Miért csodálkozik sok pár, hogy a hatalmas kiélési időszak után egy gyerek minden felforgat és ő okolható a házasság/kapcsolat megromlásáért?

Nézd én előtte vagyok a dolognam, de úgy gondolom, hogy ahol rendben van a kapcsolat, a gyerek öröm, még akkor is, ha rohadtul megnehezíti az életet. A környezetemben a gyerek után szétmenő házasságok 90 százalékában még külső szemmel nézve is voltak bajok a gyerek előtt is.

Nem gondolom, hogy a későbbi gyerekvállalás miatt nagyobb áldozatot jelentene a gyerek.

Persze, hogy nem biztos, kinek mi...

Nekem pl. inkább a 30 feletti gyerekvállalás, mint az anyósék nyakára szülés. Igen, ez a két opcióm van - ill. persze összejöhettem volna egy apám korabeli pasival, hogy beleüljek a készbe, és legyen hova szülni, de sajna hiába volt meg a lehetőség, nekem ez nem volt elég, naivan szerelmet akartam. Megtaláltam....!

Az meg, hogy a mai Magyarországon te a huszas éveidben bérből/fizetésből megteremted a lakhatást magatoknak és a majdani gyerekeiteknek, hogy még 30 előtt jöhessenek, az egy szép álom...

Na mesélj, te/pasid örököltél lakást, vagy eltartott a pasid/szüleid amíg lediplomáztál, vagy a szülők nyakára szültél, hogy ilyen könnyen beszélsz? :)

Értem, hogy miről írsz, és én is ezt látom.

Gyerek nélkül élnek együtt 5-10 évet. Van egy jól bevált kis életük, ami működik. De túlságosan megszokták, és nem elég rugalmasak már, hogy egy baba igényeihez tudjanak igazodni.

Túl nagy a változás.

Amíg sok ember 30 éves kora előtt nem igazán tud olyan egzisztenciát megteremteni, hogy a gyerek ne szenvedjen hiányt, addig miről beszélünk?

Akarhatok én 21 évesen szülni, ha életemben nem dolgoztam, mert még egyetemre járok.

Végzek, 23-24 évesen, dolgozok 2-3 évet legalább, hopp, máris 27-28 éves vagyok.

Persze, szülhetek 20 évesen, apám nyakára, csak épp akkor a gyerek egy nagy nullában nő fel lehetőségek nélkül, vagy nélkülem, mert én 12 órázok, hogy eltartsam.

Annak megintcsak semmi értelme.

Ahol a gyerekvállalás teszi tönkre a kapcsolatot, ott már előtte is gondok voltak. Ennek semmi köze ahhoz, hogy hány évig élnek a párok gyerek nélkül kettesben.

Igen hozzá lehet szokni, mert kényelmes, szabadságot, kötetlenséget jelent kettesben gyerek nélkül, őszintén szólva mi is ezt érezzük a férjemmel egyre inkább, de nekünk soha nem volt mindenképp létszükséglet a gyerek, csak egy választási lehetőség. Még 4-5 év, és végleg eldől, hogy belevágunk-e vagy sem.

Viszont akik igazán nagyon gyereket akarnak, ezt STABIL házasságba vagy kapcsolatba, stabil anyagi körülményeket megteremtve vállalják. Úgy, hogy lelkileg is fel vannak készülve ennek minden következményére, és nem áldozatként, lemondásként élik meg a gyerek születése okozta korlátokat az életükben. Ilyen esetben nem lesz probléma a kapcsolatukkal, csak megváltozik az életvitelük, más lesz.

Őszintén kétlem, hogy egy olyan pár akik 20 év után mondjuk elválnak, azért válnak el, mert vállaltak gyerekeket akik amúgy kvázi már felnőttek ennyi év alatt.

Az emberek, (akik akarnak gyereket, és tudatosan, felelősséggel vállalják), nem ok nélkül várnak legalább 30 éves korig. Nem olyan egyszerű fiatalon önállóan, de még párban sem, megteremteni olyan anyagi helyzetet, ami valóban alkalmas arra, hogy tisztességgel felneveljenek egy gyereket.

Olvastam én már olyat, hogy a hölgyeménynek volt egy gyereke az akkori pasijával, de panaszkodott, hogy 20 ezer forintot sem tudnak hó végén félretenni. Nos, ha én nem tudok legalább havi 50 ezret félretenni, és nincs emellé még 50 havonta a külön a gyerekre, akkor egész egyszerűen nem vállalok gyereket. Nem lennék hajlandó addig süllyedni, hogy remegő kézzel várjam a családit, különben nincs pénz a gyerek ebédjére, gyógyszerére, vagy akármire.

Az felelőtlen gyerekvállalás, hogy közben hónapról-hónapra élnek, nincs semmi tartalékuk. És rengeteg ilyen van sajnos. Szerinted ez jó? Egészséges? Normális? Szerintem nem az.

aki 20 évesen szült a környezetben, az maradt otthon a gyerekszobába, vagy kapott lakást szülőktől

sok 25-30között pár ismerösömnek meg jött a gyerek és az albit már nem tudták fizetni és hazaköltöztek.