Van itt olyan feleség/anya, akinek szinte semmiben nem segít a férje?

Ha nem lenne 2 pici gyerek akikkel foglalkozni kell szoptatni meg etetni őket, akkor teljesen jogos, hogy semmit nem csinálna.

De! Mikor is végez?

Ez tényleg hosszú. Bocsi, de ha csak 8 órás kényelmes meló lenne, ami után ő lelép sörözni, akkor igazat adnék, de így nem tudok.

Ez egy nagyon hosszú munka, ami korán keléssel jár és ezáltal korán fekvéssel.

Nem bántani akarlak, kérlek ne érts félre, elhiszem, hogy neked sem könnyű, de a férjed sem a lábát lógatja, hanem a családért dolgozik.

Talán köztes megoldás lehetne, hogy a gyerekeket beadod bölcsibe, és visszamész dolgozni. Ő is válthatna munkahelyet, ami jobb időbeosztással van és a szabadidőt minőségibben tölthetnétek.

Inkább a hétvége.

Talán vezesd rá, vagy ha egyszerű akarsz lenni, akkor mondd el neki, hogy szeretnéd, ha a hétvégén több időt töltene minőségben veled és a gyerekekkel.

Ez tényleg nagyon hosszú neki is. De azt kell(ene) belátnia, hogy te sem a lábadat lógázod naphosszat!

Esetleg az esti fürdetést bevállalhatná, nem ártana amúgy sem a gyerekeknek sem egy kis apás rutin is a mindennapokba. (Szerintem)

Az én férjem is 4kor kezd, de délben hazajön és alszik a gyerekkel, aztán így délután kapható erre-arra. De ha tehetné, ő is inkább heverészne, gépezne ;) de ha kérem megcsinál szinte bármit, és heti 2 délután ő viszi a fiúnkat játszózni. 2.5év alatt soha nen éreztette velem hogy én "csak" itthon vagyok.

Ti beszéltetek erről? Ha hétvégén se vesz részt az életetekben, (nem szereten a "segítés" kifejezést ebben a témában) az gáz szerintem. Ketten vállaltátok, ketten kéne csinálni, vállvetve.

Nincs itt a feleségem.

De hasonló a helyzete a tiedhez. Több mint, 10 éve nem dolgozik, és fel van háborodva, hogy nem segítek neki, semmiben. Reggel megyek melózni, és csak este jövök haza, és nem csinálok itthon semmit.

Persze ez régen, nem így volt. Lenyomtam a műszakot, és itthon is mindig dolgoztam, miközben jól is kerestem. Jelen voltam minden szülőin, minden nap mentem óvodába, iskolába, kiálltam értük mindig, mindenhol, bárkivel szemben. Megkaptak szinte mindent. Időt, játékokat, kocsit, stb...

Soha még viccből sem "bántottam", (a mai napig sem) hogy nem dolgozik, lehetne munkahelye, de én sem akartam, hogy dolgozzon. Ha melózna, akkor többet kellene segítenem, és azzal több pénztől esnék el, mint amennyi ő kereshetne. És még több lenne a kiadásunk is.

De baj van vele, ezért megváltoztatott. Nem írom le, mert felismerhetővé válnék.

Innentől kezdve, ugyanazt mondja rólam, amit a kedves kérdező a férjéről. A szememre vetette azt is, hogy egész nap csak dolgozom. Igen, csak hogy ne kelljen itthon lenni.

A hétvége a legrosszabb. Egész nap csak vagyok, majd elpusztulok az unalomban, de nem csinálok semmit, mert nincs értelme, pedig bőven lenne dolog. Aztán regisztráltam ide, így legalább tudok számítógépezni, vagy telefonozni.

Teljesen lerombolt, de őszerinte (és tuti, szerintetek is) én vagyok a hibás, mert "csak úgy" ilyen lettem, természetesen "ok nélkül, saját hibámból". Persze ő sem hajlandó meghallani, hogy ő tett tönkre mindent.

Már gondoltam, arra is, hogy elkezdek kocsmázni, részegen legalább könnyebb lenne. De mit mondanának erre? Nem azt, hogy "kínjában inkább iszik". Hanem azt, hogy "alkoholista, és ezzel tönkreteszi a családját".

Akármi, akárhogy van, mindig a férfit hozzák ki hibásnak a nők. És sok "férfi" is.

Visszakérdezek. Akkor miért is akarjunk megfelelni, segíteni nektek, ha úgysem lehet? Tudjátok mit, inkább elfekszem, vagy elmegyek melózni. És 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Csak más már az írással sem próbálkozik, és többször én sem írom le. Inkább, egészségetekre!

Kedves kérdező, ha belegondolsz ebbe, akkor talán tudtam segíteni. De érzem, hogy csak falra hányt borsó az egész...