Akik szerint manapság elavult dolog a házasság, ők mivel érvelnek véleményük alátámasztására?

Az én véleményem, gondolataim a házassággal kapcsolatban: Szerintem fontos mérföldkő egy arra megérett, és érdemes kapcsolatban. Onnantól ti ketten egy család lesztek, egymás törvényes hozzátartozói.

EZ soha nem lesz elavult dolog.

Nekünk a férjemmel ezért fontos, hogy házasságban éljünk. Mindketten vágytunk rá és meg is léptük. A magam részéről örömmel vettem fel a vezetéknevét is, ami őt is boldoggá tette.

Komoly elkötelezettség, ha az ember úgy áll hozzá. Ha valaki csak papírnak tartja, vagy úgy van vele, hogy ha elromlik majd elválik és keres mást, az nem alkalmas házasságra, de még valamire való párkapcsolatra sem. Egy kapcsolat is lehet elkötelezett, ezt nem vitatom egy pillanatig sem, de a házasság azért más, pont a hivatalos része riaszt el sokakat, és nem ok nélkül többnyire.

Aki nem készül a jelenlegi pasija/csaja mellől már a következőhöz, az nem azon agyal, hogy mennyire könnyen vagy nehezen szabadul meg a jelenlegi párjától, hisz nem akar következő kapcsolatot.

Értelmes ember nem azért házasodik, mert ettől reméli, hogy a szar kapcsolata majd hirtelen varázsütésre boldog lesz. Aki így gondolkodik az nemes egyszerűséggel ostoba.

A házasság csak annyi amennyit 2 ember beletesz, és ahogy ők hozzáállnak. Nem több és nem kevesebb. Jogilag mindenképp más, de számunkra pl érzelmi értéke is van. Jó érzés, hogy férjemnek nevezhetem életem szerelmét, nem csak a pasim. Esetleges gyerekvállalás esetén nem kell mindenféle papírral bizonygatni ki az apa, ha úgy alakulna örökbe is fogadhatunk együtt, és nem utolsó sorban ha történik valamelyikünkkel valami, a kórházban tájékoztatás helyett nem vágnak azzal pofán, hogy nem vagyok családtag (vagy a férjem nem az enyém) ezért nem mondhat az orvos semmit...(ismerősömék jártak így, egy autóbaleset miatt, ők ez után egyébként összeházasodtak. A nő mondta is, hogy nagyon megalázó volt az egész helyzet. Meg kellett várni a párja anyját, és neki mondta el a doki mi a helyzet, a barátnő, akkor még élettársként csak utána tudta meg)

Egyéni dolog: Van akinek számít a törvényes elkötelezettség, van akinek meg nem fontos, és van olyan kis aki egyenesen retteg, menekül előle, meg olyan is aki fűt fát belemagyaráz, aminek semmi alapja nincs. Pl azt, hogy a nő váláskor szinte mindent visz. EZ hülyeség. Azt viszi ami megilleti, plusz a házasság előtti vagyon sosem közös. Tehát ha a férjnek volt egy saját háza, azt a nő a büdös életben nem kapja meg, csak ha a nőre iratja a férj. Házasság alatti vagyonszerzésre meg lehet szerződést írni, ha már a bizalom kilőve a kapcsolatból de annyira nagyon szeretik egymást....

Tény, hogy el lehet válni, és sokan meg is teszik, de ez nem a házasság intézményének a hibája. Hanem azoké akik elcseszték, hagyták tönkremenni a kapcsolatunkat, vagy már eleve úgy házasodtak, hogy halálra volt ítélve... Pl egy poligám ember ne esküdjön örök hűséget, mert borítékolható, hogy abból megcsalás lesz. Aztán csodálkozik, hogy az asszony válni akar és szídja a nőt... Vicc kategória.

"Pl egy poligám ember ne esküdjön örök hűséget, mert borítékolható, hogy abból megcsalás lesz. Aztán csodálkozik, hogy az asszony válni akar és szídja a nőt... Vicc kategória."

Az esetek többségében a nő erőlteti a házasságot.

24. ????

Ez valami vicc?

Aztàn hogy ? Pisztolyt tart a pasi fejéhez? Hisztizik? Èrzelmi zsarolàs? Nyaggatàs? Hogyne persze. Hagyjuk màr. Aki nem akarja elvenni az épp aktuàlis csajàt az nem is fogja. Inkàbb dobnà ki a nőt.

Szerintem nagyon sok nő ki lenne dobva manapság, ha a "na jó elveszem" helyett ez lenne meglépve. Tudok pár ilyet. Férfit nem igazán érdekelte a házasság, de így legalább megnyugszik mindenki.

Ez a kisregény hosszúságú válasz egyébként szerintem is megállja a helyét a házasság mellett. Csakhogy meglátásom szerint ritka dolog, hogy valakinek ilyen őszinte párkapcsolat összejöjjön. Legtöbben örülnek, hogy 35-40 éves korukra egy "jól elviseljük egymást" kapcsolat összejön. Már szerintem ez is nagy siker, pedig részemről ez még kevés egy valamire való, igazi összeházasodáshoz.

#28

Egyrészt én nem kértem számon a te házasulási szándékaidat (nem is olvastam a válaszodat), másrészt hány meg hány olyan sztorit lehet hallani, hogy óó, micsoda szerelem volt az övék, összeházasodtak a lila ködtől elbódulva, aztán rájöttek, hogy nincs is bennük semmi közös. Ez nem egy átgondolt döntés eredménye.

Nyilván kell a szerelem is a jó házassághoz, de édeskevés.