Jól gondolom, hogy mára totál értelmetlen dolog lett a házasság?

egyáltalán nem értelmetlen. De amíg nem értékként kezelik, s mindent megadsz a pasidnak, aminek a házasságban lenne a helye, addig tényleg értéktelen...

De ha együttélés, szeretkezés, közös élet, esetleg gyerek is benne van a házasságon kívüli életben, akkor tényleg értelmetlen.

Nem éltem együtt senkivel, a házasságomig nem feküdtem le senkivel, s köszönöm, tökéletesen megvagyunk a házasságunkban 10 éve, s jó.

Alapból nem akarsz, hosszabb távon senkivel együtt lenni, akkor nincs értelme.

Mi, együtt akartunk maradni és nem azért házasodtunk, amit te felsoroltál. Az élet mindennapos dolgait volt nehezebb intézni.

Aki már eleve így áll hozzá, az tényleg ne házasodjon. Csak ismételni tudom, h ez értékrend kérdése. Én pl. szép dolognak tartom. A családomban sem volt hál' Istennek válás, senki sem nőtt fel csonka családban, csak a család körüli ismerősök, barátok közt voltak válások. Lehet ezért tartom én fontosnak :) De nem vetek meg senkit, aki nem így gondolkodik.

Mindenfélével találkoztam már: Olyannal is, akik házasság nélkül élték le boldogságban az életüket, olyannal is akik később házasodtak, majd elváltak, de olyannal is, akiknél meg volt a gyerek, ház, minden a pasi nevén volt, majd kitette a nőt és a gyereket az utcára, mert nem volt semmi papír, amivel a nő segíthetett volna magán. Nem lehet megmondani, h mi a jó és mi nem. Mindenkinek az érzéseire kell hagyatkoznia.

Alapvetően szerintem nem értelmetlen dolog. Nem úgy kell egy kapcsolathoz állni, hogyha ne házasodjunk meg, mert hogyha vége akkor könnyebb csak otthagyni a másikat és nem kell a papírunkát is intézni ami ráadásul pénzbe kerül vagy ezzel az erővel az adott kapcsolat is értelmetlen sőt minden az, mert mindennek vége lehet egyszer.

Szerintem a házasság szép dolog, és hogyha elég komolyan a felek és szeretik egymást akkor nem fog balul elsülni vagy legalább kisebb rá az esély. Én szeretnék esküvőt és szeretnék megházasodni, mert úgy gondolom, hogy egy ember életében ez nagyon szép emlék tud lenni, de csak olyan lánnyal tenném meg aki iránt azt érzem, hogy nem akarok nélküle létezni egy percig sem.

Én csak azt ezt körülvevő (fèl)milliós hacacárèt ellenzem (többszázezres gyűrűk, lakodalom ahová eljön potyázni vagy berúgni sok ismerős, gagyi cigányzenèszek vagy mèg rosszabb egyszemèlyeszenekar CASIO-s papa vagy teknodìdzsèj, meg a többi feleslegessèg ami új divat).

Szóval, ha lesz is esküvőm az egy natúr polgári szertartás lesz (nem vagyok vallásos), olcsóbb gyűrűkkel, max 15-20 fővel, bèna lakodalmas music nèlkül (árányeső, kobinèj, hóványőszrózsa, ha èn gazdag lennèk meg úgy kb. minden slágermulatós amit az alábbiak előadtak már: Bódiguszti, emszìhaverèsateknő, Kadlott Károly, Lagzi Lajos, Nótár Mária). Ahogy nem lesz maratoni "ki vedel többet más kontójára" játèk a vendègeknek.

Ha tènyleg csak a házasság eszmènye számìt, akkor nincs szüksèg ezekre.