Csak szerintem nem fair dolog elvárni egy nőtől, akinek fontos a házasság, hogy csak üljön a fenekén évekig és várja, hogy a párja majd valamikor megkéri a kezét?

Szerintem sem az. Nyilván van különbség a buta hiszti között (amikor a 19 éves kiscsaj 2 év után, együttélés nélkül nyafog, hogy neki gyűrű kell, mert a szomszéd csajt 1 év után megkérték), meg aközött, ha két ember leül, és higgadtan megbeszéli, merre tart a kapcsolatuk. Én ezt nem veszem nyaggatásnak, mert a nőnek is joga van ahhoz, hogy tisztán lássa, merre tart a kapcsolat, főleg ha előre kijelentette, hogy a házasság neki fontos.

Ezekkel a "jótanácsokkal" a válasuolók csak tartják a hátukat azoknak a férfiaknak, akik elvannak a langyos szarban, mert ingyen állandó lyuk megvan, koszos ing-szaros gatya mosva van, főzve van rá, egyedül lehet, nem tudna venni egy lakást, de nem szereti igazán a nőt... meg azoknak, akiknek eszük ágában sincs megházasodni, és inkább kummantanak, hátha a nő beletörődik a végén, hogy ebből nem lesz semmi.

Tudja a párod, hogy hogyan gondolkozol?

Te tudod, hogy mit gondol a párod az egészről?

Szoktatok beszélgetni a közös jövőről, tervekről, célokról? Vannak egyáltalán ilyenek? Nagyrészt megegyezik a jövőről alkotott felfogásotok?

Mert ha a párod nem vered tervez, nem tervez egyáltalán, 20 év múlva akar házasságot/gyereket, akkor nyaggathatod ítéletnapig.

Jó lenne nem a házasságot erőltetni, hanem előbb a kommunikációt rendbe rakni, és kitalálni, hogy mi is az, ami miatt 20 év múlva is együtt lesztek.

"Az őszinteség egy olyan beszélgetés lenne, hogy "nagyon szeretlek drágám, el tudlak képzelni magam mellett, mint feleséget. De tudod, a régebbi rossz tapasztalataim miatt nehezen tudok kötődni valakihez. Adj még egy fél évet, hogy biztos legyek a dolgomban.""

Szerintem ezzel nem lennének előrébb, mert fél év múlva ugyanez lesz a válasz. Ha valaki nem akar házasodni, az nem fog.

Szerintem is teljesen jogos, meg kell beszélni az ilyesmit.

Bár a lánykérés hagyományosan a férfi dolga, de megbeszélni,hogy akarják -e a házasságot az mindkét félre tartozik.

Ha a nő akar házasodni, a pasi nem,akkor igenis legyen benne annyi, hogy megmondja, ne hitegesse a másikat.

Van olyan ismerősöm (huszonéves nő),aki már évek óta mondogatja, hogy mennyire várja,hogy a barátja megkérje a kezét.És érdekes mód a kedves barát minden évben megígéri,hogy még idén megkéri..

Ez szerintem már így a 4. meg 5. évben eléggé hihetetlen.

Nem értem én sem, miért nem mondja meg őszitnén neki, hogy nem akar vagy nem akar még házasodni, ne várjon még lánykérésre.

Persze a barátnőm is észerevehetné már,de akkor is..

Sokszor tudnak sunnyogni és ígérgetni a pasik..Nem korrekt.

Szerintem is az lenne a korrekt, ha a kapcsolat elején, ISMERKEDÉSI FÁZISBAN már szó esne arról, hogy ugy általánosságban ki mit gondol a házasságról, gyerekvállalásról, stb. Ha egy olyan férfivel akadok össze, aki nem akar házasodni soha, nem is folytatom vele tovább az ismerkedést, mert nekem ez igenis fontos. Oké, benne van a pakliban az is, hogy pár év mulva már máshogy gondolja majd, de ugyanugy benne van az is, hogy még inkább házasságellenes lesz, akkor meg ott fogok állni szerelmesen egy olyan férfivel, aki nem teljesíti a számomra az egyik legfontosabb dolgot. És akkor vagy lemondok róla, és bánkódok, vagy szívfájdalom ér. Hát akkor sokat értem vele...

Valamint szerintem még az is korrekt lenne, ha x időnként, mondjuk évente lennének ilyen nagyobb beszélgetések, hogy ki milyen jövőt képzel el magának/a kapcsolatnak, mert azért változhatnak a dolgok.

Felnőtteknél ez úgy működik, hogy legkésőbb összeköltözés előtt azért már szóba kerülnek ezek a dolgok.

Az más kérdés, hogy ha én szeretem a kedvesemet, nem fogom csak azért elhagyni, mert ő nem akar esküvőt. Ha egyébként passzolunk, kijövünk, tudunk kommunikálni és a problémáinkra is találunk megoldást.