Nőknek miért olyan fontos a házasság, gyerekek? Kizárólag lányok válaszát várom, kort is írjatok, légszíves.

Mert az egyik leggyönyörűbb dolog, ha az embernek családja és gyerekei vannak.

22/L

"Csak".

A gyerek utáni vágyat pont úgy nem tudom megmagyarázni, mint ahogy én se értem, miért fontos sok pasinak, hogy minél több nővel tudjon dugni. (Tudom: hogy minél többféle elszórja a magját. Miközben sose akar gyereket. Vágom...)

Ezért írom, hogy csak. Bennünk meg ott az ösztön, hogy babusgassunk valami pici, illatos rózsaszín kis csomagot. (Kisbaba, kiskutya, kiscica). Miért? Talán mert ha igazán szerelmesek vagyunk, akkor akarunk a pasiról egy pici másolatot, aki örökké a miénk marad. :)

Legalábbis nálam ez a babázhatnék csak a megfelelő pár mellett jött rám.

A házasság szintén. Egyrészt találtam valakit, akivel minden napot élvezek, az unalmasakat is. Akivel minden hátralévő napom el tudom képzelni. És azt is, hogy a gyerekét kihordjam és felneveljem. Utóbbihoz "kell" a házasság. Egy hivatalos elköteleződés mellettem.

Aki erre nem hajlandó, mert mi lesz, ha válunk: azzal nem érdemes gyereket vállalni. A házasság nem végleges, bármikor el lehet válni. De a gyerekvállalás egy életre szól, nem visszavonható. Akinek már a házasság túl nagy elköteleződés, annak biztosan nem szülnék.

Tudom, hogy nincs semmire garancia, és bármikor lehetek utána is egyedülálló anya.

De a szándék fontos! Legalább az elején tudja azt mondani, hogy velem akar maradni hosszú távon.

Olyan is válaszolhat, akinek egyik sem fontos?

Nekem például a házasság sosem volt fontos, soha nem akartam férjhez menni, nem álmodoztam lagziról kislány koromban sem, úgy tekintek rá, mint egy szerződésre, mindenféle romantika nélkül. A sors fontora, hogy életem szerelmének viszont nagyon is fontos volt a házasság, és az ő boldogsága fontosabb volt nekem, mint a házasság intézménye iránti negatív érzelmeim, így végül csak összeházasodtunk (pár barát társaságában, felhajtás nélkül, lagziba már nem egyeztem volna bele). :)

Gyereket pedig egész egyszerűen nem szeretnénk, lassan 30 éves vagyok és egy másodpercre sem jelent meg bennem az anyai ösztön (soha ne mondd, hogy soha, de őszintén kétlem, hogy változna a helyzet) de nem érzem úgy, hogy ehhez bárkinek bármi köze lenne vagy magyarázkodnom kéne miatta. Rengeteg célom van és kiegyensúlyozott az életem, minden tiszteletem a szülők felé, de nem érzem azt, hogy ez az én utam lenne.

A hazassag nem fontos, m mara elegge elevsztette a jelentoseget. A legtobb eskuvo csak kinlodas es penzkidobas, olyan emberek szorakoztatasa, akik egyebkent le se sz@*nak a mindennapokban, de ott van a "kotelesseg", h meg kell hivni,m rokon, vagy m o is meghivott anno. Egybkent pedig csak 1 papir. Attol nem fogom jobban nonek erezni magam, ha 1 napig feher ruhaban es 10 kilo sminkben bohockodhatok. :D

A gyerekvallalsrol viszont soha nem mondanek le. Szerintem egy nonek ezt mindenkeppen tapasztalnia kell. Nincs annal szebb erzes, h egy apro emberke, szamara, aki a reszem, en vagyok a mindenseg es feltetel nelkul szeret es ez viszont is igy van! Egy ikres anyuka :D 34/N

nekem nem fontos a házasság, páromnak igen, így aláírom.

gyereket meg nem szeretnénk.

na bumm

28N

Látod kérdező, milyen sokfélék vagyunk? Hihetetlen, igaz? :D

Nekem azért fontos, mert a szüleim is házasok és mivel látom, hogy ők így boldogok, ezért én is így szeretnék élni. A gyerek utáni vágy bennem még elég gyenge lábakon áll, de ha elképzelem, hogy sosem lehet gyerekem, akkor összeszorul a szívem. Néha vannak kis fellángolások a páromnak köszönhetően. Miatta nem csak a veszélyek és a lemondások jutnak eszembe, hanem a sok öröm is. Én az a típusú nő vagyok, aki csak úgy önmagában nem vágyik gyerekre, kizárólag a megfelelő férfi mellett.