Nőknek miért olyan fontos a házasság, gyerekek? Kizárólag lányok válaszát várom, kort is írjatok, légszíves.

Én társat akartam. Természetes volt számunkra, hogy egy életre elkötelezzük magunkat a házasságban. A gyerekek csak ajándékok a házasságunkban, akiket szeretünk, de tudjuk, hogy őket el kell engednünk, hogy éljék a saját életüket. A házastársam társam egy életre, tudom hogy rá számíthatok bármikor és ő is rám. A gyerekek pedig az életünk és a szeretetünk tovább vivői, kicsit viszont látjuk magunkat bennük. Ha korábban nem hát a gyerekeink által megélhetjük a feltétel nélküli szeretet adását és kapását. Ez szintén a házastársi összetartozást erősíti.

Azt is el tudom fogadni, ha valaki nem házasodik és nem vállal gyereket. Csak ne áltasson vele senkit. Szerintem a korrekt őszinteség a legegyenesebb hozzáállás.

50/N

A pasiknaj is fontos.

Szülni csak házasságban fogok. Nem akarok gyerekeket pottyanrani alkalmi kapcsolatokban, és olyan van sem, ahol nem vállalják fel a kapcsolatot, a kiskapu megmarad. Élettársának lenni elég megalázó dolog

Nem feltétlenül csak a nőknek fontos.

Nekem fontos volt, hogy ha megtalálom a hozzám passzoló személyt akit szeretek és vele akarom leélni az életem, akkor házasságban éljünk. Hogy értsd, törvényes, hivatalos formába öntsük a kapcsolatot, hogy hivatalos hozzátartozói legyünk egymásnak, jogaink legyenek egymáshoz stb. A férjem is ezt szerette volna egyébként. Szerettem volna felvenni a vezetéknevét, karikagyűrűt viselni( nem kamuból) meg ilyenek. Számunkra az ilyen jellegű összetartozásnak megvan a maga bensőséges hangulata, ahogy az esküvőnek is megvolt, ami mellesleg nem volt puccparádé. Még 100 ezer ft-ba sem került az egész, és nem volt kéttanús. Család, barátok, ebéd, torták, ünneplés és ennyi.

A gyerek nekem nem volt létszükséglet, sokáig nem is akartam. Utólag úgy gondolom, hogy csak a megfelelő társ kellett ahhoz, hogy vágyjak rá. A férjemmel már akartam gyereket vállalni, terveztünk is egyet, de már mikor szóbakerült ez az orvosomnál, akkor megmondta hogy ne is álmodjak róla, mert nekem nem lehet. Igaza volt, tényleg nem jött össze. Kb 2 év után elengedtük ezt a témát mindketten. Jelenleg 5 éve nem védekezünk. A férjemről is kiderült idő közben, hogy nagyon pici az esélye, még egy egészséges nő esetében is, hogy teherbe ejtse természetes úton, szóval nálam nulla.

A természet így rendelte, és ennek oka van. Annál sokkal jobban szeretjük egymást, és ragaszkodunk, minthogy pl emiatt elváljunk, így elfogadtuk a helyzetet, és éljük tovább kettesben a kis életünket. Sajnos amúgy van olyan ismerős pár a környezetünkben, akik ezért váltak el.

Se kezeléseket, se orvosi beavatkozást, se örökbefogadást nem akarunk. Ha lenne mégis egy gyerekünk valami csoda folytán, nagyon örülnénk neki, ha nem lesz akkor nem lesz és kész. Annyi biztos, hogy a boldogságunk nem ezen múlik, hogy van gyerek vagy nincs. 31/N, 28/F

Mi 10 éve vagyunk együtt. A házasság pedig mindkettőnknek fontos volt , nekem is, és a férjemnek is. Gyakorlatilag ugyanazért amit már írt ide más is. Azért, hogy törvényesen is összetartozzunk. Én nem az épp aktuális barátnő vagyok, hanem feleség, ahogy a férjem sem az x. pasim, hanem a férjem. Mivel elköteleződtünk egymás mellett, nem hagyunk kiskaput ami által könnyebb lelépni, és nem várunk jobbra egymás mellett. Szóval nekünk természetes volt, hogy összeházasodunk, ami egyébként 2 év után történt meg.

Gyereket határozottan egyikünk sem akart soha. Ennek sok oka van. A legfőbb ok, hogy csak nyűgnek tartjuk őket, semmi többnek.

Szeretjük a nyugodt, kényelmes életünket, amiben egy gyerek csak korlátozna, és nekünk ez nem fér bele. Ha akarunk egész hétvégén döglünk a gép előtt, pihenünk, nincs aki nyaggasson hogy vigyük a játszótérre, nincs üvöltés, se szaros pelenkák, sem kialvatlanság stb. Vagy kettesben csavargunk, vagy ha akarunk akkor pedig éjszakázunk a barátainkkal, és nincs az, hogy a gyerek miatt nem mehetünk mert nincs aki vigyázzon rá, vagy hirtelen a bébiszitter lemondja.

A munkája mindkettőnknek nagyon fontos, szeretjük amit csinálunk, és nem akarunk kiesni belőle fél évre sem, évekre pláne. És azt sem akarjuk, hogy a kapcsolatunk háttérbe szoruljon egy kölyök miatt, mert kevesebb időnk jutna egymásra, és saját magunkra. Nem szeretjük a gyerekeket, nincs se türelmünk, se kedvünk hozzájuk, ezért nem akarunk.

31N

32F

Nekem azért fontos, mert másokért, másoknak főzni, mosni, takarítani sokkal jobb, mint (csak) magamnak. :)

Egyébként meg a család a fontos. Ehhez út és egy keret, szövetség/szerződés a házasság. A gyerek a jövő. Ez számomra ilyen egyszerű. Csak ki akarom adni azt a nagy szeretetet, ami bennem van, s ehhez nem elegek a rokoni, baráti kapcsolatok.

A család olyan, mint egy vár. Az összetartozás sehol máshol nem ilyen szoros.

Nem fontos, ha a párom megkér, örülök, ha nem, akkor is, mert remek férfi. :)

Gyerek meg elég valószínű, hogy nem lesz.

28n

38 éves vagyok és 13 éve vagyunk házasok a férjemmel, 5 gyerekünk van.

Amikor 25 éves voltam, egyszer csak bekattant bennem, hogy gyereket szeretnék, úgy, mint egy rögeszme. Addig egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy gyereket szeretnék, vagy hogy terhes legyek. Viszolyogtam a gondolattól. De akkor bekattant valami, azt sem tudom, mitől. Akkor volt az esküvőnk, előtte igazából férjhez sem igazán akartam még menni, de ezzel minden megváltozott. Jött az első gyerek, és így tovább.

Szerintem igenis fontosak ezek a dolgok, aki kihagyja, sosem tudja meg, mennyire minőségi változást hoz mindkettő az ember életébe. Persze, aki kihagyja, másfajta örömöket kap, de mivel hosszútávon látom azokat a barátaimat, akik kihagyták, és azokat, akik nem, hogy az utóbbiak sokkal boldogabbak. Lehet, hogy nehezebb az életük, de sokkal színesebb és szebb is.

Az anyaság/apaság olyasmi, ami az emberből olyan dolgokat hoz felszínre, amikre sosem gondolt volna. Pozitív értelemben.

A házasság a gyereknevelés miatt fontos. Aki szereti a másikat, annak ez nem egy papír, hanem egy életre szóló eskü. Tudom, sok a válás, de én nem tudnék csak úgy együttélni valakivel, és közben ennyi gyereket nevelni. Úgy érezném, a másik nem merne mellettem dönteni, és nincs igazi bizalom.

Akinek ez nem fontos, az is boldog lehet, de ezek olyan mélységét mutatják meg az emberi szeretetnek, amit másképp nem lehet megkapni.