Szerintetek milyen egy jó apa? Mit csinál?

Sajnos sok ferfi ilyen, hogy a gyerek 3-4 eves koraig “ra se nez” a gyerekre, mert “nem tud vele mit kezdeni”. Persze ez gyokerseg, foleg, hogy egesz nap a telojat nyomkodja, meg hetvegen bulizgat... ha a gyerekkel sok mindent nem is tud csinalni (ami eleg gaz), akkor legalabb segithetne a haztartasban neked, felugyelhetne a babat, ameddig alszik, te meg kikapcsolodsz, hetvegen meg csinalhatnatok harmas kozos programot, hogy te is szabadulj ki otthonrol. Gondolom a babakocsit tudja tologatni...

foleg, hogy csak 8 orat dolgozik, ez nagyon nagy szerencse a mai vilagban - mondhatni. Semmi kifogasa nem lehetne azon kivul, hogy nem apanak valo, es egy gyoker.

Hát nem ilyen... Kell neki a magánélet? Az nem veletek van?

Az én férjem munka után minden nap legalább 1 órát foglalkozik a gyerekekkel,pedig többet dolgozik a párodnál. Hétvégén általában van közös program, például játszótér együtt vagy ilyesmi. Bulizni nem sokat jár. Mi együtt szoktunk találkozni a barátokkal,mondjuk kora délután,esti fürdetésig. Vagy ők jönnek és ha elaludtak a gyerekek akkor a nappaliban elvagyunk. Azért igyekszünk úgy alakítani,hogy havonta/2 havonta egyszer el tudjon menni éjszakába nyúlóan is a haverokkal, mondjuk sörözni. Ha van rá lehetőség akkor vigyázni is szokott a gyerekekre,hogy én például el tudjak menni fodrászhoz.

A férjem minden délután a gyerekekkel játszik, bepakolja a mosást és ki is tereget ha kell, bevásárol, mosogat, ha épp szükséges. Főzni nem szeret, ezt én bevállaltam, de minden másban felezünk. Nem iszik, nem dohányzik, nem bulizik. Mivel felnőtt ember, kordában tartja a vágyait és előre egyeztetett időpontban van szabad ideje, ahogy nekem is. Nem hagyjuk egymást egyedül, anélkül, hogy megbeszélnénk.

Neked nincs férjed, a gyereknek pedig nincs apja. EGy önző lakótársad van, aki legfeljebb megtűr titeket az életterében. Ez nem család, sajnálom. A kérdés csak az, hogy meddig vagy hajlandó főzni és mosni rá?

Mondd meg neki, hogy neked is kell a magánélet és a kikapcsolódás, a gyereknek meg az apja!

Ha nem változtat behatárolt időm belül a hozzáállásán, akkor a helyedben megfontolnám, hogy itt a vége! Addig lépj, amíg a gyerek nem lesz nagyobb, most még könnyebb neki alkalmazkodnia.

Ami időm van azt a családommal töltöm.

Okkal élek nővel, vannak gyerekeink.

Igen, néha fárasztó de örülök, hogy vannak.

Ennek a vágynak benne és belülről kéne ébrednie, beszédre ritkán aktiválódik.

Jól írta valaki, hogy ti itt lakótársak vavgytok. Egy pár egy csomó mindent együtt csinál, úgy ahogy tudják. Azért tesznek dolgokat, hogy haladjanak és nem azért mert az a dolga valamelyiknek.

Egyik barátomnak is 1 éves a kislánya.

Ő 4-kor végez a munkában, utána még 1-2 órát maszekol valahol, este hazaér, onnantól a családé: minden este játszik a kicsivel, ott van fürdetésnél, altatásnál. Hétvégente van, hogy kettesben mennek valahova a leányzóval, amíg a felesége végre kikapcsol egy kicsit, vagy amíg elintézi ha valami dolga van.

Szerintem ez lenne a minimum.

Akinek ez túl megerőltető, az mi a bánatnak csinál gyereket?