Mit kezdjek ezzel a helyzettel?

Azért ne essünk át a ló túloldalára...

A gyerekkel otthon lévő anyuka nem cseléd vagy háztartási alkalmazott, akinek kuss a neve. Vannak érzelmei, lehet ő is fáradt, és ha már házasságban él, hadd tudja megbeszélni a társával. Sok férfi azt hiszi, a munka elég ahhoz, hogy azt követően kivonja magát minden más alól.

Attól függ hányszror panaszkodsz....ha minden nap egy fáradt hisztis sírós nőhőz megy haza akkor nem csoda.Ha nem ez a jellemző akkor lehetett volna empatikusabb.

Viszont a másik oldal...te megkérdezed tőle hogy van?Hogy érzi magát?

Próbáljatok beszélgetni.Kicsit lepasszolni a gyerkőcöt és kettesben lenni.

Nagy erőpróba egy baba születése.De pont ilyenkor kell a legjobban összefogni és nem elengedni a másik kezét.

Nem volt szép tőle, ez tény, de te sem jól közelítetted meg.

Csúnyán el vagytok hidegülve egymástól, arra nem megoldás, hogy bőgve panaszáradatot zúdítasz a nyakába, ettől sok férfi menekül.

Hétvégén, vagy amikor szabadnapos, este bontsatok meg egy üvwg bort, és beszélgessetek kicsit. Ne panaszkodni kezdj, hanem beszélgetni. Akármiről, aztán térj rá a házasságotokra. Ő mit gondol róla, hogy érzi magát benne stb. Arról, hogy ide jutottatok, mindkettőtök tehet, jó lenne meghallgatni az ő álláspontját is. De lehetőleg ne veszekedjetek. Az lenne a lényeg, hogy megoldást találjatok arra, hogy egyenesbe jöjjetek.

Hidd el nekem, itt jól nem fogsz kijönni ebből a szituból. Éld nem is fognak megérteni azok, akik jó házasságban élnek. Nálunk ugyanez a helyzet, annyi, hogy én is dolgozom. De itthon nincs segítség,ő mindig fáradt, engem cselédnek tart. Legalábbis azt fejtegette tegnap, hogy minek élünk házasságban, ha neki kell mosogatni. Mikor mondom neki, hogy ez így nem jó, akkor én vagyok túlérzékeny.

Tényleg próbálj meg vele hétvégén kettesben beszélni, hátha ébren marad. Ha nem megy, akkor meg vagy válj el, vagy benne maradsz egy szar kapcsolatban, ahol te senki leszel. Úgy mint én.

Igen és miért kell egyből bőgni?!

Nem csoda, hogy a töke kivan, mikor egész nap gürizik, és otthon is a panaszkodás várja.

Megkérdezed, milyen napja volt, mit csinált, hogy érzi magát, vagy egyből letámadod, hogy neked milyen sz.ar?!

Nálunk is ez volt, csak ott az exem panaszkodott és negatívkodott mindig. Egy idő után már hazamenni is utáltam, mert tudtam, most azt kell hallgatni, hogy milyen fos napja volt, és mennyire rühelli a főnökét, a kollégáit, hogy fáradt, stb.

Amúgy meg totálba szrt a fejemre, abszolút nem érdekelte, VELEM mi van.

Ki is dobtam a francba egy idő után.

28n

Szóval a feleség otthon van a KÖZÖS gyerekükkel, ami bizony monoton és fárasztó is tud lenni, emellett rosszul esik neki, hogy a KÖZÖS életükből jelenleg hiányzik a lelki/testi kapcsolat. Mindezt szóvá meri tenni, hiszen KÖZÖSEN tudnának tenni az ügy érdekében.

Ez messze nem ugyanaz, mintha valaki állandóan a munkahelyéről rinyálna.

A férj arra sem méltatta, hogy meghallgassa, szerintem ez bunkóság.

Javaslom, hogy egyik hétvégen reggel jelentsd be neki, hogy programod van a barátnőiddel és hagyd a gyerekkel egész napra.