Kinek higgyek, van "tökéletes" házasság?

Szerintem itt névtelenül sokat nagyot mondanak ami nem valós.

Inkább hinnék a szakértőknek és könyveknek.

Ha valaki rosszat ír azt meg lepontozzák a semmibe.

Én a mienket látom ugye. 23 éve vagyunk együtt. Amikor ismerkedtünk, egyrészt megvolt a kémia is, másrész viszont a "hasonló a hasonlóval" elv alapján is döntöttünk szerintem (bár ez a döntés nem volt ilyen "hideg fejjel" tudatos, biztosan érted).

A lényeg, hogy az a forró tűz, ezer fokon lobogó szenvedély elcsitul pár év alatt. Ki soha nem hűl, de nem lobog már úgy.

És itt jön a lényeg, akkor jön be az, hogy baromira nem mindegy, hogy "mi maradt" az egészből. Tehát ha van egy azonos világnézet, azonos értékrend, ha kb hasonlóan látjuk a világ, az élet dolgait, ha tudunk nagyokat beszélgetni, akkor jól tudunk kommunikálni. A jó kommunikáció pedig nagyon sokat jelent.

Nálunk ezek mentén működik.

Van egy félreértelmezett dolog is, az "ellentétek vonzzák egymást" szöveg. Valahol igen, de kb. úgy, hogy temperamentumra lehet ellentétes a két ember (pl. nálunk a férjem nyugodt, higgadt, én pedig izgága vagyok), de a világnézet, az értékrend baromira nem lehet ellentétes. Akkor nincs közös alapja az egész kapcsolatnak/házasságnak. Szerintem.

Az a baj, hogy az élet osztja a kártyalapokat, ha kérjük, ha nem, és akkor nem mindegy, hogyan tudjuk megoldani, lerendezni, megbeszélni, áldozatot hozni úgy, hogy mindkét fél részére élhető legyen az élet. (Pl. idős szülő, előző házasságból hozott gyerek, saját gyerek súlyos betegsége, anyagi megtorpanás, hogy csak párat említsek).

Szerintem a lényeg ott lehet, hogy "mi marad" az ezer fokon lángoló szerelem lecsillapodása után évekkel. Ha "csak" a nagy lamúr volt, akkor semmi sem marad, akkor érdemes kilépni.

Ha maradt mögötte tartalom, akkor érdemes folyta4ni fej fej mellett.

A szenvedély oldala pedig szerintem hullámzó. Fellángol és működik a szex is, huszonév után is. (De aki mondjuk azt állítja, hogy úgy, mint az első években, az nem mond igazat, szerintem.)

Én így látom.

Amúgy javasolni tudom Dr Belső Nóra: Utak egymáshoz c. könyvét.

A folytatása a lényeg, a címe: Utak egymástól.

a házasság munka, pont ugyan olyan munka mint a kapcsolat fenntartás mikor már nincs rózsaszín köd.

igen, fárasztó, kompromisszumok, néha csalódás, de sokkal többet ad mint ha nem lenne.

de ez mindenütt ott van. a karrier is hatalmas munka, cserébe lehet életednek értelme lesz és mellette még jól is keresel, de persze választhatod azt is, hogy minimálbéren otthon ülsz és nézed a TVt. az nem munka.

Nincs tökéletes házasság, ahogy nincs tökéletes ember sem. Olyan van, hogy összeillenek, tesznek érte, hogy működjön, és tudatosan választják egymást minden hullàmvölgy alatt.

Olyan nincs, hogy 30+ év alatt soha nem fordul meg két ember fejében, hogy most otthagyja a pitlibe, vagy elássa a parkban. :) Az nem mindegy, hogy ilyenkor elkezd csomagolni, elkezd keresni mást, vagy vesz egy mély levegőt, hogy oldják meg.

Ettől még simán lehet, hogy hétfőn hashajtót tenne a kávéjába, de kedden már akkor is gyorsabban ver a szíve, ha rá gondol. Nem zárja ki egymást a kettő. A békülős szex meg 30+ év után is békülős szex. ;)

A házassági terápiás könyv nyilván a rosszabbul sikerült házasságokról szól, tehát abban olyat nem fogsz látni, hogy minden tökéletes, mert akkor nem volna könyv. Tippeket lehet adni, de embere válogatja.

Akkor ezt figyeld! Amikor megkérte a párom a kezem, azzal jöttek bizonyos emberek nekem a családjából, hogy ó lehet anélkül is boldogan élni! Jó van, hogy neki nem sikerült, de már leírta a miénket is. Ha így állok hozzá, akkor minek egyáltalán a kapcsolat is? Azt hiszik kevésbé fáj, ha papír nélkül csalna meg vagy mi? Vagy akkor úgy van az ember, ha megcsalom, könnyebb lelépni? Pénzügyileg meg ha most szét mennénk is osztoznánk már. Akkor nem értem... A papír az elrontója mindennek? Én azt mondtam, ha eleve úgy állok hozzá, hogy nem sikerül, akkor konkrétan semmibe a világon nem kezdek bele, mert úgy sem sikerül. Ha meg akar csalni, meg fog papírral vagy anélkül, nem fog számítani. Tenni kell a kapcsolatért később is, hogy jól működjön. A házassági okirat az összetartozást, elköteleződés jele számomra, hogy vele tervezem az életet leélni, gyereket szülni... Az én ismerősi körömből a velem egykorúak meg pár évvel idősebbek tőlem rengetegen házasodtak össze és most már a babát várják vagy már azóta gyerekük van. Ahhoz képest, hogy hányszor hallottam én is, hogy manapság minek az. Mert? Ha nem az anyakönyvvezető ad össze, akkor az otp fog összekötni... Az is elég nagy dolog, s ha azt simán bemerik vállalni, a házasságot meg nem? Hát az olyat sem értem.

Én csak a saját kapcsolatomról tudok nyilatkozni. 13 éve tart. Vannak hullámvölgyek, viták, néha veszekedés, sértődés. Voltunk pár nagyobb vita után néhányszor úgy, hogy engedjük el egymást. De az az igazság, hogy annyira összeillünk és annyira ugyanolyanok vagyunk, hogy helyrehoztuk inkább a kapcsolatot és megbeszéljük a dolgainkat.

Imádom a páromat a mai napig is, a szex is remekül működik és ő a legjobb barátom is.

Nem tökéletes a kapcsolat, de bármit megtennénk a másikért és mindig számíthatunk egymásra.