Hogy lehet hogy a nők nem veszik észre hogy csalja a párjuk és azt hiszik az övék a tökéletes család és házasság?

Szerintem ennek 2 oka lehet:

- Ezek a nők még TUDNAK bízni.

Vagy:

- Ezek a nők még AKARNAK bízni.

A párom akkor "csalt" mikor én dolgoztam vidéken, ő pedig még nem dolgozott "csak" a lakást újította fel... Ugye volt 7-17-ig ideje rá :-/

Egyébként az első válaszolóval értek egyet.

Én máshogy fognám meg a dolgot: szerintem ha a párom akarna erre időt “lopni”, bármikor megtehetné. Nem jó, ha ellenőrizni akarom az idejét – van változó ideig tartó munkája, van hobbija, vannak barátai… Természetesen emellett velem és a kisfiammal is tölt időt, de nekem fontos, hogy jól érezze magát az életében a családon kívül is. Nem abból venném észre, ha lenne valakije, hogy mikor jön haza/mikor nincs itthon. Én úgy hiszem, hogy tudnám, ha nem lenne rendben köztünk valami, mert folyamatosan beszélgetünk, tudjuk, mi foglalkoztatja a másikat, próbálunk törekedni rá, hogy a kapcsolatunk és a családunk 100% legyen. Ezen felül nincs féltékenykedés, kölcsönös a bizalom.

Szerintem ha ott tart a dolog, hogy folyamatosan számon akarom tartani, mikor hol van, mikor ér haza, kivel van, az már rég nem jó – ott már rég nincs szó bizalomról.

Szerinted mindenkinek fix munkaideje van?

A férjem középvezető, ha sok a munka, vagy épp gond van, dolgozik. Ráadásul másik városban (20 perc az út haza)

Ha ehhez hozzátesszük, hogy heti 2x 2-2,5 órát focizik a barátokkal, akkor máris kezdhetek aggódni a te álláspontod szerint.

Ha nem bíznék benne, nem lennénk együtt.

Kötözzem le, hogy nem mehet sehová, és vállaljon más munkát fix időben, hogy ellenőrizhessem? Mi???

Én ilyen nő voltam. A harmadik babaval voltam terhes, eléggé lefoglalt a kettő meglévő, meg a pocakban lévő gyerekem.

A férjem időben járt haza, semmit nem vettem észre. Minden olyannak tűnt, mint előtte.

Soha meg sem fordult a fejemben, hogy ez történhet, maximálisan bíztam benne. Valódi tarsnak tartottam őt.

Nem is derült ki, csak évekkel később, amikor teljesen más miatt váltunk. A nő a munkatársa volt, munkaidőben ment a dolog. Akkor elmondta, a válás körüli időkben.

Saját tapasztalt alapján írok, nem tudom, kire érvényes még.

Két okból nem tűnt fel semmi. Az egyik, hogy fix volt ugyan a munkaideje, nem egyszerre jártunk dolgozni. Mondjuk mikor délelőttös volt, akkor egy-két busszal előbb elment itthonról, és mivel én dolgoztam, a gyerekek suliban és oviban, senkinek se tűnt fel, hogy görbe utakon járt.

Az már fel se tűnt, hogy kimenti magát, hogy miért nem csinált itthon egész délelőtt semmit, volt rá tíz évem hogy megszokjam mellette, hogy mindent én csinálok.

A másik: a gondok ellenére is jó volt a házasságunk. És nem akartam elhinni, hogy ez a rendes, kedves, hűséges ember, akit én szeretek, képes lenne ilyet megtenni akár velem, akár a gyerekeivel. Egyszerűen azt se voltam hajlandó tudomásul venni, ami kiverte a szemem, mert hinni akartam benne, hogy a férjem igenis hűséges.

És ahogy írtam: nem voltak konkrét gondok a házasságunkban (eleinte), tehát megvolt az egymás iránti szeretet, a jó szex, bármiről tudtunk beszélgetni, sok közös programunk volt kettesben és négyesben is, nem élősködtem rajta, és is bejártam túlórázni, és hajtottam a jobb életért, stb. A rokonok és a legjobb barátaink szemében is mi voltunk a mintapár, akik örökké együtt fognak maradni.

Csak egy dolgot nem tudtam megadni: a másik puncit. Ennyi. Volt rá lehetősége, ráhajtott a kolléganője, ez a marha meg hagyta magát behálózni.

Aztán meg hagyta, hogy telebeszlje a fejét, hogy valójában a házasságunk milyen sza.r. Innentől jöttek a gondok is: türelmetlen lett a gyerekekkel, pocsék lett a szex, egész éjjel a gépnél ült, nappal meg mindenki ku.ssoljon, mert ő alszik. Elmaradtak a közös programok, a családi ebédek, minden. A végén már nekem jutott eszembe, hogy beadom a válást, mert halvány sejtelmem sincs, ki ez a pali, és mit csinált a férjemmel, de én ezt az embert nem is ismerem.

Aztán végül csak kiborult a bili, hogy van egy harmadik a képben, akkor már én is összeraktam azt a képet, amit hónapokig nem akartam látni.

Szépen beadtuk a válást, külön mentünk, ő megbánta, én meg nem.

De hidd el, hogy ha valaki félre akar menni, az fog találni időt és lehetőséget is, mert 0-24-ben nem vagytok egymás fenekében, és néha egy kósza öt perc is elég, ha senki se látja. Főleg akkor lehet ezt titokban tartani, ha a munkahelyen ismerkednek meg, ami megint csak elég jellemző. (Nőkre, férfiakra egyaránt.)

És még csak azt se lehet mondani, hogy mindig előre látható, ha valaki félre fog lépni, mert nem kap meg valamit, vagy boldogtalan. Elég, ha begerjed az újra, és máris azt nézi, mikor és hol lehetne sort keríteni egy menetre, miközben reméli, hogy soha nem fog lebukni otthon.