Valóban nem létezik tökéletes párkapcsolat/házasság?

Hosszú távon minden kapcsolatban felmerülnek nézeteltérések, konfliktusok, problémák, mosolyszünet. Olyan nincs, hogy minden szép és jó életünk végéig, mint a Disney mesékben. :-) Csak egy kapcsolat minőségét és az összeillőséget az mutatja meg, hogy ezeket hogyan kezeli a pár, ezek lehetnek olyanok is, amik rámutatnak, hogy egyáltalán nem tartoznak össze, meg olyanok is, amik által a kapcsolat megerősödik, és csak még jobban összeboronálja a párt.

Az én családomra, amiben felnőttem, jellemző, hogy kifelé szebbnek tűnik, mint amilyen valójában, szóval sokan mintacsaládnak láthattak minket, de nem tudták, mi zajlik a négy fal között...

Ha valaki a tökéletes kapcsolat alatt a problémamentes kapcsolatot érti, olyan valóban nincs. Ha a problémákat jól tudjátok kezelni, jó marad a kapcsolat akár egy életen át.

Ritka az ilyen, mert a legtöbben még saját magukhoz is hülyék, nem hogy másokhoz, de miért ne lehetne? Örülök, hogy ilyen jól megvagytok. Én egy lényegesen rövidebb, de hasonlóan harmónikus kapcsolatban életk, és én is csidálkozom, hogy nem ez az alap. Ha az embernek van esze és empátiája, akkor magától értetődő.

Szerinted csak két véglet létezik, a tökéletesség és a tányértörős, veszekedős kapcsolat?

Nos, a dolog úgy néz ki, hogy nincs két olyan ember, aki mindenben egyetértene, mindenben egyeznének az igényeik, stb. Olyan van, hogy az egyik fél nem tanulta meg kifejezni a saját igényeit és mindent ráhagy a másikra (én is ilyen voltam, és ennek azért komoly ára volt hosszú távon).

Egy egészséges párkapcsolatban mindkét fél képes jelezni a saját igényeit, szükségleteit, és a felek meghallgatják egymást, figyelembe veszik egymás igényeit is, olyan megoldást keresnek, ami mindkét félnek optimális. Ez pedig bizony konfliktusokkal, konfrontálódással jár (figyelem: a konfliktus nem azonos a tányértöréssel és a veszekedéssel, értelmes, felnőtt emberek enélkül is képesek kezelni a konfliktusaikat).

Ugyanakkor egy egészséges kapcsolatban igenis megjelenik a harag is. Egy alárendelő kapcsolatban úgy néz ki a dolog, hogy az alárendelő fél elfojtja, és maga ellen fordítja a haragját, ami aztán testi-lelki tünetekben ütközik ki. Éppen ezért igenis jobb kiadni! Számomra ijesztő az a kapcsolat, ahol nincs egy hangos szó sem, mert ott valamelyik fél belül nagyon szenved.

Az egészséges párkapcsolat jellegzetessége, hogy mindenki nyugodtan, biztonságosan megélheti a pozitív és negatív érzéseit egyaránt, mert tudja, hogy a kapcsolat stabil, és a negatív érzései, az ellenvéleménye is elfogadásra, megértésre talál.

Én azokat a kapcsolatokat tartom jónak, amikben igenis vannak problémák és azokat képesek közösen kezelni. Azok a házasságok, amik a környezetemben 20-30 éve jól működnek, tele vannak kisebb-nagyobb problémákkal. Nyíltan, felvállaltan. Egyikük sem állítja, hogy tökéletes a kapcsolatuk, hanem azt, hogy vannak nehézségeik, amiket közösen megoldottak és ettől a kapcsolat erősödött.

Látok olyan házasságokat is, amiről te beszélsz... például a szüleimé. Több évtizede vannak együtt. Apám mindenben alárendeli magát anyámnak, soha nem megy bele semmilyen vitába. Anyám szerint a házasságuk tökéletes. Én soha egy hangos szót nem hallottam közöttük. Viszont apám súlyos szívbeteg, többször volt már intenzív osztályon. Ő a haragját önmaga ellen fordítja. Ennyit nem ér a "békesség". Egy biztonságos kapcsolatba belefér a vita, a veszekedés is ("egészséges" keretek között), mert a felgyülemlett feszültségnek valahol ki kell jönni. Ha nem jön ki, azért valaki súlyos árat fizet.

Nem hiszem, hogy van olyan, hogy minden tökéletes, rózsaszín, fidres-fodros, csupa öröm, probléma mentes kapcsolat, ahol évtizedeken keresztül a szerelemtől fátyolos tekintettel, magasztos mosollyal az arcukon nézik egymást a felek.

De hiszem, hogy van jó házasság, ahol szeretik, tisztelik egymást és meg tudják oldani a problémákat, át tudják vészelni a nehézségeket.