Két (viszonylag fiatal) özvegy házassága - valóban veszélyes?

éljenek a kedves ,szerető embertársak!

ne foglalkozzatok mások barom véleményeivel

csak egymással törődjetek,élvezzetek ki minden egymással töltött percet

ti jól kijöttök,szeretitek egymást más nem számít

Szerintem jól leírtad, hogy a hasonló élethelyzetetek miatt még meg is érthetitek egymás gondolatait, érzéseit, jobban, mintha nem így lennétek. Gondolom, elég idő eltelt már mindkettőtök életében ahhoz, hogy meg tudja gyászolni előző házastársát, és új reményekkel, "tisztán" tud a házasságotokba lépni. Ha valaki 7-10-20 éves kapcsolaton van túl, és teszem fel, békésen elválnak, az is rendelkezik már elég feldolgozandó élménnyel a következő párkapcsolathoz.

A környezettel meg ne foglalkozz, próbáld meg nagyívben...magatoknak házasodtok, nem a környezetnek!

Ami eszembejutott, mint problémaforrás: Ha a külön gyászotokat nagyon eltérően dolgozzátok fel. Nekem volt egy kapcsolatom, ahol hasonló életélmény ért a másikkal a múltban, ez összekötött, viszont amikor rájöttem, teljesen más az ezzel kapcsolatos feldolgozás és a túllépési stratégiánk, úgy éreztem, lehúz, visszafog a másik, és hiába próbálkoztam, nem tudtam rávenni az én szemléletemre, így különváltak útjaink. Csak eszembejutott, de nálatok nem feltétlen áll ez fenn, ráadásul érettebbek is vagytok!

Másik, ami eszembejutott még, a klasszikus problémaforrás, hogy a gyermekeid hogy fogadják a férjedet.

Sok boldogságot nektek! Örüljetek, hogy egymásrataláltatok, nem kell ezzel megvárni az időskort! :)

Nem azt mondom, hogy ugyanolyan, el sem tudom képzelni, milyen érzés lehet így elveszíteni a párod, de ez azért valahol hasonlít az egyszerű "nem működött a kapcsolatunk, ezért elválunk" helyzethez. Az is történhetett évekkel ezelőtt, az is érhetett váratlanul és fájhatott, és hát, az sincs már tovább. Ilyen alapon akkor akárhány exed volt, mindegyiknek veletek kellene lennie az ágyban. Azért, mert valakit szeretettel megőrzöl az emlékezetedben, még nem biztos, hogy non-stop rá gondolsz, minden éber pillanatodban.

El tudom képzelni a helyzetet, persze, és ami engem illet, támogatom is. Attól senkinek sem lesz jobb, ha ti még 40-50-60 évig, amennyi hátravan folyamatosan gyászoltok. Feltételezem, az elhunytak sem erre vágynának. Ti éltek, idővel a gyásznak el kell múlnia, nem egészséges, ha abba kapaszkodtok, amíg csak tehetitek. Teljesen természetes és normális, ha ezen továbbléptek, majd idővel új párkapcsolatot is kialakítatok, ahogyan azt ti teszitek is.

Volt olyan barátnőm, akivel "bajban" jöttünk össze. Ez nem volt több, mint sorstársi együttérzés. Mi is nagyon jól megértettük egymást, de nem lett több belőle. Igaz ez csak egy nagyon kicsit hasonlít hozzátok.

Ha nem csak sorstársaknak érzitek egymást, és több is van, akkor sok boldogságot.

De ha csak a közös tragédia mélyítette el a kapcsolatotokat, akkor is lehet ebből nagyon jó házasság. És az is, hisz mindketten szerettétek a párotokat, és egymást is szeretitek.

Nekem nem sikerült rájönnöm, hogy mitől lenne veszélyes. A múltatok tett olyanná benneteket, amilyenek vagytok. Ne hallgassatok senkire. 4-en lesztek az ágyban? (Morbid bocsi) De nem erre vágyik minden ember, legalább egyszer? Bocs nem bántásnak, poénnak szántam.

Eleinte sokat emlegetitek, a volt párjaitokat, de miért ne? Nem kell elfelejtenetek őket!!! Sőt, ők is örülnének a ti boldogságotoknak. Ha majd lenéznek rátok, örülni fognak, hogy megtaláltátok egymást. Ők sem szeretnének magányosnak látni benneteket. Ők is azt akarják, hogy jó legyen nektek.

az ilyenek kellenek a fiatal pasiknak, nem lepődöm meg.

az lenne a fura, ha egy pasi hozzá való nőt választana:((

ebben a helyzetben csak egyetlen veszélyes dolog van: az ilyen hülye külső vélemények, amik esetleg megzavarnak titeket és ha nem vigyáztok, akkor megmérgezik a kapcsolatotokat.

senki mással ne foglalkozzatok, csak a saját boldogságotokkal és egymással!

nyilván egy balesetben elveszíteni a párodat nem ugyanolyan, mint ha még él és elhagy. de ettől még a ti életetek ugyanúgy megy tovább. az senkinek sem használ, ha a gyász miatt megtagadjátok magatoktól a normális élet lehetőségét.

az emberek szeretnek mások felett ítélkezni és mások életébe beleszólni, megmondani, hogy kinek mit hogy kellene, hiszen ők mindent jobban tudnak a számukra tét nélküli helyzetekben - a saját problémáikat általában mégis képtelenek megoldani még akkor is, ha az esetleg sokkal egyszerűbb, mint másé.

Mindenkinek van múltja, és kevés ember mondhatja el magáról, hogy egy szerelme volt egész életében. Nem feltétlenül azért mert meghalt, lehet, hogy szakítottak, váltak, elmúlt a szerelem ...stb. Attól még szerette, és az élete része marad. Ha vannak közös gyerekek, ráadásul az illető még él is, akkor meg ténylegesen jelen van az új házasok életében.

Intelligens emberek ezt meg tudják oldani, biztos hallottál már mozaik családokról. A ti esetetek annyiban más, hogy az illető már nem él (és persze nem akartatok szakítani, de ezt hozta az élet). Mennyivel lenne veszélytelenebb, ha 60 éves nyugdíjasok lennétek? Akkor már nem lennétek négyen az ágyban? Vagy abból indulunk ki, hogy idősen már nincs házasélet? Vagy mégis miért lenne veszélyes.

Az egyetlen veszélyt az a sok idióta jelenti, akik telebeszélik a fejedet, és esetleg még bogarat is ültetnek a füledbe. Felejtsd el amit mondtak, zárd ki őket az életetekből, és legyetek boldogok. Az természetes, hogy az előző párotok emlékét megőrzitek. Miért ne tennétek?

Egyébkén nekem Bálint gazda jutott eszembe, aki már elvesztett, ha jól tudom 3 feleséget, de negyedszerre is megnősült, közel a nyolcvanhoz.