Férfiak főleg hozzatok szól a kérdés. Miért vagytok olyan sokan akik hűtlenek vagytok a feleségetekhez aközben pedig elvileg szeretitek őket?

Én hűséges típus vagyok, de a félrelépő haverok kb az alábbi körbe tartoznak (ugye egy sör mellett azért szívesen dicsekszenek többségében):

- csak duma, hogy szereti a párját, valójában magán kívül senkit nem szeret, és minden téren csak a saját érdekeit nézi

- a kíváncsiság hajtja, az izgalom, a hódítás. Ők azok, akik akár évekig fűzik a csajt, mert nem sietnek sehova, ha célt érnek jó, ha nem, akkor is ott az asszony szóval nem izgulnak

- ellaposodó kapcsolatok, megszűnik az intimitás. Szereti a feleségét mint embert, de nincs már szexualitás a kapcsolatban (gyakran 1-2 gyerek után jön az állapot), így ezt megkeresi máshol.

Ők azok, akik általában diszkréten intézik, nem beszélnek róla fűnek fának, nem büszkék rá, de csinálják.

Valamint vannak hűséges férfiak, ilyet kell választani. Engem például mindig sokkolnak a gyerekes ismerősök/kollégák, akik szó szerint prostizni járnak. Valahogy nekem ez nem fér bele a világképembe.

És hidd el, rengeteg ilyen férfi van (persze nem azok között kell keresgélni, akik már a fél várost megkefélték, mert ők általában a másik felét is meg akarják)

"Nőről gyakorlatilag nem tudok. "

Az megvan, hogy a nős férfiak nagyon nagy arányban házas nőkkel lépnek félre? Főleg idősebb korban, mikor a független csajok már nem nagyon játszanak.

Attól, hogy te nem tudsz róla, hidd el, még rengetegen teszik.

A különbség talán annyi, hogy a nők ezt diszkrétebben kezelik, a férfiak hajlamosabbak dicsekedni a hódításokkal.

De tudod, aki félrelép, az általában nem egyedül csinálja, hanem kell hozzá egy nő is, és azok a nők bizony sokszor szintén nem függetlenek.

#6

Az gyakran kántált magyarázat a következő:

A nők azért lépnek félre mert el vannak hanyagolva a szemét párjuk által és/vagy veri őket mellé. Ők csak áldozatok akik egy szerető, odaadó férfi karjaiba próbálnak menekülni.

A férfiak meg azért lépnek félre mert érzéketlen, szemét ösztönlények.

Tehát bármilyen megcsalás van bárhol, mindig a férfira van ráhúzva a vizes lepedő.

Én férfiként, már csak ezért is pont leszarnám az egészet. Ha van egy lehetőség akkor élnék vele mert nekem akkor, abban a pillanatban úgy jó és az tesz boldoggá. Végülis bármi van én leszek a szemét, de így legalább valóban rám lehet mondani és jól is éreztem magam.

Akik szerint a hűtlenség automatikusan kizárja a szeretetet: nem... A hűtlenség a tiszteletet zárja ki, márpedig a szeretet és a tisztelet sokszor nem járnak kéz a kézben.

Attól, hogy szeretsz valakit, még lehetsz hűtlen, bánhatsz rosszul a társaddal, sőt, sokszor a fizikai bántalmazók is tényleg szeretik a társukat. Ennek az ellenkezőjét állítani elég veszélyes dolog lehet.

A kérdésre meg: ez lehet társadalmi kényszer - ha sokáig hallod azt, hogy nem vagy senki, amíg nem szexeltél x nővel, akkor nehéz kikapcsolni ez a fajta világnézetet akkor is, ha van társad

belső kényszer - ha látod, hogy megkaphatsz valakit, akkor az hatalmas ego növelés, és ha még vágysz is az illetőre, akkor azok, akiknek nincs sok önkontrolljuk, belemehetnek egy-egy kalandba

unalom/elhidegülés/kapcsolati problémák rossz kommunikációval megspékelve - az illető már tényleg nem szereti a párját, és csak azért nem válik el, vagy dolgozik a kapcsolatán, mert az több munkával járna, mint félrebacni.

De ne aggódj, nem minden férfi hűtlen, vannak normálisak is, de a gond az, hogy elég zsákbamacska kategória, hogy ki a tényleg rendes, és kiadja be a derekát az első kísértésre (bár gondolom ez nem kizárólag a férfiakra vonatkozik).

A kulcs az lehet, hogy nem szabad sajnálni az időt arra, hogy megismerd a másikat; megismerni a világnézetét, meghallgatni a gondolatait, és látni, hogy hogy viselkedik, aztán talán így könnyebb meglátni, hogy van-e valakinek gerince, vagy nincs.

Én a 12 év alatt egyszer sem csaltam meg a párom. Pedig megtehettem volna, ahogy ő is. Okos, vicces, értelmes, életvidám nő, ritka az ilyen. Nem mellesleg szeretem is. Engem valahogy nem dob fel az, hogy "vadásszak", a többi nőnek is ugyanaz van a lábai között, mi újat tudnának mutatni?

Annyit nem ér az egész, hogy kidobjak több mint egy évtizedet az ablakon, ráadásul az ilyen nő mint a párom elég ritka. Szóval mondhatni mázlista vagyok. Ja, és így is rendben van az önbecsülésem, semmi szükségem önigazolásra.

35F

11-es köszönöm.A volt férjem az 1.kategória.

Tisztelet, hogy vannak ilyen férfiak, mint Te.

Volt nálunk régebben egy ilyen baráti iszogatás, a buli végére 4-en maradtunk, a férjem, a két legjobb barátja, meg én. Én már fáradt voltam, elmentem aludni, a fiúk még iszogattak a konyhában. Egyszer felébredtem, még mindig beszélgettek, és éppen a megcsalás volt a téma. Az egyik pasi az a tipikus p*nahajhász, nem bírja ki, hogy ne fűzzön be valakit minden buliban, akkor sem, ha van barátnője. A másik nős, a normálisabb fajta, a férjem ugye szintén. Az állandóan félrelépő haver az épp azt ecsetelte nekik, amit itt az egyik válaszoló, hogy az új punci izgalmát nem pótolhatja semmi, hiába szép, jófej a feleség, hiába jó a szex, hiába szereti. A férjem meg a másik barátja meg kb. röhögtek rajta, hogy jólvan, majd megtudod, ha egyszer találkozol azzal a nővel, aki miatt megéri erről lemondani.

Különben mindketten elismerték, hogy persze, olykor van kísértés, meg nyilván izgi az új, de ők úgy érzik, hogy nekik annyit ad a házasságuk, olyan az életük, hogy nem éri meg ezt kockáztatni egy kósza numeráért, ami még lehet, hogy szar is lesz. Még ha szinte biztos, hogy nem tudnánk meg, akkor is mindig benne van a pakliban a hiba lehetősége, ezért egyszerűen nem éri meg, hogy adott esetben mindent elveszítsenek egy dugás miatt. Ebben eléggé egyetértettek, a harmadik meg nem értette, miről beszélnek :D

Engem ez eléggé megnyugtatott, egymás közt voltak, nem tudták, hogy hallom őket, de különben nekem is ugyanezt mondta a férjem, mikor egymással beszéltünk erről. Szóval nem minden férfi ilyen típus, egyáltalán nem lép mindegyik félre, csak ezzel igazolják magukat azok akik igen. A férjem csajozó haverja is teljes döbenettel fogadta amúgy, amikor mondták neki ott ketten, hogy hát ez azért nem így van.