Miert gondoljak sokan h ha nem hazasodunk ossze a baratommal addig nem is komoly a kapcsolatunk?

Ez nem ítélkezés, legalábbis baráti részről szerintem. Ez egy társadalmilag elfogadott norma követésének a szeretete. Én is követni fogom a párommal, ha a továbbiakban is jól megértjük egymást. Nem azért, mert ez egy elvárás, hanem mert ezzel is erősíteni akarjuk az értést, hogy össze tartozunk.

Felveszi a nevemet, alapítunk egy kis családot, a gyűrű is ezt szimbolizálja.

Lehet ezzel nem egyetérteni, szívetek joga, attól még ők amíg élnek, emlegethetik, hogy nekik ez mit jelent :)

A házasság nélküli kapcsolat olyan mint az alkalmi munka.

A házasság a bejelentett, véglegesített munkahely.

A logikát követve, az apaságot sem kell elismerni, anélkül is szereti majd a gyereket.

A házasság egy jogi aktus. Egymás legközelebbi hozzátartozói lennétek.

Azt gondolom, ez neveltetésen, látott pozitív példán, stb dolgokon múlik. Mint házasságpárti, csak a magam nevében írhatom le, mit gondolok a nem összeházasodásról. Talán segít a megértésben. :)

Család centrikus, ilyen szempontból konzervatív családból származom, tehát nekem egyértelmű volt, hogy megnősülök. Ahogy írták előttem, a házasság jogi aktus is egyben: megkönnyíti ám a mindennapokat, ha a postás neked is odaadja a levelet, pénzt, csomagot, stb. Ez persze csak egy egyszerű, köznapi példa, nyilván nem a postai küldemények miatt házasodik az ember. :) Sokaknak nem fog tetszeni, amit írok, de én valahogy úgy értékelem, mikor egy pár nem hajlandó összeházasodni, hogy félnek attól a bizonyos papírtól, a hivatalos elköteleződéstől. Nem arra gondolok, hogy ne szeretnék a párjukat, de valamiért mégis nyitva akarnak hagyni egy kiskaput. Az embernek pedig szerintem meg kell néha hozni komoly, felelősségteljes döntéseket, mint pl. a házasság. Ha valaki nem akar nagy felhajtást, hát odamegy az anyakönyvvezető elé két tanúval, akiktől a szertartás után elbúcsúzhat a kapuban. Nekem a házasság többet jelent, mint egy papír. Van egy olyan lelki háttere ennek az aktusnak, amit nem lehetne szavakba foglalni, én legalábbis nem tudnám. De igenis valami bennem megváltozott. Nem az aláírás pillanatában, vagy mikor kiléptünk a kápolnából, hanem utána szép fokozatosan. Szóval én így látom. Amit leírtam, nem objektív valóság, csak az én véleményem. (egyszóval próbálom elkerülni, hogy lepontozzanak. :P)

Figyelj, én megértem azokat, akik szerint a házasság csak egy papír és ettől nem fogják jobban szeretni egymást.

Viszont a másik oldalról megvizsgálva: a házasság csak egy papír, 2 perc aláírni és máris lenyugodnak a cseszegető rokonok, ti pedig békében élhettek úgy, hogy a maradiak is elhiszik, hogy szeretitek egymást.

Szerintem a nagy házasság ellenzők, akik azzal jönnek, hogy ez csak egy papír, pont öngólt rúgnak. Valami más érv esetleg, amit nem lehet visszafordítani?