Miert gondoljak sokan h ha nem hazasodunk ossze a baratommal addig nem is komoly a kapcsolatunk?

Azért ez nincs így, én is szeretnék mindenképp megházasodni majd, de egyáltalán nem ítélem el azt, aki nem. Mások vagyunk, más igényekkel, szép is lenne ha mindenkinek ugyanolyan életet kellene élnie...

Próbáld elengedni a füled mellett a beszólásokat, esetleg ülj le beszélgetni az illetőkkel, hogy ti így vagytok boldogok stb, aztán majd csak beletörődnek.

Olyat úgyse tudsz/tudtok csinálni, ami mindenkinek tetszik, ha bejelentenétek az esküvőt, akkor előkerülne valami unokatesó aki szerint marhaság... Szóval nem kell velük foglalkozni, arra koncentráljatok hogy ti legyetek boldogok és kész, a többiek meg kénytelenek lesznek megszokni hogy ez van. :)

Tinikoromban, fiatal felnőttként jàrtam pasikkal. Életem szerelmével akivel le akartuk élni együtt az életünket, összehàzasodtunk amikor adottak voltak a körülmények.

Hogy értsd, az ember jó esetben azzal hàzasodik össze akivel boldog és különleges a kapcsolata, megtalàlta benne az igazit ha így jobban tetszik. Mondjuk úgy, megtiszteli a kapcsolatot, azzal, hogy kiemeli a többi közül, mert különlegesebb mint az összes többi.

Jàrogatni lehet úgymond akàrkivel, de a hàzassàg felelősségvàllalàs a kapcsolatért. Az ember jobban megvàlogatja kivel hàzasodik. A normàlis emberek mindenképp.

A pasid akivel együtt élsz, a törvény előtt senkid. Hivatalosan egyedülàlló vagy. A hàzastàrs viszont az első szàmú hozzàtartozód.

Nagyon nincs egy szinten a 2 dolog.

Persze mindenki úgy él ahogy akar. Ahogy a kapcsolatait is értékelheti ugyanazon a színvonalon, attól függetlenül épp kivel van együtt.

Akik nem akarnak összeházasodni, azok egyszerűen nem akarnak egymáshoz tartozni a létező legszorosabb módon. Mert ugye itt két ember kapcsolatáról van szó. Semmi másról. Elvégre amíg várjátok egymás mellől a jobb, szebb stb társat, addig is megvan a kényelem, de könnyebb lelépni ha nem kell elválni.

Ezek a párok már eleve arra apellálnak, hogy könnyebben szabaduljanak egymástól, mert nem terveznek végleg együtt maradni.

Az egy dolog, hogy vannak emberek akik a házasságot nem veszik komolyan és például megcsalják egymást, de ez összeköltözött pasim-csajom kapcsolatban is ugyanúgy ott lesz.

Érdekes, hogy akik nem akarnak házasodni, rögtön azzal kezdik a magyarázkodást, hogy nem a házasságtól fogják egymást jobban szeretni, vagy hogy így is szeretik egymást. Ha szeretik egymást, és nem terveztek szakítani miért zavar a házasságlevél megléte? Azért, mert rabságnak érzik a házasságot. És akik rabságnak érzik, azok valójában nem szeretik eléggé a párjukat, hogy ilyen módon is össze akarjanak tartozni.

Véleményem szerint se fontos a házasság.

Nem ettől lesz komoly egy kapcsolat.

15

Komolytalan emberek mindig is voltak, és mindig is lesznek. Ezen egyének rossz választásait, döntéseit nem kell összekeverni a házasság valódi értékével.

Én se értem amúgy, hogy másoknak miért fáj az, ha valaki tőlük eltérően gondolkozik és nem akar házasodni.

Én sem kérem számon azokat a párokat, akik összeházasodnak, hogy ugyan minek? Akkor ők miért teszik ezt fordított helyzetben?

Számomra sem fontos a házasság, nem is akarok házasodni sem, ettől még ugyanúgy szerethetem 100%-osan a páromat és ő is engem. Ez egyáltalán nem a házasságon fog múlni. Nem ez dönti el, hogy két ember tényleges szereti-e egymást, számíthatnak-e a másikra, bízhatnak-e egymásban stb.

Egyszerűen csak túl kéne lépni azon a leragadt nézőponton, hogy a házasság márpedig kell, anélkül nem lehet 2 ember élete teljes és anélkül nem is szerethetik egymást teljes értékűen. Ez nettó baromság. Az emberben pedig akarva-akaratlanul is bevillan, hogy ma már kb több a válás, mint a házasság. Legalábbis nekem, sajnos, de mára már az első dolog, ami a házasságról eszembe jut, akarva-akaratlanul is a válás. Ez amúgy nagyon szomorú. Mindenhol csak azt hallani, hogy így válás, úgy válás, ez megcsalta azt, az megcsalta amazt. Az egyik évek óta szeretőt tartott, vagy csak épp a gyerek miatt vannak még együtt, nincs se kommunikáció, se más. De ettől függetlenül is azt mondom, hogy tőlem messze áll a házasság. Ilyen vagyok, ennyi, ettől még nem lesz az ember kevesebb.

Azt pedig nagyon undorítónak találom, hogy emberek ilyen pofátlanul beleszólnak más életébe, abba hogy a SAJÁT életével mit kezdés ítélkeznek. Szerintem addig, amíg mi "házasság-ellenesek" nem magyarázunk arról a "házasság-pártiaknak", hogy ugyan minek házasodni, addig ők se tegyék.

Sok a válás. És? Ők rosszul választottak. Te mások rossz választásaitól teszed függővé a saját életedet? Nincs saját önálló véleményed? Csak mert mások elválnak az azt jelenti hogy te is el fogsz? Így mész neki a kapcsolatnak, hogy úgyis vége lesz? Jó kezdet...

Lehet hogy sok a válás, de szakítás még több van, csak arról semmi adat nincs, mert követhetetlen kik bútoroznak össze és mennek szét, kik váltogatják évente kb az élettársukat.

Tanulj már meg szöveget értelmezni és ne engem támadj le, ha nem megy. Világosan leírtam, hogy ettől független sem házasodnék, távol áll tőlem.

"De ettől függetlenül is azt mondom, hogy tőlem messze áll a házasság."

De nyilván egyszerűbb kötekedni. Nem teszem függővé senkitől és semmitől a saját életemet, azt csinálok vele, amihez nekem kedvem van, ebbe pedig nem tartozik bele a házasság. A válás csak egy említett példa volt, nem emiatt nem akarok házasodni. A véleményemet már leírtam, és nem kértem ezzel kapcsolatban más "kioktatását". Valószínűleg annyira szerencsétlen vagyok, hogy azért mondok nemet egy dologra, amit egyébként akarnék, mert hát másnak sem jött össze. Persze.