Szerelmes a férjem - csak nem belém. Mit tegyek?

Szerintem ne fuss utána. Hagyd békén, foglalkozz a gyerekekkel és magaddal. Valószínűleg csak vmi fellángolásról van szó, el fog múlni. Hamar rá fog jönni, hogy nem éri meg mindent eldobni. Mivel még semmi nem történt köztük, nyilvánvaló hogy idealizálja a nőt. Ilyenkor szoktak hamar rájönni, hogy szerelmük tárgya nem is olyan tökéletes.

Az már más dolog, hogy ezek után mennyire fogsz tudni megbízni benne újra.

Pont az jutott nekem is eszembe, hogy nyilván itt aki 5-10-20 éves kapcsolatban van, azok közül még senkivel nem fordult elő, hogy belehabarodott volna valakibe?

Szerintem meg értékelendő, hogy őszinte volt, nyilván nem bírta magában. HA jó a kapcsolatuk, ÉS a párja is akar tenni érte, ez még mindig menthető lehet.

Persze nem úgy, hogy döntsd meg old meg te.

De ilyen velem is előfordult, és 5 éves kapcsolatban.

N

" Pont az jutott nekem is eszembe, hogy nyilván itt aki 5-10-20 éves kapcsolatban van, azok közül még senkivel nem fordult elő, hogy belehabarodott volna valakibe? "

Ó, dehogynem. Mindenkivel előfordul, hogy az újdonság egy kicsit megszédíti.

De okos ember pontosan tudja, hogy ez csak egy kis futó érzés, nem enged a csábításnak, nem pedig hazarohan, és elmondja, hogy igazából ő éppen szerelmes, szóval mehetsz is, maradhatsz is, de az egész teljesen irreleváns

Ez velem is megtörtént, szintén majdnem 10 év házasság után, még a gyerekeink is kb ugyanennyi idősek voltak. Én nem rúgtam ki a férjem, de komolyan újratárgyaltuk az együttélés feltételeit.

Külön szobába költöztünk, megbeszéltük, hogy mennyi pénzzel járul hozzá a rezsihez, a gyereke ellátásához, konyhapénzhez. Megállapodtunk, hogy minden hétvégből egy napon ő gondoskodik a gyerekről, én oda megyek, azt csinálok, amit akarok. Nagyvonalú voltam, a hétköznapok maradtak az enyémek...

A kislányoknak is elmondtuk, hogy mi a helyzet, a családnak is bejelentettük a "különélést".

Így ment a dolog 3-4 hónapig, időnként szertartásosan meghívtuk egymást teázni a saját szobánkba, én nagyon igyekeztem szombatonként minél több házon kívüli programot szervezni magamnak. A lányok többet voltak az apjukkal, és nekem is több időm lett magamra, mint az azelőtti években bármikor.

Aztán egyre többször folytattuk együtt az estét a teázás után is, és valahogy újra összeboronálódtunk.

Ezután 3 vagy négy évvel még egy ilyen akciója volt a kedvesemnek, ami tényleges szétköltözésig ment, de körülbelül fél év után annak is vége lett. Egyre több ruhája maradt nálunk, már rendszeresen itthon aludt, bútort, háztartási gépeket vettünk (mindig a többszörösét kereste mint én, nyilvánvalóan abból vettük) mikor én még mindig minden reggel megkérdeztem, hogy mikor jön legközelebb. Most is együtt vagyunk, azóta új házat építettünk, és a legkisebb gyermekünk, aki a válságok után több évvel szültett is lassan kamaszodni kezd.

Szóval ne add fel, gondold végig, hogy tudsz megállni a saját lábadon, érzemileg stabilizálódni, a gyerekekről gondoskodni. Ha a pasi el akar menni, nyisd ki előtte az ajtót. Ha esetleg vissza akarna jönni, tárgyajátok újra a feltételeket. Ha neked gyakorlati okokból egyszerűbb, ha ott marad, mert a gyerekek még kicsik, és az életük szervezése két felnőttel könnyebb, mint egyel, ezt is meg lehet beszélni. De nem úgy, hogy te cipeled a terheket, ő meg jön-megy, ahogy úri kedve tartja. Ez innentől nem házasság (vagy legalábbis te ne tekintsd annak, elválni nem muszáj már holnap), ahol lehet, hogy a célszerűség ilyen egyenlőlenséget diktál, mert az egyik fél hosszú munkaidővel jól keres, a másik pedig ehhez nyugodt hátországot biztosít, és az eredményt közösen élvezik.

Szép és jó hogy most így mondod, nem lesz köztetek semmi ezek után. Ne is legyen mert igaz hogy ha valaki szerelembe esik arról nem tehet ( bár szerintem tehet), akkor is csak egy féreg a férjed :)

Tudod hány nőtől hallottam már ezt itt???

Aztán pedig jön a privát hogy : én ezt nem bírom, zsarol , fenyeget , könyörög, sír hogy fogadjam vissza . Nem tudok nemet mondani ....beletörődtem hogy boldogtalanúl kell élnem....

Tudod mit ? Azt kívánom neked hogy te legyél kivétel, és legyen erőd végigcsinálni, és soha ne fogadd vissza a kis férgedet :) sok sikert, kitartás!

Ja arra ne vegyél mérget hogy semmi nem történt még köztük! Szerinted borít mindent, és odacuccol olyan nőhöz akit még fel sem próbált? Na ugye....

F35