Félek attól, hogy a baba örökre megváltoztat mindent?

Igen, ez így van utána már sosem lesz semmi sem olyan mint amilyen volt, örökre megváltozik minden. Ezt kár szépíteni, tapasztalatból mondom.

Amúgy jó ez is, és nem csinálnám vissza, de nagyon más. :)

Persze, hogy megfog, fenekestül felforgat mindent, de ez is benne a szép :)

Új szerepeket kaptok, de fontos, hogy ne felejtsetek el nő és férfi lenni mellette.

Nézd, harminc évesek vagytok, hét éve együtt, így ebből a fajta igazi gondtalanságból már úgyis csak pár év van hátra. Ezt a döntést hamarosan meg kell hozni, és az akkor is megváltoztat pár dolgot, ha úgy döntötök, hogy gyerek nélkül éltek. Nyilván nem annyira drasztikusan, mint maga a gyerek, de egy végleges döntés túloldalán lenni mégiscsak egy új helyzet.

Más érzés az, amikor előtted még a jövő ami bármit tartogathat, és más az, amikor már legalább annyi véglegessé vált, hogy gyerekek nem lesznek benne. Ettől még élhettek lazán és boldogan továbbra is, de kicsit más lesz. Nem az ifjúság gondtalansága, mint most, hanem a tudatosan gyermektelen párok gondtalansága.

Ha elfogadod, hogy így vagy úgy, de hamarosan mindenképp változik valami, és ugyanolyan biztosan nem marad, mint most, talán könnyebb lesz meghozni a döntést, bármi is legyen az.

Amúgy meg nem kell beszarni.

Kérdező, mintha saját gondolataimat olvastam volna fent :D.

Párom 3 évvel ezelőtt hozta először témába, hogy vágjuk bele a babatémába. Ekkor csak meghatódtam és feldolgoztam a dolgot.

Volt egy kis szünet, majd két éve ütött be nekem a gondolat, hogy vágyom a babára. Ekkor párom "jött le róla".

Ezt követően pedig a lakásunk "átjáróház" volt a szó jó értelmében. A vendégeink egymásnak adták a kilincset, összejövetelek követték egymást és jól éreztük magunkat. Ez tart ma is.

Szeretnénk is meg nem is babát. Ha belekezdünk a dologba, akkor már a bulik, összejövetelek megritkulnak, elmaradnak. Ezt pedig még nem szeretnénk. Csak akkor érezzük idejét a gyermekvállalásra, hogyha a szórakozás igénye alábbhagy és más sebességbe tudunk kapcsolni, hogy csak a gyermekre koncentráljunk. Nem a felelősségvállalástól félek, hanem inkább most élvezzem ki a szabadidő minden áldásos percét. Amikor pedig készen leszünk mi is, a kicsi pedig megtisztel minket azzal, hogy szüleinek választ minket, akkor kétségbeesés nélkül állunk elébe a szülőségnek.

Aztán ha majd elég idős lesz, lehet, folytatjuk ott, ahol félbehagytuk :).

Egyelőre hagyjátok még ezt a témát. Eljön az az időszak, amikor átszíneződik a lelketek...és akkor BAMMM érkezik :), ti pedig szeretettel várjátok meztelenül a lakásban mászkálva vagy hétvégenként az ágyból sem kikelve :D.

Bocsi, uccsó voltam.

Én 29L

Párom 29F