" A baba mindent megváltoztat" - van, aki sokat hallotta ezt, de mégsem ért egyet?

Szerintem, ha egy párnak gyermeke születik, és családdá válnak, akkor is sokkal boldogabb és teljesebb minden, ha néha nagyon nehéz is a gyerekkel/gyerekekkel. Nekünk azért voltak elég húzós, fárasztó, nehéz időszakok (és nyilván lesznek is)de ez nem befolyásolja a boldogságunkat. Áldozatként sosem éltem ezt meg (mint a kérdésedben írtad), teljesebb lett az életünk. A "minden csak jobb lett"-be egészen elenyésző dolgokkal tudnék csak belekötni, mint pl. a kevesebb alvás, fáradtság, nincs saját magunkra olyan sok idő, mint a gyerekek előtt, de mikor együtt játszotok, rád mosolyog a gyerkőc, látod fejlődni, okosodni, hallod a hihetetlen beszólásait, rájössz, hogy tulajdonképpen nem is vágysz annyira ezekre. Tudom, kissé csöpögős, amit írtam, de így érzek. Ugyanakkor ha egy párnak igénye van kettesben lenni néha, és megtehetik (nagyszülő, bébiszitter stb.) akkor jó ezt is időnként kihasználni.

Mindent összevetve: megváltozik az élet teljesen, sokszor nehéz, de semmi nincs, ami mindezt ennyire megérné, csak a gyermekvállalás, és családdá válni!

Persze, a gyerekkel lesz teljes a család, stb., de a kérdesedre a válasz, mindent megváltoztat a gyerek. Lehet jó alvó, nyugodt, de alapjában megváltozik a család. Jó esetben pozitív irányba, rossz esetben negatív hatásai lesznek túlnyomó részt.

Az első pár hónap keservei pedig az idő mulásával megszépülnek. Mindenki megszenvedi a változást, csak van aki bevallja, van aki nem.

Nagy igazság, hogy a legrosszabb pillanatokat is elfeledteti a babánk mosolya.

Szóval nagy boldogság a gyerek, de sok szenvedés is. Legyünk őszinték, azért normális esetben nem tudunk ugyanúgy elni, mint a gyerekek előtt. Aki ugyanazt az életet éli, az hazudik, vagy nem érdekli a gyerek igénye.

Én be merem vallani,hogy néha nem olyan az egész, mint amilyenre gondoltam. Jól írja az utolsó, anyukám is ezt szokta mondani, anyává válni szoktak, nem annak születni.

És bizony a rengeteg öröm mellett meg kellett szoknom, hogy éjjelente még mindig (20 hónapos) többször ébredek, hogy nem tudom mikor aludtam egy jót, hogy egy szimpla főzést, vagy bevásárlást sem úgy intézek, ahogy régen, hogy egy elindulás legalább fél óra stb.

És igen, van,hogy fáradt vagyok, kiakadok. Ettől függetlenül imádom a gyerekem, a legjobb dolog,amit életemben "létrehoztam"!

Egy baba születésével a teendő is születik. De a sok gond és probléma melett is szerintem a világon a legszebb dolog mikor magad vagy a párodat véled felfedezni a gyerek vonásaiban vagy viselkedésében. A mi fiunk pont ugy néz ki mint apukája ilyen idősen.

Az esti játszások meg kacagásokat sem mulja felül egy mozi például! Mostmár van kiért élni és dolgozni. Én ugy érzem, hogy van értelme az életemnek. Ha nem lenne utódunk akkor nem kellene ennyit küzdeni, de akkor az életünknek is kevesebb értelme lenn!