Csak számomra furcsa a barátnőmék házassága, "önállósága"?

Nekem nagyon furcsa és szerintem nem normális, ahogy a barátnőmék élik a mindennapjaikat. Nem fogom neki mondani, hisz nem az én életemről van szó és az a tipus sem vagyok aki egy harmadik személynek beszélné ki, ezért szeretném így névtelenül leírni gondolataimat.

Barátnőm 19 évesen összejött egy tőle kb 10 évvel idősebb pasival, ő volt az első barátja, leginkább azért mert kicsit furi természete van (elég akaratos) és picit husisabb is. A pasi egyébként rendes, dolgozik, családra vágyó. Fél év után megkérte a kezét a barátnőmnek (újévkor, amit a barátnőm tudott már előre). Január-februárban teherbe esett (nem volt tervezett), megtartották, júliusban összeházasodtak, októberben született a baba. Ekkor volt a barátnőm 20.

Ezzel akkora probléma nincs is, csak ez már 3 éve volt és a barátnőmék azóta is az anyjáéknál élnek egy 3 szobás lakásban 6-an. Barátnőm nem nagyon akar dolgozni, egész nap elvan, a nagymama vigyáz általában a picire. A férje biztonsági őr (tehát minimálbéren van), emellett vállal alkalmi munkákat is, de a férj fizetéséből élnek kb mindannyian, tehát elköltözésre lehetőség nincs, a barátnőm pedig hááát... ha fizetnének a panaszkodásért, már biztos gazdagok lennének :-)

Mint említettem a pasi normális, ő belátja, hogy már ideje lenne elköltözni, barátnőmnek ez így szerintem nagyon megfelel, ha nem is mondja ki, ő már nagyon szeretne még egy babát, és nekem sír, hogy a férje nem szeretné.

Egyébként kicsit irányító tipus a barátnőm, a pasija is feladta az eddigi életét, ide költözött hozzá, pedig messze lakott innen, a legénybúcsúján 1-2 régi barátja volt ott, a többi fiú a barátnőm fiú barátai voltak, akikkel akkor találkozott kb harmadszorra.

Én próbálom a barátnőmet kicsit inspirálni, hogy menjen dolgozni, akár egy boltba, vagy bárhová, de mindenre van valami kifogása.