Miért mennek tönkre egyre sűrűbben 4-5-6 éves kapcsolatok? Észrevettétek ti is hogy nem hallani mást csak azt hogy néhány éves párkapcsolatok tönkre mennek, még baba mellett is.

Na ezt én se értem.....

Bár nekem még ilyen nem volt,azt be kell vallanom.

Én nem vettem észre, hogy egyre sűrűbben mennének tönkre. Mindig voltak vízválasztók a kapcsolatokban: összeköltözés, házasság kérdése, gyerekvállalás kérdése, terhesség ideje, szülés utáni 1-2 év, majd mikor már nem a gyerek körül forog minden...stb Mindegyik teljesen más kihívások elé állítja a kapcsolatokat és mindegyik más oldalról teszi próbára az összeillőséget.

Ez egyáltalán nem modern kori dolog, csak ma már sokkal könnyebb kilépni egy kapcsolatból, mert nem az egykeresős modell az általános és ezzel párhuzamosan a társadalom is egyre kevésbé várja el, hogy egy rossz kapcsolatban ragadjanak emberek, mert "az úgy illik". Régen 10-20 évig csalták egymást, meg lakótársakká silányultak egymás mellett, ma inkább váltanak, ha nem megy. Nem a problémák újak, hanem a kapcsolat megszüntetése egyértelműbb.

A másik, honnan veszitek hogy régen kevesebb 4-6 éves kapcsolat ment tönkre? Régebben hány ismersötök volt ennél hosszabb kapcsolattal?

Nekem pl most sok ismerősömnek van gyereke. 10 évvel ezelőtt nem volt ennyi. Akkor manapság több gyerek születik mint régen?

Ahogy valaki leírta, máshogy működnek a dolgok manapság.

Pl. ha azt vesszük a nagyszüleim még félév ismeretség után házasodtak. 40+ évig éltek együtt, de már édesanyám gyerekkorában csak veszekedtek, nagymamám halála után félévvel pedig nagyapámnak már barátnője volt, akit egy évvel később el is vett. (család szerint már több éve megvolt ez a nő, csak addig nem vállalta fel)

Másik nagyszülői pár hasonló. Mind ismerkedés, mind végkifejlet terén.

Szüleim is 2 év ismeretség után házasodtak, előtte pedig már együtt éltek az 1. év utántól, akkor kérte meg apu anyu kezét. Nos én is akkor ismertem meg az első komoly barátom korban, mint apuék egymást (18). 6 évig voltam azzal a sráccal eljegyzés, összeköltözés nélkül... anyuék a 6. együtt töltött évükben már a 2. gyereket (húgomat) várták. És 23 évig voltak házasok, akkor is azért ért csak véget, mert apu meghalt.

Ismerősék 8 év "járás" után házasodtak mikor már volt közös lakás teljesen berendezve, és igazából csak azért házasodtak, mert gyereket akartak vállalni és nem terhes hassal akart a nő házasodni, így előbb házasság és esküvő után 10 hónappal első gyerek, két évvel később a második. Mondjuk ők meg is mondták, hogy az esküvőre is kb 3-4 éve megvolt a pénzük csak úgy voltak vele a mikor lesz esküvő kérdést jobban viselték mint az állandó mikor jön a baba kérdést. (amit már az esküvő után hallgathatott 2-3 hónapig mire biztos lett az első érkezése, és ez a pár hónap jobban kiborította, mint az esküvő kérdés az évek során... :D )

Engem az első barátom óta kérdezgettek, hogy na, udvarló? Házasság? A gyerek kérdést szerencsére még senki nem próbálta meg, de jövőre 27 leszek, lassan szerintem elkezdik nyomatni, mert anyukám ilyen idős korára már majdnem 3 gyerekes anyuka volt... :) (ő gyorsan "letudta" a tervet. Így most még nincs 50, de már csak a legkisebb lakik otthon, ő is csak azért, mert a helyi egyetemre ment. Mások meg még néha ilyenkor kezdik a babázást vagy viszik első osztályba a lurkót.)

Szóval ahogy már más is említette, 4-5-6 éves kapcsolatban már jogosan merülnek fel olyan kérdések, mint összeköltözés ha kora 20-asként jöttek össze, vagy házasság, ha már 25 felettiek, esetleg gyerek, ha 30-hoz vannak közelebb. A baba első éveiről már nem is beszélve, amikor a szex még nem biztos, hogy ugyanolyan, más lesz a menetrend, életritmus, prioritás, fáradtsági szint... :) A párkapcsolatoknak ezek nagy próbái és nem mindegyik állja ki. Viszont manapság van lehetőség arra, hogy egy nő a saját lábán is megéljen és akár a gyerek(ek)et is eltartsa, néha csak szűkösen, de sikerül és nem néznek rá ferdeszemmel érte.

A nagyszüleim pocsék házasságai miatt a szüleim olyan példát próbáltak elém állítani és ők úgy álltak a kapcsolatukhoz, ami így felnőttként visszagondolva nagyon jó volt. Mint például egy kezemen meg tudom számolni hányszor veszekedtek előttem és nem azért, mert homokba dugták a fejüket vagy tökéletes hullámhosszon voltak, mert személyiségben tűz és víz voltak, ráadásul anyu elég, khm vehemens és indulatos tud lenni. Viszont értelmes felnőttként inkább vitatkoztak, mint veszekedtek és azt se előttünk. Sose tudtuk ha éppen rövid ideig is de haragudtak a másikra. Huszonévesként nagybeszélgetések közben mondta anyu, hogy azért volt egy 2-3 éves periódus amikor majdnem elváltak, mi gyerekek ezt egyáltalán nem vettük észre, mert minden ugyanolyan volt, mint előtte és mint utána.

A legtöbb emberből pedig ez hiányzik. Megoldani a problémát, viszont ahhoz is kell ész, hogy ha valami nem működik, de tényleg nem, akkor nem maradunk benne a rosszban ha már elcsesztük a választást az elején és évekig nem vettük észre a gondot vagy szőnyeg alá söpörtük. (mint pl én az egyik exemnél, hogy alapvetően különbözött az életről alkotott véleményünk, képünk és a szokásaink is szöges ellentétben álltak - koránkelő, későnfekvő, stb.)

#6 Mindig idegesített amikor a nénik minden egyes esküvőn megcsipkedték az arcomat, hogy biztos én leszek a következő, de hamar leszoktak róla miután én is ezt csináltam velük a temetéseken.

Apám szokott egyébként ilyenekkel sokkolni, pl mikor anyámmal töltötték ki a magánnyugdíjpénztári szerződést, nem akart megadni kedvezményezettet, merthogy azok az unokák lettek volna, akik nem lesznek, ezért nem lesz senki. :)

Ahogy fentebb leírták: régen is ugyanannyi kapcsolat ment tönkre, csak nem volt ilyen könnyű kilépni, mint most.

Nekem például a nagyszüleim elváltak, de csak nyugdíjas korukban (a házasságuk már kezdetektől pocsék volt, csak nem volt lehetőségük válni).

Az meg szinte törvényszerű, hogy ha az ember nem megalapozottan választ társat, akkor néhány év után a kapcsolat tönkremegy.

Régen is mentek tönkre kapcsolatok, meg most is. Bár ez a dolog a kérdésben megütötte a szemem " még baba mellett is". Miért? A gyerek nem fogja összetartani a kapcsolatot, ha mégis, az már nem igazi kapcsolat, csak 2 ember, akinek közös gyereke van, és együtt laknak. De nem minőségi boldog kapcsolat, házasság.

Én az ismerősi körömben pont azt vettem észre az elmúlt pár évben, hogy akik gyereket vállaltak, azok mennek szét, válnak el a születés után 1-2 éven belül. Pedig korábban évekig együtt voltak.

Akik nem illenek össze, idővel szétmennek, akár van gyerek, akár nincs. Vagy élnek boldogtalanul, netán még meg is csalva egymást. (ilyet is ismerek)

Az első gyerek érkezése mindig egy normatív krízist okoz a kapcsolatban (normatív krízisnek nevezik a szükségszerű élethelyzeteket, amik felborítják a korábban megszokott kereteket: például a felnövő gyerek elköltözik otthonról, munkakezdés, házasság, gyerekvállalás).

Amikor a gyerek megszületik, a házasfeleknek újra kell tanulniuk a saját szerepeiket: hogy már nem csak nő és férfi létezik, hanem anya és apa is, és meg kell találni az egészséges arányokat. Ha ez sikerül, akkor a házasság kibírja, ha nem sikerül, akkor nem bírja ki. A statisztikák szerint a házasságok 80%-a sínyli meg komolyan az első gyermek érkezését.