Nektek mi a véleményetek arròl, hogy régen nagyon fiatalon házasodtak az emberek?

Az egy teljesen másik világ volt, felesleges az akkori emberek mentalitását a maiakkal összehasonlítani.

Ma más világot élünk.

Semmi, régen olyan világ volt, ma más világ van. Volt idő, amikor a lányokat férjhez adták az első menstruációjuk után, mert akkor már "érettek voltak" a szüléshez. Azért azt nem bánom, hogy nem abban a világban születtem.

Egyébként ne gondold azt, hogy aki fiatalon házasodik, annak boldog is a házassága, csak mert a te családodban ez jól működik.

Egy volt középiskolai osztálytársnőm fiatalon házasodott (30-as nő, érettségi után nem sokkal ment férjhez), aztán gyerek is, lett, aztán elváltak 10 éven belül, a volt férje, akivel annak idején dúlt a nagy szerelem, ma már feléjük sem néz, még a közös gyerek miatt sem.

Anyám a 23-at, apám a 30-at töltötte abban az évben, amikor házasodtak, 35 éve együtt vannak, és jól működik a házasságuk.

Anyám húgát fiatalon megkörnyékezte egy pap, jól be is zavarta, mai napig van egy defektje magánéleti téren, annak ellenére, hogy a munkájában meg nagy koponya.

Apámnak két nővére is elvált később, pedig fiatalon házasodtak, de nem megfelelő férfiakkal.

Anyai nagymamám anyja fiatalon házasodott, de fiatalon lett özvegy is, később meg nem ment újból férjhez, mert saját rossz gyerekkori élményei miatt félt, hogy nem talál maga mellé olyan társat, aki a gyerekeinek is jó apja lenne majd.

Ki szólt meg kit? És miért ilyen érdekes 1-1 ember véleménye? Mit szólnál ahhoz a verzióhoz, hogy mindenki akkor házasodik, amikor akar (akár fiatalon, akár idõsen) és nem hallgatja meg buta emberek véleményét??

Szerinted mindenki korán kellene házasodjon, hogy téged nehogy megszóljon bárki, mintha csak ezen múlna, hogy elfogadottá váljon? Micsoda logika:(...

Már bocs, de nekem is van olyan ismerõsöm, aki fiatalon házasodott, nekem ehhez semmi közöm, helyeslem a döntését, ha boldog. Attól én még jóval késõbb fogok oda jutni, hogy házasodjak, az meg az én döntésem.

Mi köze kellene legyen a kettõnek egymáshoz?? Ez inkább személyiségfüggõ, ha valakin látszik, hogy hamar lekomolyodott, akkor nem kell erõltetni a késõi házasságot, aki meg komolytalan, az sem kellene külsõ elvárás alapján elsiesse a dolgot.

Nekem az a véleményem, hogy mindkét esetben szomorú, ha elvárás alapra veszik a dolgot, nincs szabály, hogy ki mikor házasodjon, a mai világban ez arról szólna inkább, hogy mindenki saját elhatározás alapján teszi.

Én kvára céltalannak érzem az életem, hogy munka (és jó fizetés) mellett a dugás, buli, piálás van, meg persze a szabadidő más eltöltése (de mondjuk az hogy moziba járok, barátokkal találkozom, könyvet olvasok, sorozatozok, az nem függ attól hogy házas vagyok-e vagy sem).

Sajnálom hogyha akarnék sem tudnék egy olyan mondjuk 20-24 éves nőt találni, akivel azt mondanánk hogy na házasodjunk össze, legyen 2-4 gyerekünk és neveljük fel őket normális felnőtt emberekké és addig maradjunk együtt, támogassuk egymást és a családot amit alapítottunk.

25/F

Az 5-ös vagyok. Tudom hogy melankolikusan hangzik, meg ami még fontosabb, bárki felhozhatja azt ellenérvnek, hogy "De hát ha nem is keresel, nem is próbálkozol, akkor soha nem lesz ilyen"

De ez is szomorú, hogy régen még csak próbálkozni sem kellett feleségnek való nőt találni, mert 10-ből 8 nő feleségnek való nő volt. Egy-két generációval ezelőtt az volt a nehéz, hogy NE olyan nő legyen a következő barátnőd, akivel szívesen alapítanál családot hamar. (Gondoljon mindenki a saját nagymamáira, vagy a szerencsésebbek/idősebbek még akár a saját édesanyjukra is)

Persze nem akarom csak a nőkre tolni a dolgot. De az nem elég, hogy "megváltozott a világ". Helyette: "Megváltozott a világ. Kva rossz irányba."

Nekem elég furcsa lenne egyetem alapképzés mellett házasság (de talán csak én vagyok szūk látókörū). Gondolom a nagyszūlõk annak idején nem egyetemeztek, amikor átestek a tanításon a 20-as éveik fele, már nem volt jobb dolguk, mint munkát/párt keresni. Nem mondom, hogy olyan nagy volna az összefüggés, de azért benne van a “mai világ” dolgában. Az ismerõsöm is, aki fiatalon házasodott, õ nem járt egyetemre, azon is meglepõdtem, hogy épp vizsga idõszakom alatt volt betervezve neki a házassága, és csodálkozott, hogy nehezen tudtam megoldani, hogy részt vehessek...

Én pl. azt az összefüggést látom (nem muszáj igazat adni), hogy a házasság oka sokszor az volt a szerelem mellett, hogy elköltõzhessenek otthonról a fiatalok mielõbb, ez jelentette jelképesen azt, hogy “kirepültek a fészekbõl”. Manapság fiúkat, lányokat egyaránt elengednek más városba, településre dolgozni, vagy egyetemezni albérletben, ahol már a fiatalok nagyrésze “függetlennek” érzi magát a 20-as éveiben is, ez meg nagyszüleim korában még nem volt meg, így egyáltalán nem csodálkozom, hogy könnyebben belementek a házasságba, és fontosabbnak tartották. Ettõl függetlenül még nem végzõdött válással, mert az ember boldog-boldogtalan helyzetekben is egyaránt megtanult együtt élni a másikkal, mivel az se volt elõnyös állapot, ha elváltak és visszakellett költõzni a fészekbe...

Abban a környezetben, korszellemben, társadalomban ezt tök normálisnak tartom. Nem tanult tovább az emberek többsége, 14 éves koruktól kint dolgoztak a mezőn, korábban felnőttek, 20-21 éves korukra konkrétan már érettek voltak az anyaságra-apaságra. Manapság meg a legtöbb ember ilyen korban még tök gyerek, felelősséget sem tud vállalni semmiért, és vagy azt látom, hogy a gyerek becsúszott, mert kínai kotont vettek vagy "megszakítás is védekezés", vagy vmi 20éves kiscsaj összejön egy pénzes 30as pasival, aztán a gyerekkel akarja magához láncolni. Akik idősebben lettek szülők a környezetemben (25+), azok sokkal felelősségteljesebb, értelmesebb szülők.

Azt meg, hogy milyen harmóniában éltek meg nem váltak el... sztem ott is sok lett volna a válás, ha nem lett volna ciki, és nem stigmatizálta volna a társadalom azokat, akik mertek lépni. Ismerek ilyen idős párokat, akik "jaj, de szép harmóniában élnek idős korukra", közben meg kiderült, hogy amíg lelkileg-fizikailag jóval fittebbek voltak, addig minden volt a kapcsolat, csak harmonikus nem... aztán öregkorukra megbékéltek a dologgal meg tényleg egymásra lettek utalva. Addig meg volt a nőverés, az egymás megcsalása (főleg a férfiak, néha a nők részéről), az ivás, a kártyázás...