Ebben a liberális (vagy annak tűnő) korban miért érinti annyira rosszul a házassági szerződés a nőket?

Jópár itteni válaszból ugyanis ez jön le.

Ahogy én látom: A nők előtt is teljes mértékben ott van minden lehetőség már arra, hogy saját egzisztenciát alakítsanak ki. Lehet, hogy még legfelsőbb vezetői szinten nem, de ott is egyre nagyobb az átfedés ilyen tekintetben.

Közszférában viszont ahol a legtöbb ember helyezkedik el ugyanakkora eséllyel kapják meg a nők is a munkát (gyakran a könnyebb munkát) ugyanazért a fizetésért.

Ám házasságnál gyakran (nagyrészt jogosan ugye...) elvárt, hogy a férfinak legyen lakása ami válásnál vagy az asszonyé marad a gyerekek miatt vagy feleződik.

Szóval miért is ellenszenves, ha egy férfi gondol arra, hogy nem teszi bele vakon, az egész életében kemény munkával felépített javait egy nő kezébe és teszi kockára az egészet a szerelem oltárán?

Én még nem váltam ezért csak az ismerőseim tapasztalatai révén tudok gondolkodni (férfiak) akiknél rendre az van, hogy 5-10-20 év házasság után a feleség egyik hétről a másikra közölte, hogy ennyi, vége és mindegyikük legalább egy lakást vagy házat bukott a váláson. Volt aki háromszor nősült, három lakást bukott el és most 50 felett albérletben él.

Én férfiként nem lennék megsértődve, ha mondjuk kilátásban lenne a házasság egy olyan nővel aki jobb anyagi és egzisztenciális szinten van nálam és mondaná, hogy csak ilyen és ilyen feltételekkel hajlandó belemenni a házasságba. Szerintem ez teljesen korrekt és logikus.