Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mitévő legyek? Állandóan csak veszekedés van
Durva leszek, de az ilyen vágyakat én nem tudnám tolerálni. Már a húgom esetében is meredek, ott vágnám ki rögtön, a szó minden értelmében undorító a dolog - de mi lesz, ha egyszer a csöpp lánykád lesz kamasz? Otthon ő is nyilván lenge cuccokban fog mászkálni, mert miért ne tenné. Mi van, ha rá fog ugyanúgy felállni a férjednek?
Szép-szép, hogy nem akar mással lefeküdni rajtad kívül (most még), de az se sokkal bizalomgerjesztőbb, ha a 15 éves hugit képzeli a helyedbe...
1-es, nyilván a 15 éves hugi úgy néz ki, mint egy tehén, jó ha kinéz 25-nek a mai fejlettségi mutatókat figyelve.
Minden hapsi megnézi a fiatal nőket lenge cuccokban, egyik fölé sincs írva, milyen idős.
Nyilván a saját lányát nem fogja.
Tipikus paranoiás, megkeseredett, rosszindulatú nő vagy, aki minden férfit csak ilyennek állít be.
Amúgy én sem örülnék, ha anyám lakásába mindenféle rokonok jönnének fel babázni.
A húgod nem kislány már és nagy valószínűséggel már nem is szűz. Ha elég feljett akkor a legtöbb férfi már megnézi, ezt jobb, ha mihamarabb elfogadod.
A férjed azt nem szereti, hogy hazamegy és ott vannak a rokonok. Teljes mértékben meg tudom érteni, én sem vagyok úgy oda a családért, hogy lépten-nyomon őket kerülgessem.
1-es, te pedig szerintem vagy állj le a gyógyszerekkel vagy kezdd el szedni őket!
Három dolgot látok, ami a probléma forrása.
1. A férjed (anyjának) a lakásában laktok, amivel alárendelt helyzetbe kerültél. Albérletben egyenrangú felek voltatok.
2. Otthon vagy a gyerekekkel, a férj a családfenntartó, így kiszolgáltatott helyzetbe kerültél. Bármibe lefogadom, hogy nem tudnál egy hét alatt elköltözni a gyerekkel sehová. Tudatosan, vagy tudat alatt ezért is akar a családoddal összeugrasztani. Egyrészt ne lássák, hogy mit művel veled, másrészt ne tudj senkihez fordulni, ha baj van.
3. A férjed kezdi ezt a családosdit megunni, és más nőkre is vágyik. Azért van az, hogy te már a jelenléteddel is idegesíted, de a kamasz húgod felizgatja a jelenlétével is. És akkor még a többi nőt meg se említi, akit megkívánt.
Mint mindig, két dolgot tehetsz. Vagy tűrsz, és elnyugszol, hogy ez így fog menni, amíg ő ki nem mondja, hogy vége van. Vagy berágsz, és odacsapsz az asztalra, kockáztatva azt, hogy a kapcsolatnak beteszed ezzel a kaput, és menni kell. De: itt még van arra is esély, hogy a férjed nem akarja lezárni a házasságot, fontosak vagytok neki, és megembereli magát.
Azt te tudod, hogy mennyire kerülsz nehéz helyzetbe, ha elváltok, de kezdd el szokni a gondolatot, hogy ha naponta veszekedtek, akkor már csak idő kérdése, hogy külön menjetek.
Közben az kimaradt hogy anyósom eladja a lakást amiben lakunk. Találtunk lakást, elindítottuk a vásárlást, papírok, hitel, csok stb. Majd jött egy nagy vita a szokottakról. Azt mondta elakar válni. Szétmentünk haza költöztem anyukámékhoz két gyerekkel egy másfél szobás kertesházba ahol összesen heten laktunk. Mindenkit megviselt tesomék tanulnak de a gyerekektől éjszaka nem tudtak pihenni. Jött hogy bocsássak meg hülye volt. Szeret minket nem tud nélkülünk élni. Végül nagynehezen de visszajöttünk. Tudom lapot húztam 21re. De sajnos szeretem. Nem értettem azok a nők akiket bántalmaznak miért hagyják. Most már tudom nem minden fekete és fehér. Nagyon bonyolult ez.
Persze az eladók nem voltak hajlandók foglaló ellenében sem belemenni a szerződés felmondásába, így ugye így is úgy is végig kell vinni. A másik pedig hogy a gyerekek imádják az apjukat, így ezért is nehéz. Annyiban tényleg változott hogy legalább lehet vele kommunikálni a problémákról. Eddig ez sem ment. Csak sajnos túl sokra most se megyünk.
Lehet kesze-kusza a fogalmazás de most én is az vagyok.
Hát nem tudom, az én sógornőm (feleségem húga) 19 éves, elvileg felnőtt nő, de - bocsásson meg a világ, hogy férfi létemre - kislányként tekintek rá. Szeretem, nagyon kis cuki, naiv, jóindulatú stb., mint bármelyik kamaszlány, de ha csak megfordulna a fejemben, hogy nemhogy nőként, hanem potenciális tutajosként lássam, nem tudom, hogy néznék tükörbe. (Mondjuk állítólag amúgyis csodabogár vagyok, mert nem folyik a nyálam a jónőkre az utcán, ill. egyéb "férfi"tulajdonságoknak is híján vagyok).
Ha valami csoda folytán mégis ilyesmit éreznék vagy gondolnék - amellett, hogy megpróbálnám helyre tenni a dolgot - szeretem, ill. vagyok annyira tekintettel, és főleg tisztelettel a feleségem iránt, hogy az ilyen alantas dolgaimat egyedül rendezem le, nem osztom meg vele. Ez nagyon bántó lehet egy nőnek.
Eléggé túlzásba viszi a férjed a drámázást. A húgod iránti felizgulásos téma elég durva. Azt viszont megértem az ő részéről, hogy nem akar rokonokat kerülgetni. Én sem viselem könnyen, pedig évente csak egyszer jön anyósom a férjem szülinapjára. A fiatalabbik sógornőm kb 2x volt, többet nem. Nincs konkrét bajom velük, csak a saját otthonomban én akarok lenni, és a férjem, mások nélkül. Egyszerűen vannak emberek akik nem szeretik a vendégeket a saját otthonukban. Nekem is az agyamra menne a napi-heti-havi szintű látogatás.
Az viszont tény, hogy sok amit csinál. Ha neki ennyi elég a váláshoz vagy ahhoz, hogy ez egyáltalán eszébe jusson, akkor nem szeret téged igazán, csak kényelmes neki a kapcsolatotok. Valahogy meg kellene beszélnetek, mert ez nem állapot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!