Hogy mondthatja bárki, hogy a papír nem számít?

A válásom után sokáig úgy gondoltam, soha többé nem akarok házasodni. Ha valakivel jól megvagyunk, ahhoz meg nem kell a papír.

Ez így logikusan is hangzik, de azért jobban belegondolva, csak ad egy plusz töltetet az egésznek.

Amikor hivatalosan és Isten színe előtt is kimondod, hogy igen, én ezzel az emberrel akarom leélni az életemet.

Ergo, egyértelműen kifejezed az elköteleződésedet a társad mellett.

Szóval, ismét oda jutottam hogy igenis számít az a "papír"

Amíg volt hitele a házastársi eskűnek addig igenis számított a házasság intézménye, de a mai világban már nem sokat. A mai világban szinte minden a pénzről szól, ennek rendeljük alá életünket, a felhalmozás a motiváció, jobban szeretnénk élni.

Így utólag azt mondom, hogy semmi értelme nem volt. Ha lett volna gyerekünk ,akkor valószínűleg mást mondanék, de gyerek nélkül tényleg úgy szűnnek meg kapcsolatok egyik pillanatról a másikra, hogy semmi értelme utána bíróságra járni és fizetni az ügyvédeknek. nem vagy jogosult adó visszatérítésre, családi pótlékra, szinte semmire, csak egy papír és egy átmulatott éjszaka.

Van jelentősége, mert általában csak úgy nem mondja ki egy férfi sem, hogy hozzám jössz-e. Szóval nem egy Tudsz adni egy zsebkendőt? szintű dolog ez a papír.

Ez az érem egyik oldala.

És van egy másik. Amikor happy minden, házasság, gyerekek, ház, autó és eltelik 8 év és a nő bejelenti, hogy válik, mert rájött, hogy neki ez nem megy így. Tudok ilyen esetet.

Igaz itt is számít a papír, mert évekig járhattok ügyvédhez és tárgyalgatni a válási papírokról.

Szóval szerintem, ha két ember igazán egymáshoz van láncolva akkor az a papír tényleg csak egy cellulóz köteg.

Ha nincsenek igazán összeláncolva és elválnak akkor is egy papírmasé az egész. Nem az a lényeg.

F

Te úgy érzed, hogy "papír" nélkül egy komoly kapcsolatban kiszolgáltatott vagy... én meg úgy érzem, hogy egy komoly kapcsoaltban épp a papír tenne kiszolgáltatottá.

Én úgy gondolom, hogy a kapcsoaltot maga a kapcsolat léte szentesíti, hiszen ha nem a párommal képzelném el a jövőm, akkor már nem lennék vele.

Csak azért nem fogok aláírni egy szerződést, hogy ha tönkre megy a kapcsolat, akkor emellé a veszteség mellé még dróton is rángathasson az exem.

Részemről számat a papír, de csak akkor, ha van hozzá házassági szerződés.

Részemről, tartom magam a hűséghez. Pl. volt barátnőmnek is bármikor segítek, mert normálisan váltunk el. Viszont, ha elvennék valakit és megcsalna, részemről semmi kedvem nem lenne ahhoz, hogy az új életébe bármit is fizessek, amikor gerinctelenül viselkedett velem. Nincs kedvem ahhoz, hogyha pl. én veszek egy autót, amit ketten használunk, az közös vagyonnak számítson, amikor leakar vele lépni.

És a válási procedúrához sincs kedvem. Ha valaki megcsal, akkor azonnal viszlát. Senki gerinctelensége miatt sem akarok bíróságra járkálni, ügyvédet fizetni, papírokat intézni.

Maga az eljegyzés egy formális dolog amiben a pasi kifejezi hogy komolyan gondolja és hosszútávon tervez a partnerével. Tegyük hozzá, hogy azzal az emberrel tervez hosszútávra akit addig megismert. Aztán telnek az évek és változunk, tapasztalunk, és rájövünk hogy bizony nem voltunk elég figyelmesek, rosszabb esetben csalódtunk. Ha nincs gyerek, akkor szerencsésebb a helyzet,mert csak az osztozkodás megy, ha gyerek is van, akkor egy éveken át tartó jópofizás,rosszabb esetben acsarkodás kezdődik.

A házasság intézménye a pénzről szól, hogy védje a gyengébbik felet és aki ezzel gyakran vissza is él. Azalatt a 2év alatt amíg házasok voltunk többet költöttem tartós használati cikkekre, mint elötte-utána 5 év alatt, új tv, új hűtő, új klíma, új kerti medence, új mikro, új autó, mindenből újat vettünk (elég sok mindent hitelre)és bár keresetünk köszönőviszonyban sem volt egymással minden feleződött. A tárgyaláson tételesen szembesültem azzal, hogy valójában mennyit is költöttem az elmúlt 2évben, és mivel a nagyrésze beépítésre-felhasználásra került a saját ingatlanomba, így fizettem mint a köles. Az exem lakásába beköltözött a testvére, így az nem volt kiadva(mert nem kért tőle pénzt), abból nem származott bevételünk(mert az én lakásomban éltünk), de ezt persze nem veszik figyelembe ilyenkor. Szóval a válás után sikerült majd 3,5 millió forinttal távoznia az Exemnek, mindezt úgy, hogy 2 év alatt nem keresett annyit összesen. Ha nem lettünk volna házasok, akkor nyugodt szívvel elengedtem volna élje más balekkal tovább nyomorult kis életét, de így finoman szólva necces volt.

Legközelebb csak akkor megyek bele házasságba ha lesz gyerek, akkor mondhatja hogy valamit lerakott az asztalra, addig fizesse csak a saját rezsijét, vagy ha összeköltözünk a közös költségek felét.