Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez jogos a ferjem reszerol?
Szoval uldogelunk a nappaliban es hallom, hogy kinyitja a hutoajtot, azt hittem, hogy pizzat fog enni, szoval szoltam neki, h ha eszik akkor nekem is tegyen be egyet a sutobe.
Visszajon, kozli, hogy o csak a narancsot vette ki a hutobol, nem tudta h kerek pizzat. Mondom, semmi gond, nem arrol van szo, hogy kerek pizzat de ha te beteszel egyet sulni magadnak, akkor en is kerek.
Erre szabalyosan elkezd belem uvolteni (zengett a haz), h en mennyire lusta vagyok, h arra varok h o tegyen be egy pizzat, h miert nem csinalom meg magamnak, es itt uvoltozott, hogy en ot hulyenek nezem es akkor kozolte h en egy prosti vagyok (a ki betus szot hasznalta de a rendszer nem engedi hasznalni)
Raneztem, nem mondtam semmit es akkor folytatta az orditozast, meg h o most nagyon kozel van ahhoz, h elveszitse a turelmet, es itt uvoltott s fejemtol ket centire es ismet jott a prosti k betus megfelelojevel.
Ismet nem szoltam semmit, kozolte h ne nezzek ra, es h en most el akarom e hagyni??? Meg h halalra idegelem a viselkedesemmel (csendben ultem, komolyan egy mukkot nem szoltam) es h most biztos szetkurtolom a vilagnak h o mekkora szemet es en mekkora aldozat vagyok, mikozben "hercegno vagy, soha semmit nem kell vsinalnod.." blah bla.
Nem szoltam egy szot, mert nem erdemes. Vannak emberek, akiket siman hagyni kell kidohongeni, ignoralok...es arra gondolok, h valahol mashol jarok.
Ettol fuggetlenul baromira faj es rosszul esik. Par oraval kesobb lehiggadt, es ilyen nagyon kedvesen megkert, h csinaljak neki kavet.
Raneztem, ilyen jeghidegen szemmel es kozoltem h nem csinalok kavet. Meg ketszer megkert, es en ketszer mondtam nemet.
Azota csend van.
Most komolyan ekkora gond, h kertem pizzat akkor ha o teszi be a sutobe?
Waaaa uristen milyen emberek vannak, dobbenet.
11-es Mert ugy ereztem, hogy muszaj pihennem, egyszeruen tultoltam a melot, tul stresszeltem magam, hazavittem a munkat...es egyszeruen besokalltam.
Egyebkent van penzem, de kozos kasszan vagyunk, de sosem kell kernem vagy ilyesmi:-))Majd visszamegyek dolgozni akkor, amikor kesznek erzem magam, de muszaj volt leallnom egy kicsit. Ez van.
#14: Miért, épeszű reakció, hogy ennyi nő hagyja, hogy felmosórongyként bánjanak velük és utána itt tesznek fel kérdéseket?
Kérdező: Erre mégis milyen választ vársz?
15, Ha velem non stop felmosorongykent banna mar ezer eve elhagytam volna mint mondtam, ritkan ilyen-de akkor nagyon es nem ertem a mogottes pszichologiat.
Azota persze kibekultunk, ugy tesz mintha semmi nem tortent volna, olelget puszilagat es a legjobb duma:
Megbocsajtok neked.
Kesz.
Utolsó, ebben nagyon igazad van. Velem egyszer volt ilyen, hogy 3 hónapin "nem dolgoztam". Vagyis dolgoztam, csak nem kerestem pénzt. VIdéken éltünk, ahova azért költöztünk, mert a (volt) férjemnek ott lett munkája. Leköltöztünk, ott született a gyerekünk. Másfél éves olt, amikor bölcsibe került, én meg elkezdtem ott dolgozni. Erre ő kapott egy jobb munkát Pesten, persze pakolt a család, költöztünk fel, de én meg nem találtam munkát a szakmámban. Mondta, hogy nem baj, most ő úgyis nagyon jól keres, maradjak otthon pár hónapot, a gyerek bölcsiben, én meg be tudom legalább fejezni a doktori disszertációm, ami évek óta húzódik a gyerek miatt. Így is lett, belevetettem magam, egész nap azzal foglalkoztam, amíg a gyerek beteg volt. És kb 3 hét múlva kezdődtek az először apró beszólogatások, hogy mikre nem volt időm, pedig egész nap otthon voltam, aztán hogy ő kitart engem, semmit nem csinálok csak költöm az ő pénzét, aztán az utolsó csepp az volt, amikor 40 fokos lázzal feküdtem, gyerek is otthon betegen, és képes voltam kaját rendelni otthonra, hogy legyen egy kis húslevesünk. Erre kiakadt, hogy csak arra van eszem, hogyan szórjam a pénzt, ő meg gürizhet, miért kellett nekem kaját rendelni, amikor itthon voltam és főzhettem is volna (persze nem volt otthon semmi, így bevásárolni is kellett volna hozzá, de ez már nem jutott el az agyáig). Ekkor kezdtem el megint munkát keresni, elkezdtem dolgozni, a disszertációm azóta is háromnegyedén áll, ő meg már nem a férjem - nem (csak) emiatt.
Mondjuk ő olyan undorító trágár módon sosem beszélt velem, mint amit a kérdező felvázolt, de én ezeket semhagytam szó nélkül. Nem arról beszélek, hogy rá kell üvöltözni a másikra, de a kérdezőről lerí, hogy semmiyen szinten nem áll ki magáért...az ilyenekből, hogy főzz nekem kávét, meg "megbocsájtok neked" és akkor ahelyett, hogy jól elküldené a bús p....ba, ide írogat. Ez az ember mindig ilyen volt, midnig ilyen lesz. Felesleges erre bármit mondani. És itt nem arról van szó, hogy a kérdező éppen nem dolgozik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!