Ha nem lehet nagy esküvő, akkor inkább ne is házasodjunk?

Nekem az az elvem, hogy akkor lesz esküvőnk, ha olyan lesz, amilyenre vágyunk. Ha valaki 200 fős lakodalomra vágyik, akkor ilyet tartson. Ismerek nem is egy embert, aki pénzhiány miatt kis esküvőt tartott és még mindig sír az álomesküvője után.

Mi alapból nem szeretnénk nagyot, ha összegyűlik a pénz a mi elképzelésünkre, megtartjuk az esküvőt. Nem a barátok, hanem magunk miatt. Szeretnénk úgy vissza tekinteni a nagy napra, hogy olyan lett, amilyennek mindig is elképzeltük.

Van akinek az esküvő, van akinek a házasság a fontos. Nekünk egyik se létszükséglet, boldogok vagyunk a papír és az álomesküvő nélkül is, és ugyanilyen boldogok leszünk akkor is, ha már meg lesznek ezek is.

Szerintem mindenki más. Lehet, hogy az ismerőseid tényleg csak a nagy esküvő miatt házasodtak volna, és nem kifogás. Másnál meg lehet, hogy csak az. Én nem akarok alapból nagy esküvőt, persze nálam is főleg az anyagiak az akadályok, de amúgy sem annyira vágyom ilyen habos-babos romantikus esküvőre. Annak örülnék, ha minden barátom ott lehetne, de össze számolva kísérőkkel, mindennel, az már simán kijönne egy ilyen 70-100 főre, az ismerőseink aktuális kapcsolati státuszától függően. Ennyi emberre pedig semmiképp nem lenne pénzünk, szóval hajlok afelé, hogy csak a legszűkebb család legyen ott, és kész. Nekem a házasság praktikus okokból fontos, könnyebb lesz házasként mindenféle ügyeket intézni, plusz a friss házasok valami pénzt is kapnak, nem nagy összeget, de ha már van ilyen, akkor miért ne használnánk ki. A barátom érzelmi okok miatt is akar, nekem mondjuk mindegy lenne, hogy férj vagy élettárs.

Szóval mindenkinek más a motivációja, ezt így nem lehet egységesen megmondani.

Teljesen igazad van kérdező, ne haragudj meg rám, hogy engem kiráz a hideg ezektől a manikűröshöz mikor mész és mennyi volt ez a ruha és stb., amikor annyi igazán fontos dolog van.

Tényleg nem lett volna szabad ideírnom realistaként.

Nem az számít szerintem hany száz fős, és mennyibe kerül.Az számít, hogy ti ketten mit akartok.Egymást egy életre, vagy a rongyrázást.

Én egy farmerben is hozzámennék, de ő nem akar nősülni. :(

És bizony 32 éves vagyok.Már lemondtam róla.

Nem vagyok ennyire szélsőséges, amit leírtál, de részemről én is "nagy" esküvőre vágyom. Mármint, a saját lehetőségeinkhez mérten. :) Sosem lesz száz gerlepár és fehér limuzin, mert az még álomnak is irreális, de szeretnék nagy esküvőt, ahol nem az alapján választok ruhát, hogy melyik a legolcsóbb, és nem kell azon sakkozni, hogy a harmadik nagynénit meghívhatom-e még, mert túl sok lesz a kaja...

Persze, két tanúval, farmerben esküdve is házasok lennénk ugyanúgy, de ismerem annyira magam, hogy csalódott lennék, és igen, irigy is másokra, akiknek összejön a "nagy nap".

Nyilván a házasság minősége nem az esküvőn múlik, de ha van egy dédelgetett álmom - és persze ez nem mond ellent a párom vágyainak - akkor miért ne akarnám megvalósítani? Lehet, hogy emiatt egy évvel később házasodunk, mert gyűjteni kell még, de legalább biztosan olyan lesz (oké, nem vagyok naiv, nagyjából :D), amit szeretnénk.

Nyilván, ha velem ellentétben a páromnak kétfős esküvő lenne az álma, akkor valamilyen szinten találnánk kompromisszumot. De ha csak az anyagiak állják útját a dolognak, akkor megéri várni - szerintem.

Kedves utolsó hozzászóló!

Elhiszed, hogy szeretem annyira a páromat, hogy igenis egy szál semmiben is hozzámennék?Pedig vágynék én is a szép ruhára, de ha csak egyszer, egyetlenegyszer azt mondaná az életbe, hogy "gyere hozzám", magasról tennék én minden külsőségre!!!

Ettől függetlenül a te álláspontod is megérthető, hisz mundenki másra vágyik.

Én Őrá, de ez álom marad.

32 évesen örüljek, hogy lyuk van a hátsómon, nemhogy férjhez menni...

Hol élek én...:(((