(Nem a világ problémája, de mégis zavar) valakinek volt hasonló tapasztalata sógorékkal?

Utolsó mondatodban a lényeg: ti túllihegitek, ÉS ők is bunkók. Az esküvős sztori elég gáz, ugyanakkor ha a húgom kb. aznap lecserélné a mostani párját, akkor is várnám az új pasit az esküvőmre, elvégre a testvérem párjáról van szó. És ha új, akkor mi van? xD Nekem személy szerint a gyomrom felfordul az ilyen közvetve kommunikált lenézésről a másik kapcsolata felé, csak mert új... jah és igen, az is alap, hogy - főleg, ha még nem ismer senkit -, a tesóm mellé fogom ültetni, akár főasztal, akár a klotyó melletti hokedli. Szóval szerintem itt kezdtétek el a bunkózást, igaz, nem olyan nyíltan, de pont ezért alattomos húzás volt. Erre egy még nagyobb bunkóság volt, hogy a csaj órákra lefoglalta a sógort, satöbbi-satöbbi...

Azt se nagyon értem, miért probléma a face-n kommunikálás. Pont, hogy távolságtartóbb, szabadabb facén megtárgyalni a dolgokat (nincs a párod rákényszerülve az azonnali válaszra, majd ír, ha akar), ha hívogatná, akkor meg az lenne a bajod.

A képes dolog jogos, ha megkértétek őket, és mégis kitették, akkor nyugodtan szóljatok, szedjék le a fh.szba. A tartozást is nyugodtan meg lehet mondani, h figyu, nem szeretnénk, ha elfelejtődne, alkalomadtán kérnénk vissza.

Nah mind1, ebből a kis leírásból nekem az jön le, h nyitottabb hozzáállással és normális, felnőtthöz méltó kommunikációval a problémák igencsak mérsékelhetőek, sőt, akár megszüntethetőek lennének.

Nem lihegitek túl,full bunkók.

Ráadásul a tulajdonjogotokat megsértették azzal,hogy kiposztolták a képeket,szerintem pereljétek be őket és a pénz is visszajön.

#3 vagyok

Nem,nem szarkasztikusan írtam,de lehet,hogy kicsit úgy hangzik:"D

Az,hogy nem akartátok leültetni a főasztalhoz,valóban elég kellemetlen és kicsit bunkóság,de amit ők csináltak,az is.

És a perelés sem vicc. Mi közük van a tulajdonjogotokban álló képek megosztásához? Semmi. Ezért már lehet perelni. Ha pedig elkezdenek vergődni,akkor lehet zsarolni őket:)

Bár úgy lehet objektív képet kapni (vagy még úgy se) ha a másik felet is meghallgatjuk, de ha feltételezem, hogy nagyjából tárgyilagosan írtad le a helyzetet, akkor azt mondanám, hogy inkább ők bunkók, nem ti lihegitek túl.

1. Esküvő:

Egyhetes barátnőt eszem ágában se lenne vinni esküvőre. Továbbá ha barátnőm menne esküvőre, eszem ágában sem lenne menni vele. Minimum 3-4 hónapos együtt járás után merülne ez föl bennem, és csak a szülőknek, ill. a házasodni kívánó testvérnek történő bemutatás után.

2. Szülinapok:

Visszajeleztem volna, hogy köszönjük, de a mi ünnepeinket az eddig megszokott rend szerint kívánjuk ünnepelni továbbra is. Természetesen a sógor párjának és a sógornak az ünnepeinél legyen úgy, ahogyan ők akarják.

3. Esküvői képek:

Engem is zavarna, de túl tenném magam rajta. Párommal levonnám a következtetést, hogy máskor óvatosnak kell lennünk, miről adunk képet nekik.

Bár békeszerető ember vagyok, de a konfliktusok vég nélküli szőnyeg alá söprésének nem vagyok híve. Azt tartanám helyesnek, ha kérdező párja beszélne a testvérével négyszemközt. Pl. arról, hogy milyen rosszul esett nekik, hogy a lakodalomban 5 órán keresztül távol volt, vagy megkérdezném hogy ha kérjük, hogy ne tegyék ki az esküvői képeinket a FB-ra, akkor miért teszik ki mégis.

Közben a kérdező is pontosított néhány dolgot.

Szóval

Esküvői ültetés:

Ha a szervezéskor, ültetésrend kialakításakor még facér volt a sógor, akkor értelemszerűen nem fogunk utólag az ültetésen variálni. Örüljön, hogy a +1 főnek lett helye és kapott vacsorát! Normális esetben a meghívás után kérnek visszajelzést, hogy a családból hányan jönnek. Régen rossz lenne, ha 15-20 ember az utolsó héten találná ki, hogy hoz még egy családtagot magával.

Szülinap:

10 kg hús???? Azzal egy regimentet jól lehet lakatni!

Azt gondolom, a költségek felezésében előre meg kellett volna egyezni. Itt is kulcsszerepe van annak, hogy a két testvér kommunikáljon egymással, és párjukkal elfogadtassák, amiben megegyeztek (pláne, hogy az ő apjuk volt az egyik ünnepelt).

Itt azt hiszem, a problémák eredője, hogy a két fiútestvér eléggé tesze-tosza, és még a maguk dolgaiban (saját apjuk szülinapja) is teljesen a párjukra hagyják a szervezést, így a döntést is arról, mi hogyan legyen. Szerencsésebb lenne, ha a maguk dolgait maguk irányítanák és egymással kommunikálnának.