Alapítottál már családot olyannal, akibe nem is szerettél bele?

Ez akkora baromság, amiket írsz. Vagy a plázap...ák között keresgélsz. Ma már rengeteg dolgozó, magát eltartó nő van... nem mindenki a proli kis műkörmös liba, aki alig keres vmit, aztán a '30-as éveiben ráerőszakolja magát az első vmivel jobban kereső pasira. Én is többet keresek, mint a párom, tűrhetően fizető állásom van...

ill. az a nő sem tuti, hogy a pénz miatt szült... hanem mert mondjuk: 1) már akar gyereket, de a társadalom még mindig fujjog egy nőre, akiről kiderül, hogy spermabankból vagy direkt eltervezett egyéjszakásból jött, mert fujj-fujj, mekkora k...a, a gyereknek apa KELL, és még az alkesz meg a ruppótlan önző lúzer apa is jobb, mint a semmilyen, 2) sosem érzett intenzív érzelmeket, és nem akart egyedül meghalni sem (mint amit te is írsz) és számtalan egyéb oka lehet.

Az meg, hogy minden nő válogathat... hát, a szebbek azok igen (de ők tesznek is ám érte, ha az alakjuk is szuper hozzá). De a kevésbé szépek, még akkor is, ha ápoltak, csinosak, igényesek és még a belsőjük is rendben van, kb,. abból válogathatnak a való életben, hogy 5-6 pasas rájuk mondja, hogy "hát egy patront megérne, de többet nem". Köszbmeg, azzal nagyon előre vagyunk, ha tartós kapcsolatot keresünk :D. Pl. engem normális 2 fő férfi szólított le (és ebbe igen, a nekem nem tetszőt is beleszámoltam), a többi az a "jó a csöcsöd / b.nálak" kategória volt.

Amúgy meg ha vki ennyire úgy érzi, hogy aki neki tetszik, annak ő nem fog, döntse el, hogy neki az a fontos, hogy legyen ingyen szex meg kivel nézni a tévét, még akkor is, ha az illető nem tetszik, vagy van annyira önálló, hogy inkább nem megy bele egy szar kapcsolatba. Az ilyet alkohollal sem tudja ált. az ember megszokni / megkívánni, ha már az elején sem egy petty vonzalmat sem a másik iránt.

Én pl igen, olyan nőtől van most 2 gyerekem, akibe soha nem voltam szerelmes a szó klasszikus értelmében, viszont nagyon tisztelem és becsülöm.

Mindig is több gyereket akartam, és a feleségem, akibe eredetileg szerelmes voltam, nem volt hajlandó gyereket vállalni, hiába könyörögtem neki 7 éven keresztül. Elváltam tőle, és kimentem Németországba dolgozni, jól fizető munkát kaptam (mérnök vagyok) de nagyon sokat kellett dolgozni, nem nagyon volt időm ismerkedni.

Egy magyar társkereső oldalra próbaképpen felírtam, hogy keresek egy olyan családcentrikus, házias nőt, aki hajlandó lenne kiköltözni hozzám Németországba kölcsönös szimpátia esetén. Ekkor 43 éves voltam.

Magam is meglepődtem, hogy többtucatnyi nő írt vissza. Az egyik egyedülálló 33 éves anyuka (4 éves gyerekkel) nagyon szimpatikus volt nekem, a levelezés során. Vidéki tanítónő volt, a férje elhagyta, nagyon küszködve nevelte a kislányát.

Elmentem pár napra nyáron abba a vidéki kisvárosba, ahol élt, kivettem egy szobát egy szállodában, és megismerkedtem vele személyesen is kb 2 hónap levelezés után. Csodásan főzött, szépen nevelte a kislányát és rendben tartotta a kis lakását.

Megkedveltem a hölgyet, nem volt egy szépség, de kifejezetten szimpatikus volt a személyisége és ahogyan vezette az életét. úgy éreztem, hogy ez kölcsönös volt.

Pár nap után elmondtam neki, hogy szeretném, ha kiköltözne hozzám, a feleségem lenne és gyerekeket is szeretnék tőle, záros határidőn belül. Azt javasoltam, hogy mindenfajta kötelezettség nélkül jöjjön ki hozzám 1 hónapra, és ha jól érzi magát, akkor egy hónap múlva újra megtárgyaljuk, hogy vállalja-e a feltételeket. Ha nem, akkor békében elválunk egymástól, ha igen, akkor jöhet az ásó-kapa-nagyharang.

Belement, most már 3 éve a feleségem, és szült nekem 1 kisfiút és most is úton van még egy gyerek.

Én a magam részéről nagyon boldog vagyok így, nekem ennél többre nincsen szükségem, és szerintem ő is meg lehet elégedve. Mondjuk soha nem kérdeztem tőle, hogy szeret-e, vagy hogy szerelmes-e belém de úgy érzem, hogy biztosan kedvel és megbecsül.