Minden házasság szerelemből születik? Hogy lehet gyűlölni valakit később, akit valaha szerettél?

ezen én is sokat gondolkodtam, az én házasságom is volt már zátonyrafutás közelében, volt szó válásról is, de ez épp azért, hogy ne bántsuk tovább egymást, annak ellenére, hogy akkor is szerettem. végül helyrehoztuk a dolgokat. én nem tudom elképzelni, hogy gyűlöljem valaha is, de igazából nem is ezt nem értem, végül is egyik másik fél tehet olyan dolgot, ami véget vet az érzelmeknek.

inkább azt nem értem, hogy hogyan tudják az együtt eltöltött éveket elfelejteni, hogyan tudnak elmenni egymás mellett úgy az emberek, mint két idegen?

az a baj, hogy a szerelem nem feltétlenül hozza magával a szeretetet is... amikor szerelmes az ember, nem veszi észre a másik rossz tulajdonságait, vagy ha észre is veszi, nem törődik vele, mert kívánja az illetőt, nem véletlen az a mondás, hogy a szerelem vak... de a szerelem pár év alatt felszívódik, és ha az illető tulajdonságai egyébként nem kompatibilisek a tieiddel, könnyen meg lehet utálni egymást... valami ilyesmi...

én az exeimet emberileg is szerettem, és az egyikkel mai napig barátok vagyunk... mint párkapcsolat, nem kéne még egyszer, de mint barátok, együtt tudunk működni

ha valami olyasmit tesz a másik fél, pl hosszan tartó viszony, hazugságok sorozata, becsapás, megalázás..stb

akkor én el tudom képzelni, hogy ez a szeretet "átmegy" a megcsalt fél részéről utálatba. ez nyilván nem 1-2 nap műve. hanem ha valakiben sorozatosan csalódsz, évek óta nem tesz olyat amiért szerethetnéd, megbánt stb. akkor bizony elmúlik a szerelem és szép lassan azt érzed hogy elrabolt tőled x évet, kezded megutálni.

de ez csak egy példa volt, számtalan oka lehet rá.

szerintem egy harmonikus párkapcsolatban ha vannak mélyvölgyek is pl munkanélküliség, depresszió, gyász..stb

akkor ki lehet lábalni belőle. nekünk is volt, amikor úgy éreztem hogy eltávolodtunk egymástól. aztán sikerült szerencsére helyrehozni, mert mindketten akartunk.

én egyet értek az elsővel. amikor valaki mellett átéled a legszebb éveidet, akkor utána nagyon nehéz lehetne csak úgy tekinteni rá mint egy idegenre.

Szerintem maga a szerelem kevés egy kapcsolat működéséhez. A volt vőlegényembe rettenetesen szerelmes voltam és ugyan olyan naiv is. Míg össze nem költöztünk, minden rendben volt, nem is veszekedtünk. Aztán minden megváltozott. Próbáltam megmenteni azt a kapcsolatot, de nem ment, mert ő nem volt benne partner, csak amíg attól félt, hogy elhagyom. Akkoriban gyűlöltem őt, de azóta megtapasztaltam, hogy a szeretetnek valóban a közöny az ellentetje.

Azóta boldog párkapcsolatban élek álmaim pasijával. A szerelmen kívül a kapcsolatunkat átszövi az egymás iránti tisztelet, elfogadás, empátia. Nehéz időszakokat éltünk át együtt, és támogattuk át egymást. Ízig vérig nőnek érzem magam mellette, teljes a lelki békém. Úgy érzem, hogy mellette hazataláltam.

És a kérdésre válaszolva azon siklik el a kapcsolat, hogy bár lehetünk többször is szerelmesek, de csak azzal az eggyel fog működni aki mellett a helyünk van. Persze rengeteg munkával.

Szerintem sok múlik azon mi vezetett a kapcsolat megromlásához, avagy a szakításhoz.

Ha pl azért válnátok el a házastársaddal, mert megcsalt, szerintem te sem szívlelnéd. Ez pl simán átmehet gyűlöletbe is akár. Hogy miért ez kellett, miért nem tudta elmondani a másik fél a problémáját, miért kellett megalázni..., miért kellett elárulni a kapcsolatot, és a megcsalt fél érzéseit.

a gyűlölni csak azt tudod igazán akit egykor szerettél a szerelem és a gyűlölet érzése az agyban egymás mellett van

amúgy sok múlik a kommunikáción na meg h nem hagyják ellaposodni a kapcsolatot, a szülők nem kavarnak