Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kapaszkodjak még az utolsó cérnaszálba? Menthető még a házasságunk?
Ott kezdeném, hogy 8 éve vagyunk együtt, és még egy éve sem vagyunk házasok.
Mindig voltak visszatérő problémak a kapcsolatunkban, többekközött az, hogy őgy éreztem mindig, hogy nem vagyok elég fontos neki.
Mindig előbbrevalóbb volt a foci, meg a haverok. Edzés után mindig a kávézóban töltötte az estéket, munka után sem hozzám jött haza, hanem a barátaival ment kávézni...
Megkérte a kezemet, örömmel igent mondtam neki... ekkor már beszéltünk gyerekekről, házaságról. Tudtuk, hogy a másik mit szeretne a jövőben...
Az esküvőszervezés időszaka tökéletesen telt...nem veszekedtünk, mindent meg tudtunk beszélni... aztán mintha a nagy nap után mindent elvágtak volna...
Újra kezdődött, hogy esténként kimaradozott... nem törődött velem... esküvő után 1,5 hónappal elment egy hétre nélkülem a baráti társaságunkkal nyaralni - mert én nem tudtam szabadságot kivenni, és ez őt nem zavarta... elment nélkülem.
És akkor következett a jövőkép... tisztában volt vele, hogy én az esküvő után minél előbb szeretnék gyereket, amivel ő is egyetértett. Aztán ahogy felhoztam a témát, elkezdett alkudozni... Majd 2-3 év múlva...neki most más a fontosabb... majd hamarosan... majd talán jövőre... és most már egyáltalán nem lehet erről beszélni...
Átverve érzem magam... :( az utóbbi pár évünk úgy telt, hogy mindig minden újabb előrelépésre én vártam, és nem keveset. Akár éveket is. Az összeköltözés is sokáig húzódott, aztán az eljegyzés is, és most a gyerkőc téma...
Én nagyon, nagyon szeretem őt, ezért is vártam mindvégig, mert most azt hittem, hogy végre egy úton haladunk... eljegyzett, szeretne feleségül venni! Aztán újra visszaugrottunk a múltba... ő még bulikról, ivászatról, szórakozásról álmodik... én pedig egy olyan férjről, aki munka után hozzámbújuk, együtt alszunk el, és a hétvégéket tartalmasan töltjük együtt.
A férjem közölte velem, hogy ő rabságban érzi magát otthon, és ő menni, és menni akar. Ő csinálja magának a programokat, és ha nekem tetszik, akkor csatlakozhatok, de nem fog otthon ülni velem :(
Elkeseredtem... nem tudom, hogy van-e így jövőnk!?
Mit tehetnék még? Már nem könyörgök neki, hogy jöjjön haza hozzám, már nem könyörgök közös programért... már jóképet vágok mindenhez, csak ne érezze, hogy bekorlátozom, de ez meg nekem nem jó így... :(
Megbeszélni nem tudjuk, mert ő nem érti, hogy nekem ez miért gond. Miért nem elég, ha a fociedzések, és a munka, és a haverok mellett hetente 1-2 estét van csak velem. Ha esetleg elmegyünk moziba, akkor sem jön haza velem, hanem mozi után a barátaival is találkozik.
Rengeteg kérdést vet fel bennem a viselkedése...
vajon már nem szeret? már nem érzi jól magát velem? mit kellene másképp csinálnom?
Bevallom már én sem akarok gyereket... addig nem, amíg ezt nem rendeztük le... mert ha el kell válnunk, akkor még most, amíg rajtunk kívül nem sérül senki :(
Mit gondoltok? Van értelme még kapaszkodnom a házasságunkba!?
K
Kedves Utolsó!
Már volt pár viharos veszekedésünk, amikor közöltem vele, hogy ne lepődjön meg, ha egyszer nem talál itthon. Erre neki az volt a válasza, hogy jól gondoljam meg, hogy mit lépek, mert nem csinál magából hülyét, nem fut utánam.
Talán ezt komolyan kellett volna vennem.
Párszor, amikor kicsit becsípett mondta már nekem, hogy " el lehet menni, ha nem tetszik, hogy én így tudok csak lazítani".
A legutóbb... 2-3 hete, amikor épp megint taglaltam neki, hogy nem vagyok boldog, és unatkozom otthon állandóan egyedül, épp arra lettem figyelmes, hogy fütyörészik magában, annyira nem érdekelte, hogy mit beszélek neki!
Basszus, ahogy ezeket mesélem nektek, még én is érzem, hogy ez szánalmas... :S mekkora egy hülye vagyok!
És igen, félek az elválástól! Hiszen az egész jövőmet rá akartam építeni! Vele képzeltem el a babavárást, a megöregedést, mindent!
Félek, hogy mindezt újra fel kell majd építenem.
De most önzőnek kelle lennem! nehéz lesz... és lehet, hogy ez nem egyik napról a másikra fog megtörténni, mert most, hogy "csend" van körülöttünk, furcsa is lenne, csak úgy felcsattannom, hogy "el akarok válni"!
De a következő kicsapongós időszakot nem fogom elnézni!
Szerintem tisztába lehetett volna a következményekkel, hogy 8 év után, már szeretnék gyereket, és én nem viccből mentem hozzá.
Egyikőtök írta, hogy másfelé tartunk. Igen, nagyon úgy érzem, hogy míg én megértem a következő szintre lépni, addig ő még ezt sem fogta fel.
válasza:Legalább saját magad ne áltasd már, hogy legközelebb ha balhé lesz, akkor felcsattansz, és elválsz.
Már most ott tartasz, hogy majd legközelebb....
Azért vagytok ti 8 éve együtt így, mert te is majd legközelebb szakítasz, majd legközelebb válsz el.
Ez is szánalmas.
Azt se értem, milyen utolsó szalmaszálról beszélsz, amibe kapaszkodsz.
Mi a fenére akarsz várni? Ha nem lesz elég nagy balhé otthon, akkor nem lesz még alkalmas a válásra, máskor is elnéztél neki ennyit, stb. Mindig lesz kifogás.
Ennek akkor lenne értelme, ha este szépen leültök az asztalhoz, elmondod neki, hogy megbántad, hogy hozzámentél, mert egyikőtök sem boldog, és nem ugyanazt akarjátok, ezért el fogsz válni.
Holnap elköltözöl, és beadod a válást.
Ennyi.
Nem kell se hegyi beszéd, se másfél órás siránkozás, csak két mondat. Aztán ha nem vesz komolyan, majd felébred, mikor üres a lakás.
De addig ne áltasd magad, hogy lépni fogsz, amíg ehhez neked egy jel kell vagy feltétel. Ha nem elég jel, hogy nyolc évet pazaroltál el az életedből egy sza.r kapcsolatban, akkor ide egy meteorbecsapódás se lesz elég.
válasza: válasza:Ne legközelebb, mert legközelebb lesz majd megint mentség számára, esetleg könyörög kicsit, pár napig esetleg hétig teper majd, aztán hopp azt veszed észre, hogy megöregedtél és boldogtalan és nyomorult voltál egész életedben.
MOST kezdj el összepakolni! Pityeregj egy kicsit, aztán lépj tovább.
válasza:Menteni? Mit akarsz ezen menteni? Már döglött volt az esküvő előtt is.
Na mindegy, úgyse fogsz elválni, szóval szenvedj csak, megérdemled.
válasza: válasza:Uff, mintha én írtam volna.
Mindig is nagy focidrukker volt, minden hétvégén meccs van. Persze előtte 2 órával már gyülekeznek, meccs után meg még 2 órát tárgyalják mi volt. Azt már nem is mondom, ha vidéken van meccs és kisbusszal mennek, akkor egész szombat off.
Kapcsolatunk elején nem volt ez, havi egyszer ment. Terhességem alatt kezdett többet elmászkálni.
Pénteken meg kávé x,y-al, ismerős.
Tudom, hogy nincs más nő, de ezek a hétvégék csapnivalók, nincs semmi családi életünk.
Szóval teljesen értelek.
Ha kiverem a balhét néha, akkor itthon lapít, közben meg neten kommenteli a meccset, lélekben nincs itt, inkább már nem szólok semmit.
Ha megy, hát menjen, legalább jó kedve van, ha nem korlátozom.
Köszönöm szépen a válaszaitokat.
Az eszemmel tudom, hogy mit kellene tennem, de ki tudja, hogy az-e a helyes döntés! Mondjuk az a kérdés, hogy mi a célom vele... boldog akarok-e lenni, vagy ahogy az egyik válaszoló is írta, nyomorult!?
Nagyon nehéz úgy lépni, hogy én szeretem őt. Nehéz úgy elfelejteni valakit, amikor minden porcikád érte áhítozik... nem fog menni egyik napról a másikra...de nem adok annak sem igazat, aki szerint nem fogok elválni!
Tudom, hogy halálra van ítélve a boldogságom!Legalább is vele.
De nekem úgy könnyebb kilépni ebből, ha konkrét dologra hivatkozhatok. Mindenkinek másképp megy. Nekem úgy fog menni, ha újra gödörben leszünk, és akkor melegében mondhatok "Good bye!"-t a férjemnek. Mások vagyunk, és úgy érzem, hogy már eléggé elkeseredett ehhez a lépéshez. Eddig csak fenyegetőztem, de legközelebb már nem csinálok magamból bolondot!
válasza:
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!