Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kapaszkodjak még az utolsó cérnaszálba? Menthető még a házasságunk?
Ott kezdeném, hogy 8 éve vagyunk együtt, és még egy éve sem vagyunk házasok.
Mindig voltak visszatérő problémak a kapcsolatunkban, többekközött az, hogy őgy éreztem mindig, hogy nem vagyok elég fontos neki.
Mindig előbbrevalóbb volt a foci, meg a haverok. Edzés után mindig a kávézóban töltötte az estéket, munka után sem hozzám jött haza, hanem a barátaival ment kávézni...
Megkérte a kezemet, örömmel igent mondtam neki... ekkor már beszéltünk gyerekekről, házaságról. Tudtuk, hogy a másik mit szeretne a jövőben...
Az esküvőszervezés időszaka tökéletesen telt...nem veszekedtünk, mindent meg tudtunk beszélni... aztán mintha a nagy nap után mindent elvágtak volna...
Újra kezdődött, hogy esténként kimaradozott... nem törődött velem... esküvő után 1,5 hónappal elment egy hétre nélkülem a baráti társaságunkkal nyaralni - mert én nem tudtam szabadságot kivenni, és ez őt nem zavarta... elment nélkülem.
És akkor következett a jövőkép... tisztában volt vele, hogy én az esküvő után minél előbb szeretnék gyereket, amivel ő is egyetértett. Aztán ahogy felhoztam a témát, elkezdett alkudozni... Majd 2-3 év múlva...neki most más a fontosabb... majd hamarosan... majd talán jövőre... és most már egyáltalán nem lehet erről beszélni...
Átverve érzem magam... :( az utóbbi pár évünk úgy telt, hogy mindig minden újabb előrelépésre én vártam, és nem keveset. Akár éveket is. Az összeköltözés is sokáig húzódott, aztán az eljegyzés is, és most a gyerkőc téma...
Én nagyon, nagyon szeretem őt, ezért is vártam mindvégig, mert most azt hittem, hogy végre egy úton haladunk... eljegyzett, szeretne feleségül venni! Aztán újra visszaugrottunk a múltba... ő még bulikról, ivászatról, szórakozásról álmodik... én pedig egy olyan férjről, aki munka után hozzámbújuk, együtt alszunk el, és a hétvégéket tartalmasan töltjük együtt.
A férjem közölte velem, hogy ő rabságban érzi magát otthon, és ő menni, és menni akar. Ő csinálja magának a programokat, és ha nekem tetszik, akkor csatlakozhatok, de nem fog otthon ülni velem :(
Elkeseredtem... nem tudom, hogy van-e így jövőnk!?
Mit tehetnék még? Már nem könyörgök neki, hogy jöjjön haza hozzám, már nem könyörgök közös programért... már jóképet vágok mindenhez, csak ne érezze, hogy bekorlátozom, de ez meg nekem nem jó így... :(
Megbeszélni nem tudjuk, mert ő nem érti, hogy nekem ez miért gond. Miért nem elég, ha a fociedzések, és a munka, és a haverok mellett hetente 1-2 estét van csak velem. Ha esetleg elmegyünk moziba, akkor sem jön haza velem, hanem mozi után a barátaival is találkozik.
Rengeteg kérdést vet fel bennem a viselkedése...
vajon már nem szeret? már nem érzi jól magát velem? mit kellene másképp csinálnom?
Bevallom már én sem akarok gyereket... addig nem, amíg ezt nem rendeztük le... mert ha el kell válnunk, akkor még most, amíg rajtunk kívül nem sérül senki :(
Mit gondoltok? Van értelme még kapaszkodnom a házasságunkba!?
K
Változni nem fog, ez biztos.
Mi 12 éve gyűrjük egymást, elég nehéz volt amíg ő ment volna állandóan, vendégeket hívott, mára már lecsendesedett, de két külön szobában teszünk-veszünk.
Gyereket semmi esetre sem mernék így vállalni.
Amit leírtál, nekem érthetetlen, miért mentél hozzá???????
Házasság előtt, már te voltál az utolsók között. Még is mire számítottál??
Elgondolkodtató helyzet. Mást mond esküvő előtt és mást utána. Még éretlen a házasságra.
Azért tennék egy próbát. Én elmennék a barátnőimmel azokon a napokon, amikor ő épp nem bulizik a haverjaival. Egy cseppet sem mutatnék csalódottságot, ha magamra hagy, inkább azt válaszolnám, hogy jó akkor majd én Mátéval megnézem a legújabb könnyes nyálas romantikus filmet nálunk egy üveg bor társaságában, a srác úgyis egy hónapja fűzöget. Vagy valami hasonlót szólnék. Kiderül változik-e, ha nem jobb most lépni.
Amíg nem rendeződik a helyzet, nem vállalnék gyereket, ebben igazad van. Sok sikert!
"..egy olyan férjről, aki munka után hozzámbújuk, együtt alszunk el, és a hétvégéket tartalmasan töltjük együtt"
Jó reggelt, akkor egy ilyen pasihoz kellett volna hozzámenni, nem egy olyanhoz, aki le se sza.rt! Mit gondoltál, felhúzod az ujjára a varázsgyűrűt, és átváltozik?!
Ez van akkor ha annyira férjhez akartok menni, hogy azt se nézitek meg, kihez, csak a fehér ruha meglegyen.
Azt az egyet jól látod, hogy most kell elválni, amíg még nincs gyerek, mert ha a férjecskéd már most rabságban érzi magát, akkor mi lesz vele, ha el kell tartania egy családot?
35/n
Sajnos nem egyezik az utatok, teljesen mást akartok. Normális esetben a pár együtt változik, együtt alakul át, együtt buliznak majd együtt babáznak, gyereket nevelnek. Minden életszakasznak megvan a maga keresztje és szépsége. A gond csak ott kezdődik, ha az egyik fél nem akar a következő szakaszba lépni, sok ilyen van.
A gyerekkel MINDEN meg fog változni, kizárt, hogy akár csak a terhesség időszakát átvészeljétek.
Sajnálom, de beszélni/változtatni nem akar, ezért csak az idődet pazarlod rá. De nem hiszem, hogy ki fogsz lépni, inkább rászánsz még pár évet mire végleg elhatározod magad és szakítassz, ez sajnos tipikus. Van olyan barátnőm aki 13 éve vár, hogy mikor kezdhetik el a babapróbálkozást, lassan már 40 éves de a pasi mindig keres valami időhúzást. Legutóbb idén karácsonyig kérte az időt, hogy majd karácsonyi ajándékként elkezdik a próbálkozást!
Normális esetben a párod a legjobb barátod és minden havernál jobban vágysz az ő társaságára. És együtt akar Veled kimozdulni, nyaralni, programolni. Nem állandóan de többségében Veled akar lenni, hisz ezért választott társának. Ha csak hátráltatod, visszahúzod és gúsba kötöd...akkor nincs miről beszélni. Én azonnal költöznék/szakítanék.
Hidd el, még ott sincs veszve semmi, csak átértékelődnének a szerepek és a párod is ráeszmélne, hogy most már komolyan kell vennie. Ha pedig ugyanúgy tojik rád, hát akkor eldöntötte.
Mindenkinek igaza van!
Hülye voltam! Nem kellett volna hozzámennem. Minden elhatározásomkor történt valami,ami miatt visszahátráltam. Mindig volt valami pozitív, ami kapaszkodhattam.
Vannak időszakok, amikor minden tökéletes, de ez csak átmeneti. Pár hónapig tud igazi barát/férj lenni, akinek én vagyok a legfontosabb - de érzem rajta, hogy olyan mintha szerepet játszanak. Ha otthon is van velem, akkor is lesi a FB-t, hogy mi történik a haverokkal, nézi az internetet, hogy mi volt a meccsen.
Aztán pár hónap után, újra a gödörben vagyunk, mert nem bírja tovább, és kimaradozik.
Azt nem gondolnám, hogy van valakije, mert mindig tudom, hogy a barátaival, vagy a csapattársaival van.
Nincs senkije, ebben biztos vagyok, de úgy néz ki, h én sem kellek neki.
Véleményem szerint, én megakadályozom őt a szabad életben. Nem bulizhat, és szórakozhat kedvére annyit, amennyi igényel, mert nekem is meg kell felelnie, hiszen, én elvárom tőle, hogy velem is legyen.
Igyekzem aranyközéputat találni. Megbeszéltük, hogy hetetne egy este találkozhat a barátaival, és aznap akkor jön haza, amikor kedve tartja, és ez állandó lehet. Hetente egyszer. Egy darabig működött, aztán "jajj, leugrok egy fél órára az X-hez", "megiszunk egy kávét az Y-nal", és már nem csak egy este volt, hanem 2-3...
Valaki kérdezte, hogy mennyi idősek vagyunk... én 25, a férjem 30.
Most jelenleg csend van a kapcsolatunkban. Most éppen rendben vagyunk, de még sem tudom élvezni a helyzetet, mert rettegek, hogy mikor robban a bomba.
De igazatok van! Még egy ilyen időszak, és vége!
Most már el vagyok keveserve annyira, hogy nem bírom tovább ezt elviselni! Szeretem magam annyira, hogy úgy gondolom, megérdemlem a boldogságot! 16 éves korom óta csak ő van nekem! És a mai napig imádom! De én sem tudom olyan lenni, amilyen nőt ő szeretne, és ő sem tud olyan lenni, amilyen férjet én szeretnék!
K
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!