Mi értelme huszonévesen megházasodni?

Nem olvastam végig a válaszokat, így nem tudom, elhangzott-e már, de itt egy női szemszög:

Az orvosok, a női magazinok, a közvélemény és úgy általában mindenki hangoztatja, hogy jobb fiatalon szülni. Sajnos tudományos tény (bár sok helyen ferdítenek), hogy 30 éves kor felett folyamatosan növekszik az esélye egy kockázatos terhességnek, illetve annak, hogy a gyermek genetikailag sérült legyen (kezdve a Down kórhoz hasonló betegségekkel).

Na most, ha egészen őszinték akarunk lenni, és egy átlagos kapcsolatot nézünk:

20-21 évesen egyetem alatt max. járogatás van, nem komoly kapcsolat.

23-24 évesen esetleg összeköltözünk, mert ahhoz ugye kell némi járogatás, hogy eldöntsük, akarjuk-e

25-26 évesen megkéri a kezem, mert előbb illik együtt élni, hogy lássuk, megy-e

27-28 évesen elvesz, mert az esküvőt tervezni is kell, esetleg pénzt gyűjteni, stb.

...és hát a gyerek ezután legritkább esetben jön azonnal, és mindjárt itt a bűvös 30...

(Természetesen a fenti számok nem törvényszerűek, sokan csinálják másképp, de nagy általánosságban itt is azt tükrözik a válaszok, hogy két év járogatás, egy év együttélés az ideális az "átlag" fiatalnak a komolyabb tervek előtt, így ebből indultam ki. Szintén nem vettem bele, hogy nem mindenki akar gyereket, manapság a nőknél is egyre többen élik ki magukat huszonévesen, stb.)

" Leket igy is élni, hogy tart ameddig tart aztán ha megunod majd jön a következő de a nagy többségnek nem ez az életcélja."

Pontosan erről beszélek. Mivel a nagy többség más, ezért a maroknyi maradék inkább elnyomja a maga érzéseit, csak hogy ne lógjon ki a nagy többségből. Nézd meg, mennyi olyan szülő van, akinek nyűg a saját gyereke. Nézd meg, hány magát normális szülőnek tartó ember dobja ki a gyerekét amint betölti a 18-at, csak hogy ne kelljen foglalkozni vele. Hány olyan elvált szülő van, akik passzolgatják a gyereket egymás között és ezzel a picit teszik tönkre idegileg, érzelmileg? Mindezt csak azért, mert egy külső nyomásnak akarnak megfelelni, és rájönnek hogy hiba volt.

NEM azt mondom, hogy csak ez létezik. Mert van olyan aki akár 18-19 évesen megtalálja élete párját, házasodnak gyerekük lesz és boldogok. Mindkét félből van. A baj ott kezdődik, mint említettem már, hogy a külső nyomásnak nem bírnak/akarnak ellentmondani, félelemből/gyengeségből.

Nézd meg itt gyakorin, hány olyan "nő" sír alig 22-23-24 éves fejjel, hogy 1-2-3 éve járnak, miért nem veszi már el feleségül? Szerinted mi ez, ha nem megfelelési kényszer?

Nem zárkózom el a házasság elől. Csak van egy olyan nézetem, hogy szerelemből, szeretetből történjen és ne azért, mert a társadalom ezt várja el, ez van előírva. Talán egyszer változik a nézetünk a gyerekkel kapcsolatban is, azt tudom, hogy amíg nincs meg az anyagi háttér (4-5 év munkaviszony, ház, spórolt pénz, stb) addig nem szülök. Vagy megadok mindent a gyereknek, vagy várok. Én így látom. Lepontozhat más is, de nem látom értelmét nyomásra házasodni, és beleszülni a gyereket a nagyvilágba, úgy hogy nincs meg a megfelelő háttér hozzá.

#34es voltam.

#43

Amit írsz, abban tök igazad van, de még mindig nem értem, milyen nyomásról beszélsz... Most a szingli lét, szexkapcsolat, LAZA párkapcsolat a menő dolgok, a csapból is az folyik, hogy ezek a jók, kb ciki komolyan tervezni, házasodni meg pláne...

A média is ezt tolja, gyakorin is ez megy, közösségi médiában is, az életben is (páran nagyjából kinevettek, mikor mondtam, hogy mennyi ideje vagyok a párommal, mert hogy "hogy lehet addig bírni?")

Már rég nem "menő" a komoly kapcsolat, amiben a közös jövőt tervezik a felek. Házassággal meg körberöhögnek, vagy leoltanak a sárga földig, hogy az marhaság..

Én 25 éves voltam, amikor összeházasodtunk, a férjem 24. Ekkor 2,5 éve együtt éltünk, 4 éve jártunk. Mikor megkérte a kezem, számomra nem volt kérdés, hogy mit mondok, szerettem/szeretem, együtt élünk 2,5 éve különösebb problémák, súrlódások nélkül, egyeznek a célok, az elképzelések. Egyértelmű igen.

Tőle amúgy megkérdezte egy kollégája, hogy minek nősül meg ilyen hamar, hova siet stb. Közölte, hogy azért, mert ő tudja, hogy engem akar, hogy velem akar élni, vágyik már családra is, mire várjon?

Összeházasodtunk (ja, mi güriztük ám össze az esküvő árát...), azóta eltelt 3 év. Boldogság, szerelem, szeretet ugyanúgy megvan, most már van egy közös kislányunk is. Azóta a boldogság még nagyobb, kicsit se ingott meg a kapcsolatunk a gyerek miatt.

Az értelme az, hogy van, aki erre vágyik egyszerűen. Tudom kérdező, neked ez elképzelhetetlen, mert te egyértelműen abban látod az élet értelmét, hogy bulizunk meg dugunk azt csá, de nem mindenki ilyen. Pasik közt is van, aki huszonévesen lenyugszik és családra vágyik. A nőknél ugyanez, van olyan velem egyidős, sőt, nálam idősebb barátnőm is (28 vagyok), akit a hideg ráz a gyerek gondolatától, én viszont nagyon boldog vagyok anyaként, sokkal boldogabb, mint előtte. Nem vagyunk egyformák.

Ha felteszed ezt a kérdést, akkor neked például semmi értelme huszonévesen megházasodnod. De lehet, hogy később sem. Elveszíted a szabadságodat? Mire fel? Éretlen a hozzáállásod, ez egyértelmű.

Én házasságban élek, 25 éves korom óta, de nem érzem, hogy börtönben lennék. Egyikünk sem érzi ezt. Ha így lenne, nem vett volna el a férjem 22 éves korában. Azt sem érzem, hogy a házassággal halott lennék. Ugyanúgy ÉLÜNK mint előtte, csak egy szép szertartás keretein belül házastársak lettünk, nekem hosszabb a nevem, illetve karikagyűrű van az ujjunkon. Férj és feleség lettünk, nem szimpla barát-barátnő. Jogilag van jelentősége.

Mindketten ezt akartuk, közös döntés volt. Minden adott volt hozzá, és nem volt mire várni. Ennyi. Plusz fiatalon szerettünk volna házasodni. Nem vesztettük el a szabadságunkat. Szabadon dolgozni járunk, szórakozni járunk, akár együtt, akár külön, van hobbink, vannak barátaink stb stb.

Ha a szabadság elvesztése alatt arra gondolsz, hogy nem dughatsz meg hetente más csajokat, akkor ez úgy ahogy van ökörség, mint kifogás a házasság ellen. Ha barátnőd van, és gerinces embernek tartod magad, akkor sem kefélgetsz félre ha nem házasságban éltek, csak együtt jártok, vagy együtt éltek....Ha meg igen, akkor az nagyon szomorú. A házasság pedig nem jelent automatikusan gyerekvállalást is. Van akinél igen, van akinél nem.

A házassággal lényegében az emberek azt szeretnék kinyilvánítani, hogy elkötelezték magukat egymás felé, már nem keresnek társat maguknak, mert megtalálták. És egymás törvényes, hivatalos hozzátartozói akarnak lenni. Hogy mennyire lesz hosszútávú a dolog, az a két félen múlik.