Mi értelme huszonévesen megházasodni?

23 éves vagyok, jövőre megyek férjhez. Én nem érzem azt, hogy elveszteném ezzel a szabadságom, sőt. A fiatalságom átélni mellette még inkább lehetőségem van, mert az időm sokkal építőbb jellegű tevékenységekre fordítom, és nem a párkeresés meg a szex körül forog az összes gondolatom. Amióta együtt vagyunk, sokkal több mindent láttam, sokkal többfelé jártam, mert pl barátokkal nyaralni csak úgy sosem mentem el, mindig mindenki a párjával ment vagy a családjával. Ha szexelni szeretnék, akkor szexelek, ha inni és bulizni szeretnék, vannak barátaim, sőt, közös társaság is, és annyira megnyugtató, amikor együtt szórakozunk, együtt érezzük jól magunkat. Szóval nem mondhatnám, hogy pl ezek a területek kimaradnának az életemből. Ha éppen arra van igényem, akkor elmehetek nélküle is bármikor bárhová, szóval a legkevésbé sem korlátoz. Az meg nem igazán hiányzik, hogy egy-egy éjszakára összefeküdjek egy idegen emberrel, próbáltam már, elvileg tapasztalt férfival is, többször is ráadásul, és valahogy mindig csalódás lett a vége. Szóval, az, ami neked hiányozna, az nekem nem hiányzik, vagy megvan a kapcsolatomban. És minthogy párom van, nem kell azt keresnem-kutatnom, vajon ki vinne ágyba, így foglalkozhatok a hobbimmal, barátaimmal, önfejlesztéssel, kirándulhatok és jól érezhetem magam a munkahelyemen minden fesztelenséget mellőzve, mert magát a cselekvést élvezem és nem azért csinálok bármit, hogy szexpartnert/párt találjak, vagy legalábbis nem kell visszafognom magam, nehogy valaki félreértse a helyzetet.

Szóval, innentől kezdve az az érved, hogy elvesztené bárki a szabadságát vagy a fiatalságát ne tudná teljes egészében megélni, nettó hülyeség.

Egyéb előnye meg... Érzelmi biztonság, állandóság az életben, kiszámíthatóság, nyugalom és ehhez hasonló dolgok. Van, akinek ez fontosabb, mint az állandó pörgés és a "minden nap megismerni valami újat" életérzés. A pénzügyi dolgok teljesen mellékesek, a lakhatást meg így-úgy mindig megoldja az ember.

De amíg nem érzed, nem akarod elkötelezni magad, nem szeretnél családot alapítani, nem szeretnéd az állandóságot, a biztonságot, a nyugalmat az életedbe, addig nagyon könnyű megválaszolni a kérdésed: az ég egy adta világon semmi értelme. Sőt. Amíg nem vagy rá kész, addig valóban borítékolható, hogy tönkre fog menni a kapcsolat.

u.i.: nem első kapcsolatunk, az esküvőt és a lakhatást is 100%-ban önerőből finanszírozzuk, miközben a párom szüleinek hitelébe segítünk be, mert egyedül nem tudják finanszírozni, szóval mondhatni inkább visszafognak anyagilag, mint a popókánk alá tolnak bármit is.

Szerintem neked nem magával a házassággal van a bajod, hanem a stabil, komoly párkapcsolattal.

A szabadság elvesztése a rossz kapcsolat velejárója. Voltam már ilyen helyzetben, tényleg szörnyű, megértem, hogy mindenki passzolná a lehetőséget. De ismétlem, ez a ROSSZ kapcsolatban fordul elő.

Az exem mellett én is korlátozva éreztem magam, és csak nyűg volt az egész. A mostani párom mellett viszont jobb az életem, mint valaha.

Tökéletesen szabadok vagyunk, ha egyikünk egyedül csinálna valamit, vagy a barátaival, az teljesen természetes. Viszont mindig "kéznél van" valaki, akivel lehet akár otthon punnyadni, akár programokra járni. Nem tudom, ki hogy van vele, de mikor szingli voltam, akkor kb tökegyedül maradtam, mert az összes ismerősöm a párjával volt elfoglalva, alig tudtam néha-néha társaságba menni... Emellett tök jól kiegészítjük egymást, jó csapat vagyunk, mindegyikünk máshoz ért, én pl nem tudok kereket cserélni az autón, a barátom meg meg lenne lőve, ha neki kéne valami levelezést intéznie angolul. Így tök jól megoldunk mindent, segítünk egymásnak. Van kiről gondoskodni, és van kire támaszkodni.

Az egyetlen, amiben ""korlátozzuk"" egymást, az az, hogy ugye így másokkal nem fekszünk le, de fontos az az idézőjel, mert számunkra ez abszolút nem korlátozás, egyikünknek se volt célja soha fűvel-fával összefeküdni, nem is vágyunk rá. Így kapcsolatban minőségi szexet kapunk, akkor, annyiszor, és úgy, ahogy épp megkívánjuk. Szingliként honnan a túróból szereznénk valakit, akivel reggel 6-kor le lehet zavarni egy gyors menetet meló előtt? :D

Hétköznapi élet terén szintén sokkal jobban megéri: egyedül lakni egy lakásban baromira nem gazdaságos. A rezsi se optimális, plusz mondjuk egy emberre katasztrófa főzni, még kettőre se mindig éri meg, de az már belefér.

Az érzelmi biztonságot kell egyáltalán emlegetnem? Meg hogy egyszerűen jó érzés egy fárasztó nap után csak fetrengeni kicsit egy szó nélkül egymás hegyén-hátán összebújva?

Magának a házasságnak kétféle előnye van: jogi és lelki.

Sokan vannak, akiknek nem is maga a hivatalos papír számít, hanem maga a ceremónia, az érzés, hogy most már nem csak a pasija/csaja a másiknak, hanem családot alkotnak, és megfogadták, hogy mindig így lesz. (lsd érzelmi biztonság)

Jogilag pedig a hozzátartozója leszel a párodnak, egyrészt sok mindennapi dolgot megkönnyít, és tisztába teszi a dolgokat, emellett szerintem nem hátrány, ha pl betegség, baleset esetén értesítenek, és adnak ki infókat a párodról, meg hasonló "apróságok".

Még annyit hozzátennék, hogy jó kapcsolatban nem korlátozva érzed magad, hanem éppen hogy úgy érzed, nyitva áll előtted egy csomó lehetőség, a párod inspirál, támogat abban, hogy fejlődj, kihozd magadból a legtöbbet. Emellett boldoggá tesz, és harmonikusabb lehet az életed.

De ehhez tényleg megfelelő partner kell, azt pedig nem könnyű találni. Rossz kapcsolatnál tényleg jobb a szingli lét.

Én inkább a társadalmat hibáztatnám. Ugyanis az sulykolja a nőkbe, hogy ha már elmúltál 25 és nem vagy házas nincs legalább 1 gyereked, akkor mi lesz veled, kifutsz az időből.... ha meg valaki nem akar, akkor meg kb ki van közösítve,le van nézve, stb, mert el mer térni a falvédőre hímzettektől. És ettől sok ember fél. Jajj mi lesz ha nem megyek a csorda után? Jajj abból hátrányom lesz. Pedig az igazi hátrány az, ha feladja a vágyait, a mivoltát csak azért hogy a környezetének megfeleljen. Sok nő (nevelésfüggő persze) úgy van vele, kifogja az első normálisnak tűnő pasit, elveteti magát (jobb esetben mindkét fél ugyanannyira akarja) aztán x idő múlva elválnak ott marad a nő a gyerekkel (ideális esetben 1, rosszabban több) és rinyál hogy mekkora csőd az élete. Nem csoda, ha belegondolunk. Szóval szerintem ez a rossz társadalmi beidegződés és az ellentmondásra való képtelenség.

u.i.: Nem életcélom ez, engem is szóltak meg miatta már, hogy hogy lehet így gondolkodni. Ha elvesz a párom elvesz, ha nem, nem. A lényeg hogy boldogok legyünk együtt.

20N

Szerintem meg ma már pont, hogy csökken a társadalmi meg szülői nyomás ebben a kérdésben. A média pont, hogy a szingli-kultúrát hirdeti, a legtöbb népszerű film/sorozat (az ilyen rom-comok, mint az Így jártam anyátokkal, a Szex és New York, stb) arról szól, hogy 30+ évesen egyedülállóként milyen királyfacaságos életet élnek az emberek. Mindeközben a társadalomban a nőktől is most már elvárják a végzettséget (ha ezt egyetemen, akkor 23-25 éves koráig azzal kell foglalkoznia, és még nem is dolgozott, hát még ha orvosi vagy jog, ahol ezek után sem igazán van rá lehetősége), a munkahelyet, karriert, egzisztenciát- pont attól való félelmükben, hogy esetleg anyagilag ráakaszkodik a pasira és elvárja, hogy eltartsa. Na meg ugye, olyan jó dolog hirdetni a nemi egyenlőséget, én nőként meg tudok ám tenni legalább annyit mint a férfiak, sőt, még többet is (gyereknevelés, a háztartás vezetése), mert ha nem teszem meg, akkor szemen köpöm azokat a nőket, akik esetleg az életüket, a szabadságukat, vagy bármi egyéb komoly áldozatot hoztak a lehetőségért- legalábbis, a társadalom így tekint manapság nagyon sok esetben a nőkre. Nem tudom, falun hogy van ez, lehet, hogy ott még olyan a társadalmi-szülői nyomás, ahogy leírtad, de BP-n határozottan ciki és lenézendő, ha valakinek a szülei fizetik az esküvőt, ha 25 évesen valaki megházasodik, egyből jönnek a kérdések, hogy "dehát nem korai ez még?", ha a felek anyagilag és úgy általában nem egyenlők/legalább hasonló szinten állók.

Az lehet, hogy sokakban benne van, hogy a Gizi barátnőm már férjhez ment 21 évesen, hát ő mennyivel előrébb tart az életben, csak ugye, olyankor nekik nincs meg az a fejükben, hogy a Gizi barátnőm azóta szült két gyereket, felszedett magára 10 kilót, végzettsége és munkatapasztalata soha nem is volt így nagyon elhelyezkedni nem tud, a házban egy kis szobát alakított ki, ahol körömépítéssel foglalkozik és úgy általában nagyon utálja az életét de nem igazán tud onnan lépni, mert a józskapistája azért elég jól keres és nem akarja feladni a kényelmes életét. Nekem az a tapasztalatom egyébként, hogy akik ezt irigylik és ezt csinálják, azok a végzettség (vagy szakközépiskolai végzettségű) nélküli emberek, akik nem gondolnak bele, hogy az egyébként hogyan is néz ki a valóságban. De az meg nettó nem igaz, hogy a média meg a társadalmi nyomás befolyásolná ezt, mert azért már rohadtul nem számít vénkisasszonynak valaki 25 évesen, ha még nem ment férjhez.

Nincs akkora társadalmi nyomás azon aki nem veszi fel a kesztyűt amit elé dobnak.

Nézzétek meg a társkereső oldalakat,azok ha hinni lehet a hirdetések valódiságában akkor hű képet adnak például a diplomások társkereséséről.

23-24 éve koráig tanul a csaj,addig nincs ideje mélyebb ismeretséget kötni,majd mire szétnéz a környezetében már minden diplomás pasi foglalt. Vár s nézelődik mert a "hozzávaló" nem tűnik fel a láthatáron dr.x.y. és a környezete azt mantrázza hogy nem azért taníttatunk hogy valami bárdolatlan fickóra mossál,takarítsál.

A társadalom annyiban hibás hogy önti elénk a celebek könnyű életét a tv.-n,magazinokon azzal hogy ez a követendő életforma.

"23-24 éve koráig tanul a csaj,addig nincs ideje mélyebb ismeretséget kötni,majd mire szétnéz a környezetében már minden diplomás pasi foglalt"

Egyrészt, ez meg milyen marhaság? Hacsak nem egyszerre csinál nappalin orvosi szakot, estin valami mérnökit, és pluszba még dolgozik éjjel meg hétvégén, akkor simán lesz ideje kapcsolatot kialakítani/fenntartani. Én is tanulok, és van kapcsolatom. Hűha :D Sőt, egy ismerősöm sincs, akinek ne lenne rá ideje, ha akarná (max van, aki inkább másra szánja az idejét, mert más fontosabb, mint egy kapcsolat, de az az ő döntése, nem kényszer), pedig vannak ismerőseim orvosi, jogi, meg mérnöki képzéseken, akik még dolgoznak is, szóval nem csak a napi 2 órára bejáró büfészakos eltartottak érnek rá...

Másrészt meg, mi az, hogy elfogynak a diplomás pasik? Már miért kéne mindenáron diplomás pasi? :D A párom pl 2 szakmát végzett inkább a diploma helyett, mert nem volt olyan egyetemi szak, ami érdekelte volna, ez a két szakma viszont annál inkább. A világ nem csak intelligens diplomásokból, meg lecsúszott buta szakmunkásokból áll ám :D

Amúgy #38-asnak tökéletesen igaza van, nem értem, miféle nyomásról beszélnek sokan, hogy a média sulykolja, hogy házasodjon mindenki.... Épp, hogy a csapból is az folyik, hogy szinglinek lenni überkirály, de minimum ne házasodj, akinek esküvője van, azt meg kb körberöhögik, hogy "úgyis a fele válással végződik", meg "csak egy papír", meg "fölösleges felhajtás".....