Sokan miért azzal indokolják a házasságellenességüket, hogy "fölösleges, semmivel nem több mint az élettársi kapcsolat"?

Hát nem tudom.

Szeretjük egymást. Megis annyi mindent átéltünk. Kitartottunk egymás mellett.

Ès mégse volt szükség házasságra.

Viszont akiket ismerek!

Házasságkötés után megváltoztak. És nem éppen jó irányban.

A legtöbb ismerősöm és a szüleim is elváltak.

Szeretem a párom és vele képzelem el az életem de esküvőről sose álmodoztam mert jó így az együttélés is.

21 Az hogy màs emberek elvàlnak, engem speciel hidegen hagy. Nem ettől függenek az én döntéseim és az én pàrvàlasztàsom. Mindenki maga vàlaszt.

Minden kapcsolat annyi amennyit beletesznek a pàrok, nem több és nem kevesebb. Ha valakik rossz irànyba vàltoznak, az nem a hàzassàg intèzményének a hibàja. Idővel mindenképp megtörtént volna.

Na hol is kezdjem?

Igen a házasság valóban csak papír... mint ahogy a szerződés is. Nem több nem kevesebb. Nem kell kitartani jóban rosszban bla bla bla... szimplán elválnak ami 80%-ban nem közös megegyezés lesz ergó az ügyvéd fejenként 500-900e forint közötti összeget le fog gombolni.

Ezt követően minden vagyon tárgyat felezni kell ami általában nem annak fog kedvezni aki többet tett a kapcsolatba anyagilag és amúgy is:) Egy megcsalás esetén meg még inkább. Arról nem is beszélve hogy nálunk is lassan bevezetik az asszony tartást...

A házasság nem a szerelmet meg az egyéb dolgokat bizonyítja hanem hogy 1 nap a tiéd volt, öltözhettél, ehettél stb ahogy a pénzed bírta.

Ezt követően a házasság ,,csak papír'' az esetleges szétmenést teszi röhejesen nehézzé azzal hogy ha az egyik fél nem akar válni már nehezebb a dolog, a közös tulajdonból nem lehet kitenni ugye még ha ingyen él se és a többi.

Valaki lehet nagyon jó ,,feleség'' papír nélkül is és lehet egy büdös k..rva papírral :)

A különbség pedig nem az az 1 nap amit megkapnak akik akarják hanem az a több 100e forint rengeteg idő és bajlódás ha esetleg mégsem fekszik a dolog.

Persze ez anyagias tudom... de kinek ne lenne jobb kihagyni minden ügyvédet ezekből és a semmiért fizetni nekik?

A házasságok nem csekély %-a 10 éven belül véget ér.

Csak egy adat.

2013 Házasságok száma 36.000 válásoké 20.000

Ha úgy állsz hozzá, hogy talán elválsz- minek házasodni, akkor ennyi erővel kapcsolatod se legyen, hisz talán szakítás lesz a vége.

És igen, anyagias ez az egész dolog, és eleve arra apellál, hogy vége lesz a kapcsolatnak, szóval a bizalom hiányáról szól a partner iránt.

Ha valaki ennyire félti a pénzét, lehet házassági szerződést csinálni, a házasság előtti vagyon pedig soha nem lesz közös.

Bírom az ilyen 24-es típusú nőket.

Csak úgy pislognak, hogy mit képzelünk mi a nőkről, de épp az ilyenek szoktak kaffkai módon átalakulni vérszomjas, kizsigerelő, bosszúálló, kegyetlen ex-feleséggé. A "miért gondolod rólam"-ból pillanatok alatt lesz "megérdemelted, te ocsmány getzi"...

Nehéz megérteni, hogy a nők érzelmileg labilisak?

Vagy te nem veszed észre?

Te tényleg úgy látod, hogy a nők nem akarnak egyfolytában elválni, miután jól megmagyarázták saját maguknak, hogy ki éppen miért érezheti magát elhanyagolva?

Szó se róla, a házasság egy csodás eszem. Épp, mint a kommunizmus. Egy idealista megálmodta, majd rábízta a gyarló emberekre a megvalósítást, akik az önös érdekeik mentén használták fel annak bizonyos aspektusait. Miután mindenki csalódott, persze a kitalálót tenné meg felelősnek és soha nem a gyarló kisembert.

A belátás a megoldás, mint mindig: az átlag ember természetéhez közelebbi, ahhoz jobban illeszkedő alternatív megoldást kell választani, jelen esetben az együttélést. Ott nincs meg a jogi alapja a kifosztásnak, ergo a nő sem eshet kísértésbe, nem élhet vissza a törvény részrehajlásával.

Igen, nem lehet a nők önmérsékletében bízni, mert nem szokott beválni és itt nem egy ceruza a tét, hanem egy férfi egész élete. Bocs.

hát igen, a vagyonmegosztás a legnagyobb különbség, miközben ugyanúgy éltek.

jóindulat és támogató kapcsolat esetén nincs szükség jogi lefixálásra.

"De miért úgy utasítják el, hogy utána se néznek, nem is tudják, hogy mik a különbségek az élettársi és a házastársi kapcsolatok között? "

ha valamiről úgy érzed, hogy jó, minek néznél utána, hogy milyen lehetőségeid vannak még, és az pontosan mivel jár?

elég vicces egyébként elképzelni, hogy elkezdek guglizni, mi is az a házasság, hogy eldöntsem, szeretném-e.

én nem szeretném és nem érdekel.

25

Elárulnád, mégis hogy lehet kifosztani a másikat ha a házasság előtti vagyon soha nem lesz közös, illetve írtok házassági szerződést?

Amúgy meg sajnálom a nődet, ha van. Szar lehet olyan pasival élni aki nem bízik meg benned, és még a fáradtságot sem veszi arra, hogy megismerjen.

A nők labilisak, persze. És a férfiak?? Ők persze a tökéletesség mintapéldányai...hagyjuk már a hülyeségeket. Akkor ezek szerint nem hallottál még arról, hogy nem minden nő egyforma. Neked, és a hozzád hasonlóknak , csak annyit kellene tenni, hogy veszitek a fáradtságot, és nem csak dugjátok az adott hölgyet, hanem megismeritek, és észreveszitek, hogy nem mind ugyanolyan.

27.

Elmondom.

1. A nők sikítófrászt kapnak bármitől, ami arra utalna, hogy ők bármiben is nem korrektek(házassági szerződés, apasági teszt, végrendelet...), szóval eleve csúnyán néznek, nehogy a férfi eszébe jusson bármelyik, mert akkor nem is szereti igazán, blabla...

2. A házasságba beviszem mondjuk a lakásomat. Később ezt eladjuk, veszünk egy házat, amihez kell még hitel is. múlnak az évek, asz asszony egyszer csak bemondja a terített betlit és válunk. Az önálló, saját lakásomból származó összeg beépült a "közös" házba, amiből elvileg a fele járna. Ha azonban van gyerek is, a bíróság őket fogja előnyben részesíteni és engem fog utcára tenni. Esetleg hagyhatom a házból rám eső maradék részt az exre, ha cserébe nem kér gyerektartást és voilá: az asszony a semmiből csinált magának egy házat, én pedig sikeresen visszaharcoltam magam Berlinig...

Biztos van valami jogi dolog erre a lakásból -ház dologra is. Jobban utána kellene nézni...na mindegy. Végül is nem számít, mert nem szándékozol nősülni.

Amúgy meg a fentebbi írásodra reagálva, én pont nem az a típus vagyok, aki kapálózna egy apasági tesztre, vagy házassági szerződésre (mi azért nem írtunk, mert mindketten csórók vagyunk, és a férjem amúgy se akarta volna), és biztos nem én vagyok az egyetlen. Aki nem akar aláírni szerződést, azt nem kell elvenni.

Az egyik apasági tesztes kérdésnél pár perce háborodott fel valaki amiért nőként azt írtam, hogy ha a férfinak kétségei vannak az apaságot illetően akkor csináltasson tesztet.

Még a 27-esdre reagálnék.

Nem a nőmben nem bízom(aki van), hanem a majdani érzelemmentes döntési képességében.

A statisztikák is ezt igazolják, tegyük hozzá sajnos.

"A nők labilisak, persze. És a férfiak?? Ők persze a tökéletesség mintapéldányai..."

Ilyet sose mondtam. Ez a reductio ad absurdum.

Ellenben tény, hogy mi sokkal megfontoltabbak vagyunk általában. Ha van is szeretőnk, rendre félredugunk, akkor sem szoktuk otthagyni a családot, tehát nem érzelmi alapon döntünk jellemzően.

Ha majd az asszony változókorba lép, könnyen lehet, hogy félrejárok, de ettől még vele maradok és szeretni fogom. Ezt a nők hagyományosan szeretik nem megérteni, nem elfogadni, mert ők birtokolni akarnak, teljesen függetlenül a ténytől, hogy esetleg messze nem tudnak elegendőt nyújtani("ígéretet tettél/szeretned kell/ez van/mit vártál/úgysem kapsz már jobbat,stb.").

A nők ellenben az elmúlt érzelmekre szakítással szoktak reagálni. többnyire nem azonnal, hanem időbe telik, míg rábeszélik magukat, elhitetik magukkal, hogy a férfi egy szar és megérett a cserére(hipergámia).

Hogy felsőbbrendű-e a női hipergámia a férfi poligámiánál, lehet vitatkozni rajta, de tény, hogy a hipergámia esetében lesz szétszakadt család.