Meddig tartható fenn egy olyan házasság, ahol anyós napi szinten jelen van és irányít?

Előre leszögezem, nem vagyok féltékeny nővéremre, csak félek, hogy hamarosan így vége lesz a házasságának..:( Nővéremről van szó, édesanyám nagyon nyomulós fajta, folyton tanácsokat osztogat, mindenbe beleszól, kéretlenül bírál. Nekem sikerült tőle függetlenednem, illtve elintézem egy rendben, jól van legyintéssel a tanácsait, de nővérem véresen komolyan veszi őket, mindent megcsinál, amit anya tanácsol.

Ennek köszönhetően nővérem rendkívül zárkózott lett, nem mer kiállni magáért, önbizalma a béka feneke alatt. Barátai nincsenek, nagybátyáméknál érzi csak jól magát, illetve társaságban csak akkor, ha anyukánk is ott van.

Másfél éves az unokahúgom, születése óta gyakorlatilag hármasban nevelik a picit - szüleim és nővérem; nővérem férje alig vesz részt benne. Ő napi 8-10 órát dolgozik irodában, este ér haza, és sajnos egyre többször maradozik el, 8 körül ér csak haza, mert sörözött, ezután már csak olvasni van kedve, a gyerekkel semmit nem foglalkozik szinte... Egy hétvégét minden hónapban a szülővárosában, 100 km-re innen tölt, mert hiányoznak neki a régi barátai. Nővérem csak szombatra, vagy vasárnapra csatlakozik be a picivel, vonattal, mert a férje már elvitte a kocsit.

Ráadásul egy másik hétvége pedig valamilyen csapatépítés, ahova szintén egyedül jár a férje...

Nővérem nem mer szólni, neki meg se fordul a fejében a konfrontálódás, vagy veszekedés, vagy bármi ilyen:( Úgy sajnálom őt! Próbáltam neki segíteni, hogy beszélek a férjével, hogy legyen többet a családjával, de nővérem annyira félti a kapcsolatát, hogy megtiltotta, hogy beleszóljak.

Gyanítom, hogy anyukám viselkedése riasztja el a sógoromat, mivel anyum tényleg napi 4-5 órát ott van náluk, vagy apum. Állandóan az unoka foglalkoztatja őket, mindet megvesznek neki, nevelik, szeretik :)

Mit lehetne tenni ebben a helyzetben, volt már valaki ilyen szituációban?

Félek, hogy nővérem férje lelép vagy elhidegül és azt nővérem nem tudná elviselni :(