Meg tud változni a férjem?

És a terápia nem segíthet?

Tudom, hogy ez neki csak egy rossz, otthon látott séma, és ha valahogy ezeket a rossz mintákat tudatosan fel tudná ismerni, akkor lehet meg tudna válzotni.

Előtte sosem keveredett ilyenbe, sem az adósságot, sem a hazugságokat illetően. Előtte sosem hazudott nekem, 12 éve vagyunk együtt.

Alapvetően nagyon jószívű, tiszta szívű, kedves, okos és érzelmes pasi, aki folyton mutatja, hogy mennyire szeret engem.

Még ezek előtt a problémák előtt azért a zárkózottsága sem ilyen fokú volt, és azzal ki is békültem valamennyire.

Jelenleg úgy látom, hogy csak árnyéka önmagának, össze van törve lelkileg és folyton szomorú.

Azt mondja, hogy tudja, hogy az egyetlen út a változás, és képesnek is érzi magát rá. Sosem foglalkozott önmagával, mármint sosem analizálgatta önmagát, sosem gondolkodott arról, miért olyan amilyen, meg hogy igazából milyen.

Csak automatikusan élte az életét.

Olyan gyerekkora volt, hogy az apjának sosem lehetett ellent mondani, és sosem beszélgettek érzelmekről sem, az anyukája szintén nagyon kedves és jámbor, ezért tőle is csak azt látta, hogy kerüli a konfliktusokat az apukájával bármi áron (a problémák elfojtása, szőnyeg alá söprése, akár hazugság, titkolódzás is a béke megőrzése érdekében).

De mivel ismerem 19 éves kora óta, és tudom, ő egy jó ember, csak éppen egy gödör mélyén van, és a sok elfojtott dolog, a sok rossz séma előbukkant, úgy érzem, ha jól lesz, és egy szakember tényleg segít neki a változás útján, akkor ezek rendbejöhetnének. Csak hát ehhez őrült nagy belső erő kell, és ezeket neki kell igazán akarnia, és leküzdenie önmagát önmaga érdekében.

Nem megváltoztatni szeretném, hanem ha kinyílna, és legjöbb önmaga tudna lenni. Olyan, aki ha hibát követ el, nem fél elmondani, olyan, aki képes kiállni magáért, vagy vállalni a rossz döntéseit is. Ebbe az adóságspirálba is úgy keveredett bele, hogy az elején nem jól döntött, aztán már félt, hogy mi lesz, ha kiderül. Pedig semmi sem lett volna, max egy kisebb balhé a mostani hatalmasra duzzadt gondok helyett.

15-ös válaszoló, szerinted lenne értelme a párterápiát megpróbálni? Illetve neki ezt az analitikus önismereti csoportot?

Ő azt mondja, őneki is rossz így. És hogy már tudja, min kell változtatnia, meg érzi is, hogy ezeket meg tudja változtatni, csak nem tudja, hogyan kellene, és a terapeuta tudna vmi utat mutatni erre. Meg hogy azért ehhez idő kell, egyik napról a másikra nem megy. Ezt én is tudom. de most leszek 32 éves, gyerekünk még nincs, és azt érzem, vagy sikerül a párterápia, meg a csoport, és sikerül levetkőznie ezeket a dolgokat(legalább valamennyire), vagy később már még nehezebb dolgom lesz, ha esetleg új életet akarok kezdeni.

Én igazából kiegyeznék egy amolyan arany középúttal, nem akarok ráerőltetni egy olyan dolgot, ami nem ő, de pl a munkájában nagyon határozott, minden konfliktusba beleáll, erős. Szóval benne van ez is, ez a határozottság is. Nem tudom, talán énmiattam ilyen? Pedig nem vagyok sárkány :(

Egy ismerősünk szerint azokkal ilyen csak, akiket a legjobban szeret és megfelelési kényszere van feléjük.. hát nem tudom, hangosan agyalok.

Persze, nem vagyok hülye, párterápiában párban szokás menni.

Egyébként meg: jelenleg én intézek mindent. Pénzügyeket, hivatalos dolgokat, a háztartást én vezetem, 8 órában dolgozom, nyelviskolába járok, egyetemre, emellett minden más felelősséget én vállalok fel, azért, hogy kimásszunk az általa gerjesztett anyagi nehézségekből, pluszmunkákat vállalok, néha azért lehetne olyan, hogy ha azt mondom, csináljon meg már vmit ő, pl intézzen el egy 2 perces telefont, akkor azt elintézi, mert nekem is csak 24 órából áll egy nap. Vagy legalább mondja azt, hogy elfelejtette, hívjam már fel mégis én, nem a hazugság a megoldás, mert akkor én abban a hitben vagyok, hogy azzal már nem kell foglalkoznom, a tudtom nélkül lesz elintézetlen vmi.

Nekem bármi gondom, bánaton volt, mindig beavattam, teljesen őszintén mindent elmondtam neki. Ha boldog voltam, azt is. Némán tűrtem, mikor 1x, 2x, 10x, 20x kellett megkérnem ugyanarra, és nem az első reakcióm volt sosem, hogy elveszítettem a türelmemet, és veszekedve mondtam már neki, hogy felnőtt ember, miért nem képes 1-2 apró dolgot megcsinálni, miért nekem kell még arra is odafigyelni, ami az ő dolga?

Én keresek neki pszichológust, önsegítő könyveket, én agyalok folyton azon, hogyan lehetne rendbehozni a kettőnk kapcsolatát. Jelenleg non stop lelkisegélyként működök, amellett, hogy összetörte a szívemet, erőt vettem magamon, és próbálom megérteni, mit miért tett, beszélgetek vele és gondoskodom róla, vígasztalom, ha már van egy pillanat, mikor vmit jól csinál, agyon dícsérem, bátorítom.

Nagyon fáradt vagyok.

Kétségbe vagyok esve, egyik percben azt hiszem, ha megváltozik, akkor minden rendbejön, és végre újra boldogok lehetünk, aztán majd elsírom magam, mert félek, hogy nem fog megváltozni semmi, max ideig, óráig, és már nekem is késő lesz új életet kezdenem, családot alapítanom egy FELNŐTT FÉRFIVEL.

Számomra mindig is ő volt a tökéletes pasi, aki kedves, okos, aranyos, őszinte, megbízható, mert ilyen is volt.