Jól értelmezem a férjem viselkedését?

Sógornőméknél látom ugyanezt. Viszont szerintem ő magától az életben nem lépne ki és még külön alvásra sem buzdítaná. Az anyukája (anyósom) 25 éven át tűrte a megcsalást, szerinte ezzel nincs gond, amíg hozzá mennek haza. Gondolhatod, mekkora álomnő sógornőm egy olyannak, aki szeret félrekufircolni.

Volt olyan, hogy meg volt beszélve, 4kor jön haza a melóból a férj és elmennek együtt kajálni. Sógornő szépen felöltöztette a gyereket (magára nem nagyon ad, minek...), pasi 6-kor még sehol. 7kor felhívta, hogy bocsi, de merre vagy? Válasz: munkatársakkal sörözök, majd megyek. Sógornő: ja jó, oké.

Havonta 1 csapatépítés kollégákkal, szintén havi 1 hétvége másik városban a régi barátokkal.

Sógornő tűr, válás szóba sem jöhet, ők EGY CSALÁD.

Ezzel csak arra szeretnék rávilágítani, hogy ha valami elcsúszik, vastagon tehet róla a nő - akár jól esik, akár nem, igenis ki kell állni magadért és leordítani a haját. Mert ha nem, egy ilyen alkatú férfi simán belekényelmesedik és mint egy rossz gyerek, feszegeti a határait, meg még ki tudja meddig megy el. Közben pedig te szépen őrlődsz, kikészülsz, depresszió...

Én csak figyelni tudom, mi lesz sógoréknál, mert szólni, azt lehetetlen nekik. Ez az ő dolguk, ők nem ilyenek, mint mi, tudják, hol rontották el, stb...