Jól értelmezem a férjem viselkedését?

Nem jó így élni, neki se.

Szerintem jól értelmezed - fél kimondani, arra vár, hogy majd te kimondod.

Mondd ki, nem vezet ez már sehova.

Nagyon hasonló házasságban éltem sajnos, és utólag sikerül átbeszélni.

Nálunk az állt a háttérben, hogy az exem erősen ragaszkodott hozzám, de csak mint egy megszokott használati tárgyhoz. Szakítani nem akart, és amikor én jutottam el a szakításig, akkor ő teljesen kétségbeesett és elárulva érezte magát.

Nem, ő egyszerűen önző volt, és mivel számára baromira kényelmes volt, hogy otthon ki van szolgálva, vezetem a háztartást, nevelem a gyerekét, megosztjuk az anyagi terheket, és közben vígan élhette világát, anélkül, hogy bármit is nyújtott volna, esze ágában sem volt kilépni ebből a kényelemből. Ez számára olyan volt, mint amikor otthon kamaszként az anyukája kiszolgálta, tökéletesen kielégítette a szükségleteit.

Viszont NEKEM nagyon nem felelt meg ez az élet. Az exem simán el tudta volna képzelni, hogy életünk végéig így éljünk, én nem. Úgyhogy döntöttem és kiléptem. Nem bántam meg.

Képzeld nem vagyok érzéketlen és lassan 20 éve szeretem a feleségem úgy hogy soha a 20 év a alatt nem voltam el esténként egyedül a haverokkal/munkatársakkal.

Arra akartam rávilágítani hogy neked kell lépned vagyis cselekedni kell ezen kívül minden felesleges..