Meddig próbáltátok megmenteni a házasságotokat?

Mindig nekem volt nagyobb hajlandóságom a nyitásra kezdetektől, ha ő megsértődik bármin is akkor bezár minden ajtót felé nem hajlandó semmiért sem bocsánatot kérni, szó szerint semmit nem szól többet a dolgokról. Másnap minden oké, olyan mint ha nem is lett volna semmi... be van söpörve a szőnyeg alá minden. Sokszor mond olyat amivel nagyon meg tud bántani, de inkább nem mondok már semmit, csak hogy ne kapjon az alkalmon mert annak megint csak én innám meg a levét.

A legnehezebb az egészben, hogy mikor megvan a konfliktus utána mint akit kicserélnek szeretget úgy néz mint aki tele van szeretettel felénk, de bármi olyan ami nem tetszik neki kifordítja és csak a megvetést látom már benne.

Egyszerűen fogalmam sincs mit tehetnék még, és nem tudom meddig bírok egyben tartani egy családot úgy hogy az érzéseim teljesen el vannak nyomva mellette ! :(

Nem lehetek fáradt nem lehetek egyszerű nő és anya aki néha érzékeny, mert bármilyen ilyen helyzetben ő mindent úgy lát hogy hisztizek és besértődik ezen, és ugyan ott tatunk én megyek vigasztalni és az én bánatom megint megy a szemétbe. Miért nem tud egyszerűen a társam lenni akit érdekel hogy vagyok vagy mi bajom van? :(

De közben együtt tervezzük továbbra is az életünket, és tervben van egy kis tesó, így mégis hogy? Egy terhesség még jobban felborítaná a lelkiállapotomat... és ő nem állna mellettem mert most sem teszi.

Bocs hogy hosszú lett, de ez már kikívánkozott :(