Türelmes férjek, akiknek hisztire, veszekedésre, csapkodásra, toporzékolásra hajlamos a feleségük és csak utolag ismerték ki! Egy életen át fenntarthatonak tartjátok a házasságotokat?

Az enyém változott az évek alatt, rengeteget visszavett. Szóltam neki, hogy vegyen vissza, vagy vagy belebetegszem, vagy elválunk. Visszavett.

Illetve jöttek gyorsan a gyerekek egymás után, és ők is csitítottak, edzettek rajta, türelmesebb lett, lenyugodott. A hisztit sem használja, mint módszert már.

Ha nem változott volna meg, vagy rákos, stb. leszek, vagy szedem a sátorfámat.

gondolom, nem.

de a teljes kép érdekében utánagondolnék, hogy a feleségem hisztizik, vagy én tettem olyat, amit nehéz beemelni.

Nekem a férjem ilyen, az számít?

Hiába hagyom békén, ha rossz napja van, ha beduzzog rosszabb mint egy dackorszakos kislány (másodjára tapasztalom, milyen egy dacos kislány, szóval van viszonyítási alap).

Egyre kevésbé látom úgy, hogy fenntartható ez a házasság.

Ötletek?