Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám megmenteni a kapcsolatunkat (gyerekek és anyagiak miatt)? Egyáltalán menthető még vagy fogadjam el így?
12 éve vagyunk együtt, 3 közös gyermekünk van. A a férjemet mint embert nagyon szeretem, de sajnos teljesen elhidegültünk egymástól. Eleinte még úgy gondoltam, hogy csak pillanatnyi hullámvölgy amiben vagyunk, de ez ahhoz már túl rég óta tart. Mostanra csak élünk egymás mellett és próbálunk nem a másik idegeire menni. Szex nagyon ritkán van, amit nem is bánok, mert napokig kell magamat győzködni, hogy rászánjam magam. Beszélgetni a gyerekek dolgain kívül nem szoktunk.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy talán mindkettőnknek jobb lenne, ha külön folytatnánk tovább az életünket, de végül nem léptem semmit. A gyerekek szeretik az apjukat, ő is szereti őket és foglakozik is velük, amennyire telik tőle. Nem akarom, hogy csak vasárnapi apuka legyen vagy talán az sem, mert elég hamar letenne a látogatásokról. A másik ok, az az, hogy ha mi szakítunk, akkor ő gyakorlatilag az utcára kerülne és szinte kilátástalan lenne az élete egy halom hitellel a nyakában. Ezt sem akarom.
Szeretném valahogy tarthatóbb szintre hozni a kapcsolatunkat. Mit tehetnék? Hogyan fogjak hozzá?
válasza:
válasza: válasza:Mi is így éltünk visszagondolva gyakorlatilag majdnem 20 évig. Az első 5 év volt normális, utána már csak vegetáltunk, de egyikünk sem ismerte be, mert a válással senki nem szeret szembenézni. Jó ember volt a férjem is (ma már exem), de közöttünk is egy évben egyszer volt szex, az is csak a látszat kedvéért. Nem érdekelt, hogy megcsal-e, én nem léptem félre, az biztos, ma sem tudom, hogy bírtam. Rengeteg volt a munkánk, építkeztünk, kicsik voltak a gyerekek, ő iskolába is járt, gyakorlatilag beestünk este az ágyba.
Későn kapcsoltunk, hogy ez nem házasság, elvegetáltunk benne és 25 év után!!! váltunk el. Nagyon nehéz volt, a mai napig hiányzik, mint társ és barát, de a házasság nem erről szól. Jártunk párkapcsolati terápiára, de semmit nem használt.
Ha jól belegondolok, több dolog vezetett az elhidegüléshez. Rengeteg mindent bevállaltunk, nem maradt egymásra időnk, gyakorlatilag egymást mellett éltünk. Az exem alig volt itthon, én vezettem a háztartást, döntöttem mindenben, a pénzügyekben is, előttem nem maradt semmi tekintélye, nem tudtam miért tisztelni, hiszen egyedül ugyanúgy megálltam a lábamon, még anyagilag is a későbbiek során.
Ma már azt mondom, sokkal hamarabb kellett volna elválni. Nagy békességben élünk, hatalmas szabadsággal, de rengeteg teherrel a vállunkon és nem mertünk szembenézni a válással. Fájdalmas volt, de az utolsó pillanatban tettük meg, hogy még mindketten mással megtaláljuk a boldogságot, ahogy végül sikerült is. A mai napig nagyon jó a kapcsolatunk.
válasza:Szoktunk kettesben lenni itthon, de nálunk ez sem hozott változást. Közös programból sem találtunk olyat, ami mindkettőnknek jó lett volna. Ő a géphez van nőve, így minden szabadidejét ott tölti. Próbáltam olyan közös programokat szervezni, ami nem kerül pénzbe (séta, kirándulás, közös filmnézés), de abból is inkább veszekedés lett, így leszoktam róla.
Nálunk a randizás nem az épp megszokott módon alakult, mert alig 2 hete ismertük egymást, mikor a szüleivel együtt kitették az albérletükből. A 4. randira már a cuccaival jött, hogy beköltözhet-e. Azóta együtt élünk.
Nem tudom, miért veszem rá magam ilyen nehezen a szexre. Gondolom az sem javít a kedvemen, hogy sokszor már a jelenléte is idegesít és az érintése sem esik jól.
Nem szeretnék válni, mert azzal őt tönkretenném. Lehet, hogy már nem úgy érzek iránta, mint régebben, de ezt nem akarom.
válasza:Ebből így már nem lesz normális házasság. Igazából nem is tesztek érte, hiszen nem vagytok egy hullámhosszon a kapcsolat megmentése érdekében. Ami egyikőtöknek jó, az a másiknak sem, ráadásul az intimitás is nulla.
A dolgok maguktól nem javulnak meg, jócskán dolgozni is kell érte.
válasza:"Idegesít a közelsége", "Mint embert nagyon szeretem" - hmm, ezen gondolkodj el!
Mi ez, hogy az utcára kerülne? Ha ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozta magát, az az ő hibája. Miért hozta magát ilyen helyzetbe, talán tudta, hogy te emiatt nem válsz majd el? Ahelyett, hogy kapna egy löketet, és boldogulhatna magában, inkább visszafogja a tehetségét, nehogy elég jól menjen neki, és te esetleg mégis kidobd.
Nem az van, hogy begyerekesedett a te anyai szoknyád alá? Mert akkor ezért nem kívánod a szexet.
válasza:Ha a férjed anyagi biztonsága fontos és az, hogy a gyerekeid "családban" (nem véletlen a macskaköröm) nőjjenek fel, akkor nem kell semmit csinálnod. Csináld azt amit eddig, engedd a férjednek az ott lakást, örülj a gyerekeknek hogy van apjuk és szenvedj tovább.
Ha a saját boldogságod a fontos, akkor válj el és éld azt az életet amire a szíved mélyén (őszintén!!!) vágysz! Ezen az úton is ugyanúgy fognak boldogulni a világban a gyerekeid, ha nem jobban.
Nem vagy felelős egy másik felnőtt emberért, és nem veheted életed végéig nyakadba egy másik felnőtt ember boldogulását, jelen esetben a férjedét. Azaz megteheted, de akkor vállalnod kell a következményeit. Ami nem más, mint a saját boldogtalanságod...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!