Miért ilyen házasságellenes mostanában mindenki? Miért nem akarnak az emberek manapság megházasodni? Mi az oka, hogy nem merik elkötelezni magukat? Ráadásul épp a Szerelmük oldalán?

Pl a mocskos anyagiaktól. A házasság egy szerződés. Én ekként is kezelem. Ha megéri megkötni akkor meg fogom kötni. De egyenlőre nincs belőle pussz előnyöm, és romantikus alkat sem vagyok.

28 N

Az emberek változnak. Értelem szerűen akik megházasodnak azt hiszik sosem válnak el, dúl kettejük közt a szerelem, azt hiszik hogy a másik a nagy ő. És tessék, elválnak! Megunják egymást, veszekednek. Na most ilyen alapon akármeddig járhatsz akárkivel, sosem tudhatod hogy ő lesz e a nagy ő aki mellett ki tudsz majd tartani életetek végéig. Akkor ilyen alapon hogyan is adhatnák az ilyen emberek házasságra a fejüket.

A másik dolog ami nagyon eltántorítja az embereket az a válás utáni düh, ami marad. Tudod, szerelem és düh között kicsi a határ, ezt a legtöbb ember be is veti a másik ellen. Pl az anyuka aki az exférj gatyáját is elszedi minden hónapban a kedves apukától, hogy neki még csak ételre se jusson. Vagy amikor a férj zsarolja akármivel az exfeleséget. Akármilyen végkifejlet lehet.

Ha belegondolsz egy házasság válás kombó hihetetlen pénzt elnyel amíg mindkét fél megegyezik a saját igényeinek megfelelően.

Egyszerűen ma már hiába is imádsz/szeretsz valakit, egy idő után akár még ő is hátba szúrhat, hiába a nagy love. Én nem csodálom, hogy sokan nem bíznak a másikban a mai világban. Kicsit kifordult mindenki magából. (a legtöbben)

Mert tényleg csak egy papír,nem attól lesz egy kapcsolat tartós.

Mások a társadalmi elvárások is.

Szerintem a többség nem fél. Egyszerűen átértékelődtek a dolgok, és elvesztette a fontosságát.

Régen a házasság garancia volt sok mindenre, főleg anyagilag, de társadalmilag is. Az a nő volt "valaki", aki férjhez ment, és lehetőleg jól ment férjhez. Átlag esetben ezzel egy életre megoldódott a társadalmi státusza, anyagi helyzete, világban elfoglalt helye, jobbára lettek gyerekek is, kb. a nő egész életének az értelme a férjhez menés volt. Ugyanígy a férfiakon is volt némi nyomás, bár jóval kevesebb a házasodásra, náluk főleg az örökös, a családnév továbbvivőjének a legyártása volt a cél. (Aki majd átveszi atyjától a parasztgazdaságot, a malmot, a cipészműhelyt, a bankot vagy az ügyvédi irodát, esetleg a cukorgyárat.) Plusz fontosabb volt a vallási szabályok betartása, vagyis az élet rendje az volt, hogy szűzen férjhez mentél, aztán holtig a férjé voltál (hivatalosan).

Ma ezzel szemben a párok közt nincs ilyen előre meghatározott függőségi viszony. Mindenki dolgozik (nagyobbrészt), mindenkinek van saját hivatása, élete, pénze - utóbbival a nők anno nem rendelkezhettek, vagyonuk általában a hozomány volt, aminek a nagy része ment a férjjelöltnek. És ezzel a szabályrendszer is fellazult. Nincs kényszerítő gazdasági erő és társadalmi nyomás a házasodásra. Bárki bárkivel együtt élhet, és nem fogja közmegvetés övezni azt a 30-40 éves nőt, aki "hajadon", mert a magánélete a magánélete. És senkit nem érdekel, hogy "vénlány maradt" vagy pedig van partnere, csak nincs hivatalosan lepapírozva.

Mindemellé következett a válás felszabadulása, és az ezzel járó elképesztő mennyiségben szétmenő házasság. Persze, mindenki úgy megy neki, hogy ők aztán soha el nem eresztik egymás kezét, aztán vagy úgy lesz, vagy nem. A házasság egyszerűen elvesztette a "garanciális" jellegét. Bárkit ott lehet hagyni 4 gyerek legyártása után a kakiban, jó esetben ki lehet vasalni a gyerektartást.

Innentől kezdve az egésznek két aspektusa maradt érvényes:

- egymás felé tett gesztus. Sokak szerint - és én is hajlok erre - a gesztusokat minden nap meg kell tenni a másik felé, nem letudni az esküvővel, aztán telibe tojni a többit. (Persze, tudom, van, aki nem így tesz, sarkítottam kicsit.) Ehhez járul hozzá a buli, a hét országra szóló, a rokoncsődítés és barátok stb. ami sokaknak fontos, bár külsőségről szól inkább.

- jogi státusz. Ez maradt az egyetlen igazán nyomós érv. Gyerekfelügyelet, öröklés, kórházi vagy orvosi tájékoztatás, egymás nevében való ügyintézés stb. jelentősen nehezebb, ha nem házasok a felek.

Szóval miután kihúzódott a talaj a házasság anyagi-társadalmi lába alól, és tömegessé fokozódott a válásmennyiség, amik jelentős része ráadásul hosszabb ideig húzódik, mint maga a házasság tartott a válás beadásáig, nem csoda, ha a fiatal generáció inkább úgy van vele, hagyjuk a processzust. Mert nem azon múlik.

Ettől függetlenül, ha az egyik félnek fontos vallási, meggyőződési vagy érzelmi okból, akkor kompromisszumra kell jutni. Ha egyiküket sem érdekli vagy mindketten akarják, akkor tök meg közömbös a kérdés.