Mire vagy büszke? - van két csodás gyerekem. Ezt csak azok a nők mondják akiknek mást nem sikerült elérni az életben?

Simán lehet valaki büszke arra, hogy gyerekei vannak. Bár én személy szerint nem tudnám csak ezzel teljesnek érezni az életem.

Nálam pont a gyerek az ami sosem volt görcsösen életcél. Nincs is, és nem is lesz. Örültem volna neki, de ha nem hát nem. Ettől függetlenül már tőlem is kérdezte ezt ismerős, és válaszom is volt.

Büszke vagyok arra, hogy olyan munkám van amit szeretek, ahová szívesen járok be, amit sok ember nem mondhat el magáról.

Büszke vagyok a férjemre akit szeretek és örülök, hogy anno nem adtam fel az ismerkedést sok sok csalódás után, és végül sikerült megtalálnom az igazit benne. Ezáltal magamra is büszke vagyok, arra hogy erős voltam, és nem adtam fel.

Büszke vagyok arra, hogy hasznos dolgokkal töltöm a szabadidőmet a férjem mellett, rengeteget olvasok, és a hobbimat is imádom.

Én személy szerint azokat az embertípusokat nem bírom, akik kvázi lenézik azt akinek nem a gyerek az egyetlen életcélja, és képes anélkül is boldog lenni, és egy ilyen válaszra képesek benyögni, hogy milyen unalmas lehet gyerek nélkül..hogy az általam említett dolgok nem számítanak semmit.... hát az ilyen megmondóemberek elmehetnek a francba.

Max annak unalmas akinek tényleg az az egyetlen életcélja hogy gyereket szüljön és neveljen, nem jár sehová, nem csinál semmi mást. Van amelyik a férjével se törődik. Persze ilyen esetben csodálkoznak ha meg lesznek csalva, vagy elhagyják őket..

Kinek mi a fontos, alapvetően ez a lényeg. Én azt sem ítélem el aki a gyerekeire büszke, tőlem aztán lehet, csak ne kezdjen el beszólogatni nekem amiért nekem nem ez volt az egyetlen életcélom. És csak mert nekem nincs, ezért nekem csak szar életem lehet.

Anyám sok mindent elért a karrierjében. Szakértő, új módszertani fejlesztő és oktató, szaknévsorban szerepel, elismert a szakmájában.

Mégis azt mondja, ránk a legbüszkébb. És apám is. És ha ez nem így lenne, kihalna az emberiség, mert az úgy normális, és úgy vagyunk programozva, hogy az utódunk MINDENNÉL fontosabb.

Persze minden faj megérik egyszer a kipusztulásra az ember talán épp akkor mikor nagyon karrierista és énközpontú akar lenni. Hopp! Ez pont most van. RIP homo sapiens sapiens

Nem mindenki azért nem vállal akinek nincs gyereke mert karrierista. Én azokat se ítélem el, akik karrieristák, és erre teszik az életüket, gyereket pedig kifejezetten nem akarnak emiatt, vagy más miatt de nem akarnak.

Szívük joga így dönteni.

Attól én nem félek, hogy azok miatt akik nem tudnak vállalni, nem akarnak gyereket, majd kipusztul az emberiség. Ez hülyeség. Így is több olyan ember szül gyereket, akár többet is, akinek nem kéne, mert piszokul nincsenek meg a normális körülmények a gyerekvállaláshoz, 1 szobában nyomorog 4 gyerek, és a híradóban panaszkodnak a szülők, éheznek és hasonlók. Illetve aki egyáltalán nem való anyának.

És ugye egyre több a meddő pár is. Erről meg marhára nem ők tehetnek. Örökbe fogadni pedig idegen gyereket, egyáltalán nem olyan mint a sajátodat várni, megszülni, nevelni.

Utolsó félreértettél.

Itt nem azzal van a baj, hogy ki hogy éli az életét. A meddőket ne keverjük ide, ők a sors furcsa fintoránál fogva amúgy is akarnak gyereket.

Itt az volt a kérdés, hogy AKINEK VAN gyereke az miért arra a legbüszkébb. Azért mert csak. Ez így természetes. És ha valakinek van és mégis a diplomájára vagy a cégére a legbüszkébb ott igenis elkezd kipusztulni az ember, mert kihalt nbelőle egy fontos ösztön.

Szóval ne érts félre és ne forgasd ki a szavaimat!

Szerintem így ez egy elég sarkított kérdés...

Ha gyerek születése után feltenné nekem valaki (ezt az egyébként hü.lye kérdést) lehet én is ezt válaszolnám: a gyönyörű gyermekeim, vagy inkább: a családom. Számomra mindennél fontosabb a család, bármilyen karriernél. És azért már mutattam fel ezt azt az életben (egyetem, terápiás képzés stb.) mégis nem ezekre vagyok a legbüszkébb. Az anyaság és a család nálam is az első helyen van.

Azzal viszont egyetértek, hogy attól mert van gyereked, még nem szűnsz meg létezni...sőt!

Amúgy nem tudom erre a kérdésre lehet-e olyan választ adni, ami nem szül újabb provokatív kérdést. Ha azt válaszolnám, hogy a karrieremre vagyok büszke, nyilván azért szólnának meg, hogy milyen anya vagyok...

25-N