Feleségek, barátnők! Ti mennyire szolgáljátok ki a férjeteket, barátotokat otthon?

Ezt le lehet rendezni összeköltözéskor egyből, vagy a hónapok, évek alatt kialakul magától.

A bevásárlást együtt intézzük, együtt találjuk ki, hogy mit kéne enni. Főzni én főzök, mert ő nem tud egyedül.(még)

Mosást szépen lassan megtanulta. Mosogatógépünk van, így a mosogatás a ki-és bepakolást jelenti nálunk, na az meg nem nagy valami, bárki bármikor elvégezheti.

Ha eszünk, akkor általában én tálalom, amikor friss, utána ő is ki tudja venni a hűtőből és berakni a mikróba.

A takarítás pedig igény szerint megy, akkor és az porszívóz, akinek feltűnik, hogy bokáig járunk a szutyokban, portörlés és a többi szintén.

Kedveskedni szoktam néha, hogy mire megjön a melóból, főzök valami finomat neki, de nem mindig, csak ha van kedvem. Szeretetből, kedveskedésből teszem ezt, nem pedig kötelességből, vagy mert ki kellene őt szolgálnom. Reggel ő is ugyanúgy behozza nekem a kávét (ő előbb kel, lefőzi magának is, meg nekem is), de nagyon fontos, hogy mindezt önszántunkból tesszük a másikért, nem muszájból.

Kedveskedek neki, mert szeretem. Beviszem neki a vacsit, ha látom, hogy fáradt, mert szeretem. De ez nem elvárás a részéről, és soha nem várja, hogy kiszolgáljam. És ez fordítva is ugyanígy működik.

Nálunk ez oda-vissza működik, és szerintem ez a normális.

Ezen a héten pl. 3.30-tól 12.30-ig dolgozott a barátom, így mire hazaért, csináltam neki ebédet, előző este szendvicset készítettem. De mikor ő volt nálam, én pedig délelőtt suliban voltam vagy dolgom volt, akkor ő várt ebéddel. A takarítást is vagy az intézi, aki épp ráér, vagy közösen.