Feleségek, barátnők! Ti mennyire szolgáljátok ki a férjeteket, barátotokat otthon?

Én is szeretetből teszem és nem kötelességből. Többnyire nálunk én főzök. Szedek is neki ételt, de nem mindig. Leginkább akkor, ha épp elmegy kezet mosni, addig hűljön. Vagy ha én még vinnék az asztalhoz valamit, akkor addig ő szed magának, esetleg nekem is.

Ha kinn bográcsozunk, akkor ő a chef, olyankor el vagyok tiltva. :) Vasaláskor az ő ruháját is kivasalom.

Semennyire.

Egyformán segítünk a másiknak, ha megkérjük a másikat valamire, akkor nem probléma. Pl. ha én megkérem a férjem, hogy csináljon már nekem egy tálka fagyit tejszínnel, persze, hogy odahozza, és én is viszont. De olyan nincs, hogy minden nap automatikusan meleg étellel várom meg elé teszem a sört...

Persze néha van meglepetésből gyertyafényes vacsora, mire hazaér, de ezt ő is viszonozza ugyanúgy.

Amúgy együtt főzünk, vagy felváltva. Ugyanígy a takarítással, pakolással. Fel van osztva, ki mit csinál. Ha valamelyikőnk nem ér rá, szívességből megcsináljuk persze, de nem csinálunk rendszert belőle, hogy az egyik mindent megcsinál, a másik meg semmit.

Beszéld ezt meg vele, ahogy előttem is írták.

Nem biztos, hogy így lesz ez nálatok is. Anyósom mindig kiszolgálja apósomat, anyukám is apukámat, hát én azért nem mindig szoktam a drágámat (ahogy írtam a 12-es válaszban). :)

Mondtam is régen neki, hogy én biztos nem tudnék ennyi mindent megcsinálni, mint anya és anyósom. Mondta, hogy nem is kell, meg is nyugodtam. :D