Miért irkál ide a feleségem? Itt megoldódik mineden?

Az én hozzászólásom nem lesz népszerű, de úgy éreztem csak azért is kommentálnom kell.

Előre leszögezném, hogy tapasztalatlan vagyok, nem voltam nős, még igazán sok párkapcsolati tapasztalatom sem volt.

De ti normálisak vagytok? Nézzétek már meg a szituációt. Adott egy felnőtt pasi, aki dolgozik, tanul. Igen, azzal hogy tanul még pénzt is keres, ráadásul a jövőben még több pénze lehet. A feleség meg el akarja hagyni, mert nem foglalkozik vele ELEGET? Mivaaaaan?????????

Ok, elismerem, mert igazat adok a nőnek is. A leírás alapján én is úgy látom, hogy a Kérdező, kicsit hanyagolta a családját. De nem nőzött, nem félrejárt, csak dolgozott és tanult mellette. Naná, hogy nem juthat idő mindenre....

Én nemtom milyen nők írkáltak ide, de szerintem a nőknek ez a viselkedése már komolyan gáz. A Kérdező nem csinált semmi rosszat, mégegyszer mondom. Dolgozott és tanult és mellé kicsit felelőtlenül elkényelmesedett és hanyagolta a feleségét meg a gyerekét. Na de ezért felrúgni egy házasságot? Eddig tart a házasságban az eskü, hogy "jóban rosszban"?

Vagy olyan esküt tettetek egymásnak, hogy "ameddig foglalkozol velem és nem unatkozom melletted, addig veled maradok"?

Igen, a kérdező is hibás szerintem. De a Kérdező szerintem hibás mondjuk 35%-ban, a nő meg 65%-ban. És azt gondolom, hogy ez egy tipikus női hiszti. A hozzászólók többsége meg tipikusan hisztis nő. A Kérdező, meg egy érzelmileg fejletlen, ugyanakkor a családjának biztonságot teremtő férj.

Az, hogy a Kérdező mérgében azt mondta, hogy váljanak és a felesége is erre azt mondta, hogy váljanak, az még nem jelenti azt hogy el is kéne válni.

Kérdező, komolyan mondom, hogy kezdj el gondolkodni! Ez nem csak arról szól, hogy kinek van igaza és hogy a válással ki húzza a rövidebbet. Mert szerintem hosszú távon a nők húzzák itt a rövidebbet, ők lépnek ki a házasságból, náluk marad a gyerek és ők gondoskodhatnak magukról meg a gyerekükről, az ex csak tartásdíjat fizet.

De ez már arról is szól, hogy a gyereked úgy nő fel, hogy az anyját valami idegen pasas dugja! Mert azért a válás után ez szokott lenni. A gyerek megy az anyához, az anya elkezd majd újra pasizni, ismerkedni...

Szerintem még egy párterápián, vagy pszichológuson is elgondolkozhatnál. Sőt, komolyan, talán egy házassági tanácsadás lenne a legjobb nektek. Mert úgy látom, hogy nagyon nem tudtok kommunikálni. Főleg te, nagyon zárkózottnak tűnsz. És már ne is haragudj, de kicsit lehet keményfejű vagy, vagy érzelmileg elfojtottál magadban sokmindent, vagy figyelmetlen voltál. Szerintem keress egy házassági tanácsadót, vagy ha kettesben nem megy, akkor egy pszichológust.

Igen, sikerült mindenkit szidnom, a Kérdezőt is, a feleségét is. És sikerült jó konzervatív válássellenesként is feltűntetnem magam, amivel gondolom nem lehetek szimpatikus sok hozzászóló nőnek, mivel a nők szeretnek válni...

Ráadásul hímsoviniszta is vagyok, mivel kijelentem, hogy a nők alulműveltek, állandóan hisztiznek, manipulálják a férjüket. És még a férfiak oldalára sem állok, mivel azt gondolom, hogy a férfiak érzelmileg fejletlenek, nem képesek a megfelelő kommunikációra és nem veszik észre a problémákat.

Keress egy szakembert, házassági tanácsadót! Nem szégyen, mivel erre a helyzetekre vannak kitalálva. Itt neten nem fogsz tutibiztos segítséget kapni, mindenki a saját érzelmi sérelmeit fogja rávetíteni a te problémádra és így adnak tanácsot (Látod, én is pl már előítéletes vagyok és azt mondom a nőkre, hogy hisztisek és buták!)

Kedves #43!

Kicsit bánt, hogy itt gyakorlatilag mindenkit lehisztiseztél, de nem veszem magamra.

Ugyanakkor egyáltalán nem értek azzal, ahogy elosztottad a felelősséget a férj és feleség között. A férj 4 oldalán át csak azt bizonygatta, hogy ő nem is érti mi a baj, meg ő milyen unalmas, meg az elmúlt 4 év után ő csak még 1-et kér és a felesége kiabál meg eltaszítja...szerintem ezek csak kifogások arra, hogy miért nem akar változtatni. Az pedig, hogy ki hibásabb egy kapcsolatban, teljes tévút...jobb lesz bárkinek, hogy elmondhatja a másik 5%-kal hibásabb? Ha egy család szétesik, édes mindegy kinek az oldalára billen a mérleg.

Attól pedig ne haragudj, de a falra mászok, hogy de a férj bizony eltartja a családját és ez mindenre egy aduász. Írta a férj, hogy a feleség is dolgozik, akkor ő is használhatja kifogásként a munkáját?

Egyebekben egyetértek veled, nem a válás a megoldás mindenre (elvált szülők gyerekeként éreztem hátrányát, de előnyét is); viszont ha valaki már hangosan kimondja, véleményem szerint az több, mint intő jel. Ettől függetlenül én szurkolok ennek a házaspárnak, hogy helyrehozza a kapcsolatát.

A pénz nem old meg mindent. Közhelyesen hangzik, de teljesen mindegy, mennyi pénzed van, ha nem vagy boldog.

Hat évet kérni nagyon sok idő úgy, hogy mellette nem foglalkozol vele. Ennyi idő alatt egy ember az életének új szakaszába lép. És ti most külön, egymástól függetlenül teszitek ezt.

#43 egy kicsit gondolkodj el a "kicsit" jelzőn. Hat évig hanyagolni egy családot, az lényegében a kisgyerekes családi lét felét jelenti. Gondolj bele, ha apukád "csak" hat éven keresztül tett volna rátok: nulla nyaralás, nulla közös élmény, nulla akármi. Mondjuk amikor felső tagozatos és gimis voltál. Nem olyan kevés idő az...

#44 vagyok.

Úgy értettem, hogy a válásnak vannak előnyei és hátrányai is, hogy egy válás a közös gyerekben, ha már fel is fogja mi történik örökre nyomot hagy. Kiben nagyobbat, kiben kisebbet, de mindig ottmarad.

Az előnyt úgy értem, hogy van az az állapot, amikor mindenkinek jobb, ha a felek válnak. Az én szüleim állandóan veszekedtek és bár próbálták magukat visszafogni, gyerekként is érzi az ember, hogy nem kerek a dolog. Tulajdonképpen annyira gyökeresen más emberek, hogy nem is értem így felnőtt fejjel, hogy házasodhattak egyáltalán össze anno. Így rajtuk semmi más nem segíthetett, csak a válás.

Mindezek ellenére ott vannak a hátrányok, A Nyom, amit hátrahagy egy válás a gyerekben. Az életem egyik legnagyobb félelme, hogy velem is ugyanez fog megtörténni. Hogy bár jelenleg úgy érzem, hogy a nagy Ővel vagyok együtt, mégsem fog sikerülni, folyamatosan azt "kutatom", hogy lehet ezt elkerülni, kiküszöbölni.

Ezen felül végigkíséri mindannyiunk életét az a rémesen kínos légkör, amikor a szüleimnek valami miatt egy légkörben kell valamit tenniük...gyerekkoromban mindig azzal küzdöttem, hogy tudnék mindkettőjükkel egyszerre és ugyanannyit lenni.

Egy szó, mint száz, annyit tudok neked mondani, hogy kérlek, gondold át, de úgy, mint életed egyik legfontosabb döntését. Ha képes vagy rá, harcolj a családodért.