Ezt megbocsájtanád a férjednek?

A duzzogás, harag mindig annak a rossz, aki érzi, nem a férjed bünteted valójában vele, hanem saját magad. Duzzogj, ha jól esik, és így szoktátok rendezni a vitáitokat, de duzzogni egy kisgyerek szokott. Egy felnőtt nő megmondja a férjének, hogy rosszul esett, amit mondott, de nem fogja hagyni, hogy ez a születésnapját elrontsa, és ezzel le van zárva a téma.

Én elég érzékeny vagyok, régen hajlamos voltam a duzzogásra, de ez az ég világon sehova nem vezet. Persze ilyenkor azt várjuk, hogy "térden csúszva" jöjjön könyörögni, és azt kérdezgesse, hogy tehetné jóvá, de ez sokszor nem történik meg, és jobb is, mert két felnőtt ember nem így oldja meg a konfliktusait. Ha vitánk van, tudom, hogy 50%-ban én is felelős vagyok érte, akármennyire is jól esne a másikra kenni. Kiadom magamból a rossz érzésem (mondjuk sírok egyet, amitől megkönnyebbülök, aztán ha megnyugodtak a kedélyek, megbeszéljük, hogy legközelebb hogyan lehetne jobban csinálni).