Elhagynátok életetek szerelmét, ha nem akarna gyereket?

MINDKETTŐ önzés, valóban.

Én viszont nem szeretek vesztes lenni. Ha létezne a szitu, magamnak szülnék, nem kéne tőle semmi. Ugyanúgy élhet tovább, gyerek nélkül, és nélkülem, ha így nem kellek, az ő vesztesége.

Az sem önzés, ha valaki akar gyereket, az sem, ha valaki nem.

Az az önzés, ha a saját akaratomat rákényszerítem a másikra az ő akarata figyelembe vétele nélkül.

Mert akkor nem tisztelem, nem szeretem a másikat, sőt, emberszámba sem veszem, mert azért egy felnőtt embernek joga van dönteni a saját életéről.

En elhagytam azt a ferfit, akit eletem szerelmenek gondoltam, mert mindig is terveztuk a babat, mikor eles lett volna a helyzet, egyszer csak kibokte, (het ev utan), h o megsem szeretne.

Es megtalaltam eletem szerelmet, a masodik babat tervezzuk 😊.

Ha én akarnék, akkor igen, s akkor nem lenne az illető az életem szerelme.

E kérdésben nincs kompromisszum, mert megy gyerek vagy van, vagy nincs.

Ha én szeretnék babát a párom meg nem, akkor nem õ életem szerelme. Ez egy olyan alapvetõ meghatározó dolog, aminek már a kapcsolat elején ki kellene derülnie, ilyen különbségekkel lehetetlen egy kapcsolatot fenntartani.

Most próbáltam elképzelni, mit tennék, ha a párom nem akarna gyereket, de nem is megy, mert az egész jelleme olyan, hogy egyértelmūen családcentrikus, gyerekpárti, már a kapcsolatunk elején egyértelmū volt ez.