Elhagynátok életetek szerelmét, ha nem akarna gyereket?

Ismerek egy ilyen párt. Tinikorukban jöttek össze, fiatalon, és azóta is együtt vannak, már 30 körüliek. A huszas évek vége felé kristályosodott ki a fiatalemberben, hogy neki végképp nem kell gyerek, soha. A barátnőjét ezzel választás elé állította. Ő a párját választotta.

Személy szerint, nem tudnám elhagyni azt az embert, akit megszerettem annyira, hogy életem szerelmeként gondolok rá. Ahhoz több kell, mint egy "nem akar gyereket" típus. Valszeg reménykednék abban, hogy meggondolja magát.

Viszont mivel szeretnék gyereket, nem ismerkednék olyannal, aki alapvetően elutasító ebben a témában...

Ha akarna, akkor hagynám el. Én ugyanis nem akarok és ez egy olyan fontos dolog az életemben, szinte ez az egyetlen olyan, amiben nem vagyok hajlandó megalkudni. Nekem NEM lesz gyerekem. Nem látok olyan okot, amivel erre bárki rákényszeríthetne.

Ha a párommal ebben nem egyeztünk volna, nem lett volna közös jövőnk, akkor nyilván nem ő az igazi.

Szerencsére egyezik a véleményünk.

Nem akarok gyereket. Szülni semmiképp. Örökbe fogadni talán.

Ha nem jön be az élet, el kell valamivel ütni az időt.

Ez egy képzeletbeli szituáció nekem, mivel túl vagyok már a nagy szerelmeken és felnőtt gyerekeim vannak:-)

Mivel nem tudok olyannal együtt élni, akit nem szeretek, és életemben összesen kétszer fordult elő, hogy beleszerettem valakibe (jó eséllyel több nem is lesz ilyen), nehéz döntés. Pláne, mivel én mindenképp szerettem volna gyerekeket - a gyereknevelés az érzelmi tölteten túl az élet egyik legizgalmasabb, legérdekesebb projektje, bár tény, hogy nem minden nő alkalmas erre.

Ez az elképzelt szitu tehát nekem klasszikus 22-es csapdája lenne: vagy a férfiról mondok le, vagy a gyerekről.

Nem ismerem el senkinek, még a szerelmemnek sem a jogát arra, hogy korlátozzon álmaim megvalósításában. Ezért írtam azt, ami a 20-as hozzászólásban olvasható. Képes vagyok egyedül gyereket nevelni (hármat nevelek özvegyként), sikeres, anyagilag független nő vagyok, nincs szükségem gyerektartásra sem. A szerelem vak, irracionális, hiába írják itt többen, hogy akkor nem is lenne a párjuk az illető, ez nem így működik:-) Aki pedig ennyire önző, hogy nem akar gyereket akkor sem, ha a szerelme vágyik rá, és nem lenne akadálya, az nem érdemel sajnálatot.

Nem önző, aki nem akar gyereket.

Az önző, aki átbassza a másikat.

és az talán nem önzőség, hogy te akarsz gyereket, a párod nem? :D akkor te is a saját boldogságodat nézed. neked jogod van ehhez, de neki nincs?

amúgy attól még nagyon aljas sunyiság tőrbecsalni valakit, és az akarata ellenére szándékosan teherbeesni. akkor szakítson vele a nő, de ne támadja így hátba.